Harmadik közös Szilveszter

Itt az év utolsó napja, lehetőség némi összegzésre, visszatekintésre, tervezésre és egyebekre. Akkor nézzük az összegzést: ebben az évben lehetetlen és hihetetlen dolgok történtek. Dorka elkezdett beszélni, ami április végére, 20 hónapos korára olyan tökélyre fejlődött, hogy már mondatokat használt. A szája azóta be sem áll, imád magában énekelgetni, verselni, és újabban az általa ismert mesékből új történeteket kreálni. Így kerül kis fejében egy (képzeletbeli) lapra Boribon és Babóca, no meg Bogyó és Baltazár. (Tegnap este: Titok, minden titok, akkor el is megyek világgá (idézet a szülinapi Boribonból)-kiáltott fel Baltazár a méhecske és lecsúszott a gördeszkájával(idézet Bogyó és Babóca Évszakos könyvből). A beszédének nagyon vicces alakulása még, hogy elkezdett mindenféle ragozást és névmásokat használni. Tegnapi telefon Eszterrel: Csabi otthon van? E: nem, koncerten. D: nem félsz egyedül? (súgtam) E: hihihi. Este felidézve a beszélgetést: D: Anya, Eszter nem fél magától? Én: hihihi D: Hihihi, Anya majd elmondod Apának?
Szóval visszavonhatatlanul és végre jó ideje beszélgetek a lányommal, ami hihetetlen élményt jelent számomra. Most, hogy szavakkal is kifejezi magát egy új világ nyílt ki számunkra. Eddig is tudtam, hogy okos, de most különösen megcsodálom nap, mint nap.
Nagyot is nőtt az utóbbi időben, most 14kiló és kb 97 cm.
És ugye ami nagy változás volt ősszel, az a bölcsőde elkezdése. Sajnos ez október végétől a betegségek megszaporodását is jelezte.
No akkor a rosszakat egy időben letudva: megjártuk idén a Heim Pál koponyaröntgent is, miután Dorka a lépcsőn elesve bedöntötte az egyik elülső fogát:((
Voltunk nyaralni Balatonfenyvesen, apuka csak hétvégén volt velünk, de jövőre másképp lesz remélhetőleg.
Voltunk néhány napot Zsámbékon is, március végén, Dorka megismerkedhetett Biankával és Borkával, ők azóta Pestre költöztek, így a kapcsolat csak mélyült, most készülünk a közös szilveszterezésre.
Az összegzéshez tartozik még, hogy egyre fontosabbnak érzem azt is, hogy apával közös nevezőre jussunk sok-sok kérdésben, ez nem jár mindig feszültségek nélkül sajnos. Csak remélem, hogy jó úton járunk és a következő év jókat hoz ezen a téren is.
Az is egy új dolog idén, hogy elkezdtem dolgozni. Nagyon élveztem az elején, most már egyre kevésbé. Hogy ebből mi alakul, szintén egy nyitott kérdés a jövőre nézve.

És ugye a tervek, álmok. Azt szoktam mondani, hogy azok a tervek, amiknek a megvalósításáért teszünk is valamit. Azért úgy egymás után sorolom a következőket mert még nem tudom, hogy ezekből a vágyakból melyek lesznek álmok és melyek tervek:
-szeretném, ha lenne egy autónk, amibe csak beülünk nyáron, megindulunk, és alszunk, ahol ér az éjjel együtt hármasban
-szeretném Dorkának megmutatni a tengert és együtt megfürödni benne
-szeretném, ha Dorka apukájával elmélyülne a kapcsolatunk
-szeretnék lefogyni legalább 15 kilót
-szeretném a lakásunkat otthonosabbá tenni
-szeretnék nagyon sok időt hármasban tölteni
-szeretnék időt kettőnkre is (apa-lánya, anya-lánya, férj-feleség)
-szeretném, ha a barátaim megmaradnának
-szeretném, ha Dorka egyre többet jelelne
És még van egy titkos vágyam, de azt megtartom magamnak:):):)

Kislányom!
Ahogy elnéztem ma, ahogy hozzám bújva elaludtál ebéd után, csak néztelek és olvadoztam. Annyira jó érzés, amikor odabújsz, megölelsz, amikor bebújsz a pólómba, azt játszva, hogy a pocakomban vagy és megszületsz, amikor megsimogatjuk egymást, amikor csak úgy azt mondod, "anya, szeretlek"...Szóval sok-sok jó érzést, nevetést, örömet köszönhetek neked. Tudom, hogy ez még több és több lesz, és várom a következő közös évünket.
Nagyon szeretlek Kincsem!Boldog ÚJ Évet Mindhármunknak!

Karácsony

Ez volt a harmadik karácsonyunk hármasban, és mondhatom egyre jobb látni Dorkát, ahogy örül mindennek, ami az ünneppel jár. Köztünk vannak ellentmondások, súrlódások abból adódóan, hogy más-más dolgokat hozunk a saját családunkból, de, ha sikerül ezeket elengedni, (mint pl 24én estére) és meg tudjuk beszélni, akkor igazi családként tudunk örülni az együttlétnek, a barátoknak, a karácsonynak, a fának, a nevetésnek és minden jónak ami ezzel jár.
Én 24én, minden igyekezetem ellenére ismét belekerültem egy borongós hangulatba, pedig nagyon sokat tettem azért, hogy ez most másképp legyen. Hiába, a régi rossz érzéseket aggyal el tudom nyomni, le tudom gyűrni, de azért ki-ki bukkannak a szép percek mögül, hogy megmérgezzék azokat.
Dorka léte, az, hogy egyáltalán megszületett nagy erőt ad ahhoz, hogy ezeken átlépjek, de ez tényleg nem mindig könnyű. Most meg leginkább azért nehéz, mert épp a nehéz emlékek hatása miatt szeretném, ha neki tökéletes ünnepe lenne, szépséggel, harmóniával. Sajnos, amikor épp benne vagyok ebben, akkor nem veszem észre, hogy a tökéletességre való törekvésem rontja el a harmóniát.
Most szerencsére 24én eset sikerült egy jót beszélgetni a gyermek apjával, így kiszállt belőlem a feszültség, és tényleg örömmel vágtam bele a továbbiakba.
Azért persze 24én is megvolt az ünneplés, és a szokásos körök.
Délelőtt készülődés, aztán déltől 4ig végiglátogattuk Tamással és Zsirivel no meg Dorkával az intézményeinket, Dorka kínálgatta a lakóinknak a közösen sütött mézeskalácsokat, sikere volt. Hazatérérünk után egy jó kis veszekedés, majd apja sétálni vitte a gyermeket, én megterítettem, és amikor hazaértek elfogyasztottuk a finom vacsorát. (sütőtökleves gesztenyével, libamájjal töltött pulykacomb, bejgli). Majd egy óvatlan pillanatban megérkezett csengőszóval a JÉzuska. Dorkát elhalmozta (könyv hegyek, főleg Bogyó Babóca nagykönyv volt a sláger, fa dominó, buborékfújó, kis konyhai kiegészítők,nyaklánc, karkötő-Barbapapás...)Anya szép ajándékokat kapott (turmix, manikűr készlet, könyv), azonban apa ajándékára a Jézuskának úgy tűnt nem maradt sok energiája.(parfüm, könyv-ua, mint tavaly:() Azt ígérte azonban, hogy majd beszél a szülinapi tündérrel a kárpótlás ügyében:):):)
25.-én aztán felkerekedtünk és elvonatoztunk Veszprémbe, és ott töltöttünk egy napot. Nagy családunk történetében most fordult elő először, hogy 11en ültük körül a családi asztalt, szóval apám is jelen volt (Dávid csak du jött) Itt is volt sok ajándék, színes ceruza, gyöngyfűző, könyvek, persely, nekünk pálinka, gyönyörű fonott betlehem...stb. Este Keresztapu kocsival hazahozott minket, így Dorkát szinte csak átemeltük a kiságyba és reggel 3/4 9ig aludt.
Ma reggel pedig kezdődött a baráti vendégeskedés, Péter reggelire jött, az ő Jézuskájától anya megkapta álmai paplanját, ráadásul kettőt, Dorka pedig szép könyveket. Aztán jött Tamás a színházjegyekkel és Kisvakonddal, majd Eszter és CSabi az isteni sütivel gyertyatartóval, teákkal, dominóval.
Nagyon jó volt a barátokkal is együtt lenni, jót beszélgettünk,nevettünk, finomat ettünk. Dorka végig pörgött, rengeteg energiája volt.
Aztán az este szép zárása volt, amikor már megfürdettem és a mese is megvolt, amikor kijöttem a szobájából, 5 perc után kikiabált: Anya, még nem is szerelmeztünk!
Hát lehet ennek ellenállni? Hát persze, hogy visszamentem és megszerelmeztük egymást:)::)))))
És még itthon vagyunk együtt néhány napot, holnap jön a soproni Mama Papa, Bátyja, már nagyon várjuk őket is:):):)

Év vége

Hétvégén egy jó kis vásárban voltunk, ahol végre Dorka kiélhette színpadi tehetségét, ment a Makám koncert, ő pedig, tombolt, táncolt, rohangált. Apukája annyira nem élvezte mindezt, úgyhogy nagy bánatomra véget vetett a bulinak és ellentmondást nem tűrően elindított minket haza. Nem lett túl jó ettől a kedven. Nem úgy Dorka metrós kérdésétől ami így hangzott: (még jó, hogy kevesen voltak)Anya, neked milyen a puncid. Erre én, játszva a hülyét: a pulcsim? Erre ő még hangosabban: Neeeem a puncid???Én halkan elmagyaráztam neki, hogy ilyen dolgokról nem beszélgetünk mások előtt. Vicces volt.
Holnap lesz a bölcsiben a karácsonyi ünnepség, már alig várom. Jön Pepe mama és Fannika is. Már elkészültek az ajándékok a bölcsis néniknek (mézeskalács a nevükkel, ujjbáb-anygyalka) szerintem nagyon szépek lettek.
Változás még, hogy egy hete átrendeztem Dorka szobáját, azóta esténkét ezerszer kimászott az ágyból és nem akart elaludni, úgyhogy ma, amikor újra elkezdte volna a kimászkálást visszahúztam az ágyát a falhoz. Így sem ment könnyen az elalvás, de egy kicsit jobb volt.

Már nagyon várjuk a Karácsonyt, Dorkához minden délután jön az Adventi tündér és hoz neki valamit, már rohan be, amikor megjön a bölcsiből, nagyon aranyos. A tündérke rejteget neki mindenféle apróságot, amit Dorka azzal a mozdulattal el is hajít és keresi a mellette lévő édességet:):)

A türelmem próbálgatása továbbra is zajlik részéről, én pedig igyekszem uralkodni magamon, amikor ezerszer sem csinálja amit kérek, hááát, kb 50%ban sikerül, tudom,nem túl jó arány.
Ez van. De ami biztos, hogy nagyon nagyon szeretem a kis Gyöngyömet:):)

28. hónap

Drága Kislányom!
Három évvel ezelőtt, amikor már határozottan eldöntötted, hogy tanyát versz a hasamban én még nem tudtam biztosan, hogy kisbabám fog születni. Minden jel arra mutatott, de egy kevésbé hozzáértő dokibácsi megcáfolta az érzéseimet és a sejtéseimet. Aztán már nem kellett sokat várni, hogy a nagymamáknak, nagypapáknak és a keresztanyuéknak a Jézuska becsempéssze a csomagba az első fényképedet. Hatalmas volt az öröm mindenhol, az unokatesók ujjongtak és persze a felnőttek is.
Akkor még csak egy kis pont voltál, most pedig a magad kis majd egy méterével és 14 kilójával ott szunyókálsz az ágyadban. Olyan hamar elment ez az idő, és olyan sokminden történt velünk. Néha rádnézek, hallgatlak, és el sem hiszem, hogy az én kicsikém vagy. Annyira szép vagy, olyan okos, hogy nap mint nap képes vagy meglepetéseket okozni.
Ma pl. elővettél egy kispárnát, ami egy kozmetikum mellé volt, rajta van egy cimke, amire az van írva, hogy Dove. Nézegeted és azt mondod nekem:Ide van írva, hogy Dorka. Én meg kérdezem: Ezt mégis honnan veszed? Erre rámutatsz az első betűre és azt mondod: Ez a Dorka betű. Leesett az állam.
Reggelinél meg a fényes logikádat csillogtattad. Elmondtad, hogy neked én vagyok az anyukád. Én meg, kíváncsiságból megkérdeztem, hogy a Fanninak ki az anyukája. Te, kis gondolkodás után rávágtad: Keresztanyu. Én ismét csak ámuldoztam.
És, hát a szépséged és az okosságod mellett, ami hatalmas benned, az az akarat. Bevallom, szoktunk egymással kiabálni is. Te velem, én veled. Aztán ahogy jön a vihar, olyan lendülettel el is múlik egy kis csiklandozással részemről, vagy valami jó beszólással a részedről. Ilyenkor mindig belegondolok, hogy mi lesz majd, ha kamaszodni kezdesz. Bár, ha apukádra hasonlítasz, nála ez úgy történt, hogy kb 5 éves koráig kitombolta magát, aztán megnyugodott, és azóta is nyugodt. Ha rám hasonlítasz, hááát, akkor nem tudom mi lesz. Bár én nem voltam nagy harcolós, sokkal inkább nagy kritikus, akár a szüleimmel szemben is, és ez sajnos így is maradt.
De, ha az eddigieket nézem, te kiválóan lettél "összerakva" és mindkettőnkből sikerült a legjobbakat örökölnöd:):):)Az,meg, hogy kiderüljön milyen is lesz a serdülésed, még remélhetőleg odébb van vagy 11 évvel:)
Szeretném, ha addig is olyan szeretetcsomagokat tudnánk neked adni, ami még akkor is tart, sőt, még akkor is, amikor a saját gyermekeidet babusgatod.
Nagyon nagyon szeretlek kis Csöppöcském, Tündérem, Mindenem! Örülök, hogy visszahoztad vagy inkább megteremtetted a lehetőségét, hogy szeretni tudjam az ünnepeket, a Karácsonyt, hogy örülni tudjak minden kis apróságnak.
És ez egy a közül a rengeteg minden közül, amit neked köszönhetek.

Slágertémák

A mostaniak: Mikulás, Adventi tündér, jézuska, fiúk-lányok, punci-kuki, ki hogy pisil. És ez mind mind keverve egymással. Ezekhez persze tündéri beszólások társulnak: Vécén ülve pisilés közben: Anya, a fiúk állva ülnek:):)

Egy kis visszatekintés erre a sűrű hónapra. Sok betegeskedés volt, most már csak apukája köhög, de kb 3 hete, úgyhogy ma szigorú orvoshoz-zavarás történt, remélem eredménnyel. Ugyanis miután megette a gyerek összes maradék gyógyszerét, és a hatás még mindig nulla talán ő is belátta, hogy valami hathatósabb segítségre van szükség.

Mikulás: Többel is találkozott a gyermek az aktuális napokon,5.én Belvárosi ünnepség, csodálkozás, éneklés, színpadra kívánkozás, 6.-án bölcsi-MIku, délután Csiga parkos - Miku, itt saját valójukban jelentek meg a Mikulások. A Csiga parkos akcióban Dorka azonnal befalta a kapott csoki-mikut, majd addig settenkedett a szakállas nyomában, hogy kialkudott éneklés és vers nélkül egy újabbat.

És aztán jöttek az ajándék formájában nyomot hagyó Mikuk, akik ugye jártak Soproban, Palotán és persze itt nálunk is.
Este, mikor hazaértünk a sok élmény után következett az ablakba állított csizma megtekintése, és a hatalmas öröm. Ugyanis ide hozott a Miku egy gyúródeszkát, egy sodrófát, kiszúró formákat, és Bogyó és Babóca mézeskalácsos könyvét. Nagyon betalált az ajándék.
Petra eljött hozzánk 8.án és elkezdődött a közös mézeskalácsozás. Annyira élvezetes volt, jó volt őket nézni, ahogy együtt sodortak, szaggatak, és este jó volt Petrával a tavalyihoz hasonlóan Petrával díszíteni a mézeskalácsokat. Remélem hagyomány lesz belőle.

Az ünnepvárásunk másik szereplője az Adventi tündér, aki immár a családunk részévé vált, hiszen minden délután hagy egy kis csomagot Dorka ágyában. Olyan jó látni az izgalmat és az örömet rajta, ahogy fut be hazaérkezve, és csak bontja, bontja a kis csomagocskát. És, hogy micsoda szíve van, ha a Tündi épp két csokit tett a csomagban, biztosan megosztja azzal aki épp ott van. Arany szíve van.

Arról nem tudom írtam-e, hogy megvolt az első 4 napos távollétünk egymástól, Sopronba utazott apa és lánya, én pedig itthon dolgoztam és barátnőztem, pihentem. Azt hiszem mindenki élvezte ezt a pár napot, és persze hiányoztunk egymásnak, örültünk egymásnak, de jó tudni, hogy képesek vagyunk élni egymás nélkül, csak nem akarunk:):)mi hárman:):).

Nagyon sok jó szöveg hangzik el mostanában Dorka szájából, de egyszerűen elfelejtem nagy részét ha nem írom le.
Na majd legközelebb elő a papír, toll, hogy ne szálljanak el a vicces, szép, megható érdekes mondatok:):)

Gyönyörűségem...

Ezt bírta nekem mondani a lányom, amikor a pelenkázón ült, és mindeközben átölelte a nyakamat. Annyira imádnivaló dumái vannak, hogy hol röhögünk, hol meghatóduk az apukájával. Pl: Leesik a cumi:"Jaj, ez a kis huncut, leugrott!", mond valami oda nem illőt, majd nevetve közli: "Csak vicceltem!". Az apjának múltkor megsimogatta a fejét és azt mondta: "Te kis butuska.". És bizony a nem túl szép szavakkal is vigyáznunk kell, sajnos a basszus, mint olyan már átkerült Dorka szótárába is, de a különböző szitkok helyett még időben sikerült átállnom a "csudába!" felkiáltásra, így most Dorka ezt használja előszeretettel. Még, hogy mi neveljük a gyerekeket, hahaha! Többet nevel ő rajtam, mint fordítva. Persze, csak ha hagyom magam. Rendszerre nevel, felelősségre, tervezésre, egészséges táplálkozásra, korai lefekvésre(nem nagy sikerrel, kivéve, ha teljesen kidőlök és vele alszom el), friss ébredésre...szóval mindezekre együtt. És akkor még nem említettem a csúnya szavakról való leszokást, a káromkodás elhagyását.
Az is látszik, hogy hogy ad vissza már most mindent, amit kap. Nagyon önálló lett, már napközben egyáltalán nem hord pelust, csak az alváshoz, egyedül megy pisilni, kakilni, a nagyvécére egyedül ül fel , pisil. töröl, bugyit húz, vécét lehúz, tetőt lecsuk. ( a kézmosás gyakran elmarad:()
Énekelget, beszél, versel magában, már tud télapós verset(Télapó itt van...), készül a Karácsonyra, karácsonyi énekeket énekelünk együtt esténként az ágyban.
Olyanokat kérdez, hogy csak tátogok, pl.: A Jézuska most hol van?
Fogalmam sincs mit lehet erre mondani, de talán ezen a vallásfilozófiai kérdésen nálam okosabbak is sokat merengtek már:)
Tegnap kiraktuk az adventi díszek egy részét, karácsonyfás lámpa, asztaldísz, kopogtató.... Megbeszéltük, hogy ezekkel mutatjuk meg a Mikulásnak és a Jézuskának, hogy mennyire várjuk őket.
Azt hiszem én magam sem vártam még soha ennyire a karácsonyt, az együtt sütögetést, a készülődést.
Remélem a nagy munka-anyaság-bölcsi-feleség csomagban azért jut idő majd valóban a közös készülődésre is.
Lassan nekilátunk a mézeskalácsozásnak.
Ami nagy esemény még mostanában, hogy Dorka csütörtökön apukájával Sopronba utazik a Mamáékhoz, és csak vasárnap jönnek vissza. Nem tudom hogy fogom bírni, még soha nem töltöttem ebben a lakásban ennyit egyedül főleg nem éjszaka. Izgulok kissé, és már most hiányzik, ha belegondolok...
Imádom a kis Tündéremet! Gyönyörűségem...

Hullámok...

Mégpedig hangulati hullámok...Sajnos nálam, mert Dorka nagyon jó fej most is. Az egész úgy robbant ki belőlem, hogy megpróbáltam, a bölcsődei képek árán kiakadva készíteni néhány itthoni szépruhás képet, de Dorka épp csak annyira volt együttműködő, amennyi elvárható egy, a 2. évét éppen betöltött gyermektől. Az elvárásom pedig az volt, hogy úgy viselkedjen, mint egy 20 éves fotómodell. Szóval tiszta hülye vagyok, de ezért el kell mondjam, nem ok nélkül.
Rengeteg minden nyomja a vállamat, és úgy érzem ebben teljesen egyedül vagyok. Nekem fáj a fejem azon, hogy hogyan fogunk végtörleszteni, és hogyan kaparunk össze 12 milliót,, hitelből vagy egyéb forrásból. Hogy melyik banknak jobb, melyiknek rosszabb az ajánlata, hogy ismerősök, barátok, rokonok milyen információkkal bírnak. Engem feszít az, hogy hogy fogok dolgozni, hogy tudom megoldani a bölcsit, mi lesz, ha később is ilyen gyakran lesz beteg a Dorka, illetve én. De ezeken a hosszútávú dolgokon kívül rajtam van a hétköznapok összes kérdése, mit együnk, mit főzzek, mikor mossak, hol száradnak jobban a ruhák, mikor eszünk elég vitamint, hogy osztjuk be a pénzünket, hol legyünk karácsonykor....És ezekben magamra maradtam. Van férjem, és persze mentegetem, hogy sokat dolgozik, fáradt, nem ér haza időben, nem túl érzelemgazdag családból jött...és még sorolhatnám tovább, de bizonyos időközönként elegem lesz abból, hogy az én vállamon nyugszik minden.
És, hogy mi a megoldás? Fogalmam sincs. Egyszerűen figyelemre, gyengédségre, intimitásra, érzelmekre vágyom egy másik felnőtt embertől és ezt nem kapom meg.
Van viszont egy gyönyörű, okos gyermeke, akivel jobban szeretjük egymást, mint valaha. Nem akarom, hogy azt tanulja meg a családunkban, hogy egy férfi így működik, hogy az érzelmek, az odafordulás, a beszélgetés nem fontos, hogy egy nőnek erősnek kell lenni, mert ha nem az, akkor nincs aki az legyen helyette.
Én érzelmekre, harmóniára, gyengédségre, elfogadásra, adásra és elfogadásra szeretném nevelni, és arra, hogy ez egy kapcsolatban elengedhetetlen, legyen az párkapcsolat, barátság, vagy egyéb közeli viszony. De ezt hogy tanítsam meg neki, ha elviselem, hogy a mellettem élő ember ezeket nem tartja fontosnak? Tanítsam arra, hogy viselje el, ha ilyen helyzetbe kerül? NEM! Ezt nem szeretném...Szóval teljes a tanácstalanságom...
A képeken pedig jól látszik hülyeségem története...

27. hónap

Drága Kislányom!
Már ott tartunk, hogy beszélgetéseinkkel bűvölsz el egyre jobban. Nagyon érdekes azt látni, hogy a hozzád eljuttatott infókat hogyan építed rendszerré magadban, hogy a kérdésekre miként készülnek el a saját válaszaid, hogy az egy-egy helyzetre adott reakciókból hogyan nőnek ki a tendenciák.
Apró dolgok ezek a mindennapokban, de szerencsére gyakran hagyok időt arra, hogy megálljak, és rátekintsek arra, hogy épp mi is történik. Pl tudod, hogy a mennyi kérdésre valami szám a válasz, hogy ok-okozati összefüggés van bizonyos dolgok között és mindezeket el is mondod. Tudod, ha fázik valaki be kell takarni, ha fáj valami akkor gyógyítani kell, ha szomorú valaki, akkor felvidítani. Az együttérzésed mások irányába, rendkívüli, olyan empátiás készséggel bírsz, amin azt hiszem maximum csak rontani lehet. Tudod, hogy a mama és a papa nem hallana, na és apa sem, ha nincs rajta készülék. Tudod, hogy nekik nem hangosabban kell beszélni, hanem szépen formázni kell a szavakat, vagy használni az általad ismert jeleket, és ezt meg is teszed. Öröm nézni mindehhez a lelkesedésedet és együttműködésedet. Te szeretnéd megérteni őket és szeretnéd azt, ha ők is megértenének, és ami szép, hogy ezért ösztönből, ésszel, jó szándékkal, minden sallang nélkül meg is teszed azt ami tőled telik. Büszke vagyok rád, és egy kicsit magamra is, hogy át tudtam ezt adni neked valahogy, és te nagyszerű befogadó közeg voltál és vagy.
27 hónapja életet adtam neked, és te megadtad nekem azt az érzést, hogy anya lehetek. 27 hónapja nincs perc, hogy ez ne lenne fontos számomra, hogy ne helyezném ezt előre a sorban. És persze 27 hónapja adod a visszajelzéseidet, de most tartok ott, hogy már egyre többet értek ezekből. Én sok esetben vagyok nagyon racionális, és lehet, hogy annak is köszönhető, hogy ez az időszak nagyon élvezetes számomra. Imádtam az első pillanattól már azt is, ahogy rám néztél, de most, hogy lehetőséget adsz arra, hogy a szívem és az eszem is egyformán repessen, ha veled vagyok, nos ide mostanában érkezünk.
A hosszú életedből később majd ez az első 27 hónap nem tűnik majd nagy időnek, de az ahonnan ide jutottunk mégis nagyon nagy távolság.
Köszönöm, hogy együtt járjuk ezt az utat, köszönöm neked az egyre érdekesebb, izgalmasabb szívmelengetőbb perceket, órákat, napokat, amit együtt töltünk, köszönöm a 27 hónap ragaszkodását, szeretetét, öleléseit.
Köszönöm, hogy most már odajössz, átölelsz, megpuszilsz és azt mondod: "Nagyon szeretlek Anya4", mert ezzel akkora energiákat adsz nekem, amiket elképzelni sem tudtam.
Én is nagyon szeretlek Kislányom!

Csajos nap

Már nagyon vártam, hogy kettesben lehessünk Dorkával, ezért elhatároztam, hogy ugyan rengeteg takarítani való dolgom van, de nem megy ma bölcsibe, hanem együtt végezzük itthon a házimunkát. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Azért is, mert amióta mamáéktól hazahoztuk olyan ölelgetős puszilgatós szimbiózisban vagyunk, amibe sokszor még apa sem fér bele. Neki ez annyira nem tetszik, de azért a szeme sarkából látom,hogy figyeli életek két csaját, akik egymásba szerelmesedve ölelkeznek,és bizony közben ő is vigyorog.
Na szóval közönség nélküli, kettesben töltött napra vágytam Dorkával, aminek a felén túl vagyunk,a gyermek, most édesen alszik épp.
Reggel fél 8kor kelt, átvittem a sötét szobánkba és kb fél óráig bújtunk, beszélgettünk, cicizgetett. Szép ébredés volt, nyugis öltözés, reggeli, majd elkezdtünk takarítani. Dorka imád pakolni, rendezkedni. Mostunk egy csomót, így a kedvenc teregetős akcióból is kivehette a részét. Majd amikor szépen rendben volt a háló, a babájával, egy kis takaróval, egy darab ragasztószalaggal felcuccolt a letakart ágyunkra, és kb fél óráig játszott egyedül. Takargatta a babát, lefeküdt vele aludni, úgy, hogy magát is betakarta, beragasztotta a "sebét" és közben beszélgetett vele. Én be-be lestem, olyan jó volt nézni:)
Mikor megunta, jött velem port törölni.
Hihetetlen, hogy miket mond már, és tényleg beszélgetni lehet vele. Ha kérdezem egész mondatban válaszol, és komolyan választékosan fogalmaz.
A tegnapi nagy szövege, amin kidőltem: pénzével játszik, odanyújtja nekem: "Tessék anya, forinthitel!"(fő téma mostanában a hiteltörlesztésünk:))
Tegnap állatkertben voltunk, az is szuper volt, este megkaptam: "Te kis sisakos kazuár!":):):)

Első Mamánál alvás

Nagy mérföldkő az életünkben, hogy Dorka először aludt más helyen, mint ahol mi az apukájával. Közös töprengés után arra jutottunk, hogy talán itt az ideje legalább megpróbálni, hogy a 26és fél hónapos csemeténk kibír-e nélkülünk egy napot. De mivel elutaztunk egy hétvégére az apukájával, így nem csak egy próbanap volt, hanem egy egész hétvége. Pénteken délután Pepe mama elszállította a gyermeket, szombaton következett a veszprémi unokatesós kör egész vasárnapig, akkor érkeztem meg én hozzá. Aztán úgy tűnt, hogy annyira jól érzi így magát mindenki, hogy hosszabítottunk, én munka miatt hazautaztam Pestre, Dorka pedig maradt a Mamánál egész péntekig.
Tanulságos volt ez a pár nap: Minden elhatározásom ellenére semmiféle nagyobb lélegzetű takarítást nem végeztem a lakásban, mondhatni dőltem jobbra-balra , kerestem a helyem, de nem találtam, szóval nekem nem volt egyszerű.
Este már szagolgattam a gyermek itt hagyott ruháit, és erre rábírtam az apját is, nézegettem a kiságyát, rendezgettem a párnáját, nézegettem a kávésbögrémbe a maradék cseppet, melynek elfogyasztása mindig Dorkát illeti.
E közben a gyermekem, játszott, szaladgált, állatkertben volt, unokatesókkal felfordította a világot, játszóterezett, olvasztotta mama, papa, keresztapu, keresztanyu szívét, evett egy csomó édességet, és (számomra keserédesen örömteli a hír) esze ágában sem volt emlgetini a szüleit.

Betegség, rajzok

Túl vagyunk, jobban mondva Dorka túl van az első bölcsis betegségen, és megkapta élete első antibiotikumját:(. JÓ kis köhögéssel kezdődött, hörgéssé és éjszakai ébredéssé változott, így elkerülhetetlen volt, hogy komolyabb gyógymódot alkalmazzunk. Aztán hét végére sikerült a betegségét átadnia apunak és anyunak, így most apukája a munkahelyén, én itthon nyűglődök, míg ő élvezi a bölcsis mindennapokat.
Kicsit aggódtam, hogy egy hét kihagyás után milyen lesz a visszarázódás, de semmi gond nem volt szerencsére, örömmel ment be a csoportba, örömmel üdvözölték a kis "barátok".
Megkaptuk a bölcsis fotók mintaképeit, komolyan úgy állították be a kisbabámat, mint egy kis nőt. Gondolom ez a standard, de a Picikém ül egy széken, lába keresztben, két kis kacsója pedig a térdén pihen:):) Nagyon vicces:) Persze rendelhetek hozzá Bambis vagy Hófehérkés keretet, hogy még inkább abszurd legyen, de úgy döntöttem megveszem a cd-t az összes képpel, és mivel foto-mániás vagyok előhívatom az összeset:)

A mesélés és beszélgetés mellett amúgy a rajzolás az új kedvenc tevékenység, aminek eredményét itt mellékelem fényképeken.
A betegséges egy hétben ami jó volt, az a teljes szimbiózisunk, amiben éltünk a kislányommal. De persze egy hét után elengedni is jó, hogy aztán újra fusson a karjaimba, mint tegnap, kacagva a bölcsiben, amikor meglátott.

Annyira szeretem!

Mesél :)

Igen, még csak 26 hónapos múlt éppen, és mesélget nekem, történeteket talál ki és kombinál:) Nagyon vicces.
A tegnapi:
"Anya, figyelj csak!(mindig így kezdi:))Egyszer volt egy kisegér meg egy nyuszi. A nyuszi sírt nagyon, mert nem találta a kisegeret. A kisegér elbújt a házikójában. Ugye vicces voltam?:):):)"

:)

26. hónap

Drága Kislányom!
Most épp betegen fekszel az ágyadban, és az a fránya erős köhögés fel-fel riaszt álmodból, így apukáddal felváltva rohangálunk be hozzád. Nehéz így bármi másra koncentrálni, mint arra, hogy bárcsak mindig egészséges lenne, soha ne érne semmi baj és hasonlók. Most kezdenénk a bölcsiben az 5. hetet, de azt hiszem, ezt most halasztani fogjuk.
Eddig apuka vitt reggel, de a héten megtapasztalhattam én is, hogy valóban csak integetsz egyet és mész be mosolyogva a csoportba. Én ennek nagyon örülök, mert ez önző módon persze azt is jelenti nekem, hogy saját szorongásaimat is sikerült valamelyest legyőzni ezzel kapcsolatban. Így most már csak napjában kb 150x jut eszembe, amikor bölcsiben vagy, hogy mit is csinálhatsz épp, hogy vagy, nincs-e bajod, jól bánnak-e veled, és a rosszabb időnek köszönhetően már az a gondolat is ritkán környékez meg, hogy odaosonok valami fa mögé a bölcsi udvara közelében és kileslek.
Hihetetlen, hogy már elkezdődött valami tőlem független önálló életed, embereket ismersz, akiket én nem, események zajlanak körülötted, aminek én már nem vagyok részese.
Ugyanakkor hozzám bújsz oda, ha valami bánt, nekem fogod és puszilgatod az arcomat, engem szólítasz, ha ébredsz...szóval azért valami még maradt.
És persze itt van nekem még a hatalmas akaratod, ami majdan remélhetőleg hegyeket fog megmozgatni, vagy legalábbis hozzásegít ahhoz, hogy úgy élj, ahogy szeretnél, mert tudod, ha nem így lesz...azt nagyon fogom sajnálni.
Mert az akaratod, olyan erős , mint az acél. Az én fogam pedig nap, mint nap beletörik.
Nagyon sajnálom, amikor elszakad nálam a cérna, de sajnos, nem ritka. Elmondok valamit szépen 20x, de 21szer már nem megy...Tudom,nekem kellene fejlődnöm, és hidd el próbálkozom, de nem könnyíted meg a dolgomat.
Közben pedig olyan okos vagy, olyan szépen beszélsz, olyan vicces dolgokat művelsz, hogy tényleg azt mondhatom, az élet olyan veled, mintha vidámparkban lennénk. Hullámvasutazunk, benézünk az elvarázsolt kastélyba és jókat röhögünk magunkon főleg, aztán jön a körhinta, amiben mindig és mindig beültetsz,....és sorolhatnám még. EGy biztos, melletted unatkozni soha nem lehet.
Nem vagy egy hétköznapi teremtés, és csak köszönni tudom, hogy ilyen vagy. Nagyon szeretlek Kislányom köszönöm, hogy 26 hónappal ezelőtt világra jöttél!

Bölcsis Nagylány

Túl vagyunk a bölcsi 3. hetén, és úgy tűnik mindenféle szorongásom és rossz érzésem ellenére a lányom bírja az új rendszert, nem ágál ellene, sőt úgy tűnik kifejezetten élvezi. Ezen a héten 4 napot bölcsizett, és mindegyik napon apukájával mentek együtt "dolgozni". Az elválás apa szerint egyszerűen megy kis szájacska-görbüléssel kísérve, de a sírás elmaradni látszik.
Tudom, jó helyen van, de azért nem egyszer jut eszembe bambulós perceimben, hogy úgy odamennék, hogy meglessem mi újság vele. Persze nem tesze:)
Én mentem érte szerdán és csütörtökön, nem vett rögtön észre, így tényleg a saját szememmel láttam amint nagy élvezettel motorozik a csapattal. És persze megkaptam a nagy-nagy ölelésem is, amikor meglátott.
Tegnap a bölcsi után elkísértük Petit, aki lovagolni ment.
Nagyon szép helyen voltunk, és Dorka életében először lóra ült. Hagytam had vigye Kata, ami amúgy gyerekeket oktat, együtt mentek el az istállóig. A lányom belekapaszkodott a gyönyörű állat sörényébe, és úgy ült rajta, mintha oda teremtették volna. Kicsit későn értünk haza, de megérte. Nagy bánatomra a fényképezőgép itthon maradt:((((
Ma az egész napot együtt töltjük, látom Dorkán, hogy azért élvezi, hogy itt van, saját birodalmában, ahol senki nem veszi el a játékait, szabadon pakolászhat.
Sajnos a rossz idő megérkezett, így lehet, hogy délután is itthon maradunk, talán gyártunk pár gesztenye-emberkét:):)
Dumák:
Anya: Milyen jó, hogy kiemegyünk ma lovagolni, nagyon jó idő van, holnap meg már jön az ősz....
Dorka (mérgesen): Neeem! Peti jön!

Lovaknál: Anya cuppog, hogy előcsalogassa valamelyik állatot.
Dorka: Én is kipuszilom a lovacskát!

Útközben az autópályán
Dorka: Az, mi az?
Anya: Egy Kerítés, ami arra szolgál, hogy ne legyen olyan nagy a házak mellett, amikor jönnek az autók.
Dorka: Az egy védőfal!

Hazaérve a bölcsiből:
Dorka: Hol van apa?
Anya: Apa dolgozik, tudod, majd jön haza...
Dorka: Popóra huppan és szipog szomorúan: Azért sírok, mert hiányzik az apaaaaa.

Imádni való kis dumaláda:):):)

Bölcsi ismét

A tegnapi és a mai napba belehaltam egy kicsit. Most próbálom magam összeszedni, begyűjteni a racionális érveimet, de egyre csak az cseng a fülemben: "Anya, ne menj el..."
Tudom, tudom, ez így normális, mindenki átesik rajta, pár nap é megszokja, hogy anya dolgozni megy, de mindig visszajön, de annyira fáj a szívem. Remélem ő tényleg csak addig szenved, míg valóban hallom a sírását, és az maximum egy perc, mert hiába küldenek el, én persze suttyomban kivárom, hogy meddig tart.
Ma hajnalban is felkelt, tegnap amikor orvosnál voltam, még az apukájával sem volt el jól, egyfolytában sírt utánam, este pedig a kérésére együtt aludtunk.
Szóval szenvedek, mint egy kivert kutya, remélem a kis Tündérem helyett is.
Látok ott gyerekeket, akik simán elköszönnek anyutól, aputól, úgyhogy talán van remény.
Szerencsésnek tartom azt is, hogy ha valami baja van Dorka hangosan sír, nem úgy mint a kicsi Flóra a csoportjában, aki csak ül egy padon és csendesen csordogálnak a könnyei. Észre sem veszik.
Az én lányom legalább mindig észrevéteti magát.
Szóval, ha most csak a szívemre hallgatnék, bemennék a bölcsibe, felnyalábolnám a lányomat a kicsi Flórával együtt és ....ennyi.
És most írhatnék olyanokat, hogy biztos jól érzi ott magát, sok a játék, meg a gyereke...stb, de igazából fogalmam sincs hogy érzi ott magát, és ez nagyon őrjítő.
Én azért messziről küldöm neki a szeretetemet nagyon-nagyon erősen:):):)

Bölcsi

Hát elkezdődött a szoktatás, túl vagyunk az első héten, melynek a végére eléggé lefáradtunk.
Hétfőn ment a nagy játék az udvaron, Dorka nem nagyon jött oda hozzám, de azért fél szemmel csekkolta, hogy hol vagyok. Kedden, mivel rossz idő volt a csoportszobába zajlott a buli, míg lányom élvezkedett az új játékokkl, gyerekekkel, addig én két másik anyuka társaságában agy bölcsis gyerekeknek gyártott fa széken pihentettem nem épp XS-es méretű hátsó felemet 3 órán keresztül. Közben kapkodtam a fejem, hogy megértsem a benti szabályokat, melyek a többi gyereknek már egyértelműek, nekem egyszerűen kibogozhatatlan és szerintem még a lányomnak is. Úgy, mint: most lehet az asztalnál játszani,most épp nem lehet, akkor lehet enni menni, amikor szólítanak, nem szabad felállni közben, nincs repeta a kajából, sietni kell, mindig fix helyre kell ülni...szóval csupa-csupa lényeges dolog.
Aztán jött a szerda, gyönyörű idő, úgyhogy ismét játék az udvaron, már ott ebédelés, majd haza.
Csütörtökön az udvarról az bédhez, illetve az azt megelőző ügyletekhez már Ancsa néni hívta be Dorkát, aki száguldott be vele, majd Ancsa néni kiüzent nekem, hogy maradjak kinn, mert a gyermek elvan, majd szól, ha kellek.
Én: kinn a padon, kb 10 perc elteltével hallom a lányom fájdalmas üvöltését, amit csak akkor hallat, ha baj éri. Felpattanok, fülelek, üvöltés 1 perc után véget ér.
A következő jelenetben, már Ancsa néni jön, szól, hogy a lányom a gyerekekkel együtt elaludt. Az üvöltés oka az volt, hogy Niki megharapta:( Még ma is, 3 nap után kék foltos a fogak helye:(:(
Aztán pénteken nem volt Ancsa néni csak Szabina, akit Dorka nagyon kedvel, de nem ő a személyes gondozó, így nem alakíthat ki szorosabb kapcsolatot Dorkával. Simán ment itt is az ebéd és az elalvás, azonban Dorka negyed óra múlva felsírt és nem tudtuk visszaaltatni. Szóval így telt a hetünk.
Én még nem kínlódok, majd meglátjuk mi lesz, ha ki kell mennem, és kintről hallom a sírását. Ettől eléggé félek.
Amúgy ez a szoktatás arra is jó, hogy látom, a lányomhoz valamennyire hasonló habitusú gyerekek nagyon jól érzik magukat, akiknek nehéz, azok a kissé csendesebb, zárkózottabb csöppségek. Legalábbis remélem, hogy nem a bölcsi tette őket ilyenné. Ha mégis így lenne, és ezt látnám Dorkán, azonnal abbahagynám ezt a témát. Mert fárasztó ez az energiabomba, nem győzök pörögni utána, hihetetlen, hogy miket tud produkálni, de ez Ő, én így szeretem, ilyennek, és nem akarom olyan helyzetben látni, amiben kényszerűen megváltozik, úgy, hogy az számára fájdalmas. Lesz még erre lehetősége később is, ha esetleg nincs még itt az ideje a közösségnek. Egyelőre ennek jelét nem láttam.
Amúgy a bölcsiben ő a 2. legkisebb, van egy kisfiú, aki egy hónappal fiatalabb nála, egy aki márciusban lesz 3, a többiek októberben töltik a hármat. Szóval inkább nagyobb gyerekek veszik körül.
Hétfőn folytatjuk, majd meglátjuk mi lesz, de már nem izgulok annyira, mint egy hónappal ezelőtt. Nagyon jó élmény látni, hogy a kis Tündérem milyen jól boldogul egy teljesen új helyzetben, közösségben, hogy mennyire okos, talpraesett, udvarias már most. Egyszerűen szeretem minden lélegzetvételét:):):)

2 év 1 hónap

Drága Kislányom!
Ma reggel éppen akkor keltél, amikor 25 hónappal ezelőtt áttoltak engem szülőszobáról az osztályra, és útközben Betti beugrott érted, hogy mielőtt még megkapom az ágyam, megölelhesselek.
Ahhoz sem volt erőm, hogy felkeljek, de már csak az, hogy megsimogathattam az arcococskádat szárnyakat adott.
Na azért ez persze kicsit túlzás, de lelki értelemben mégis igaz. Fizikailag nagyon legyengültem a nagy közös munkánkban, de lelkileg valóban lebegtem, és olyan boldog voltam, amiről az előtt azt sem tudtam, hogy létezik. Izgalom volt bennem, úgy remegett a gyomrom, mint szerelmesen, mikor apukád először jött hozzám Sopronból. Igen, akkor is egy szerelem kezdődött, és a te érkezésessel egy újabb szerelem talált meg. Közös vonás bennük, hogy mindegyik nagyon erős, felejthetetlen és egy életre szól. Nem történhet olyan, ami megszüntetné.
Remélem majd, amikor te is odaérsz, hogy megtalál a szerelem, hasonlóan fogsz érezni. Hogy te is megtalálod azt az embert, aki legalább olyan szép, jó, türelmes, szeretnivaló mint az apukád. Remélem, hogy melletted leszünk akkor is, és együtt izgulhatjuk, örülhetjük végig veled mindezt.
És, most azt mondod, mintha ez a bejegyzés nem is rólad szólna....hát, be kell valljam, van benne igazság...mert tudod, 3 évvel és két nappal ezelőtt anyukád és apukád épp arra készülődött, hogy egymásnak örök hűséget esküdjenek, és ennek a szép napnak az évfordulóján most nem sikerült egymásnak megköszönnünk eléggé, hogy jó, hogy vagyunk egymásnak. És tudod a kis családunk így kerek és így teljes, és az a szeretet, amit egymás iránt érzünk segít át minket a nehéz napokon és sugárzik át rád is. Nagyon szeretlek benneteket, szeretem, hogy látom benned magunkat, látom benned a szerelmünket, hogy segítesz nekünk meglátni magunkban és egymásban a szépet, köszönöm nektek, hogy kerek lehet az életem, mert nélkületek nem volt az.
:)

A-KA-RAT!!!!!!

Mostanában ez a szó, ami meghatározza, átszövi, felborítja, kiszínezi a napjainkat. Már reggel így kezdünk: ÉN AKAROM! Mindegy mit, mindegy hogyan, nem számít, hogy akár a világon vagy éppen anyán átgázolva, a lényeg az ÉN, és a lényeg az AKAROM.
És persze, hogy magam sem mentsem fel, amikor éppen én is a dackorszakomat élem újra, értendő ez alatt, hogy a türelmem elfogyott, az idegeim darabokban, a fáradtságom határtalan, vagy éppen egy hormon-hullámvasútban üldögélek, na akkor van az igazi hadd el hadd.
Mostanra már a hiszti-helyzet olyanná fokozódott, hogy kénytelen voltam komoly megfigyeléseket folytatni arra vonatkozóan, hogy melyek is azok a helyzetek, melyek előhívják kislányom akaratos dacos énjét. Mindezt azért, hogy amit lehet, azt legalább kerüljem el. Rájöttem, hogy a bevásárlás, főleg valami "Nagy"-ban őt teljesen felpörget, míg engem teljesen lefáraszt. Úgyhogy abban maradtunk, hogy ez program lehetőség szerint Dorka nélkül zajlik.
Ugyanakkor tegnap délután egy szintén ingerekben gazdag programon vettünk részt, (kirakodóvárásár, nyalóka, kukorica, koncert)ami szintén a bevásárlóközpontos-hiszti szindróma tüneteit varázsolta Dorkára. Ebből arra jutottam, hogy bármi tevékenység fáradtsággal párosítva szintén nem túl jó kombináció.
Nos ezek a kissé egyszerűbben megoldható, illetve kikerülhető történések. De mit csináljak azokkal a hiszi-kiváltó helyzetekkel, amiken nem tudok, legalábbis nem mindig kikerülni???Pl, a fürdőkádba ugye be kell szállni, a végén meg ki kell szállni, el kéne néha mosogatni, nem jó megenni a mosóport, a wct nem kéne 5x lehúzni, nem szerencsés a dvd lejátszó ajtaját húzkodni, majd a lemezeket kipakolni....hogy csak néhány dolgot említsek a kedvencek közül.
És tudom, mindenkinek rögtön eszébe jutnak a tuti jó megoldások...jelentem, igen, próbáltuk a zuhanyozást, igen, ott marad néhányszor a mosatlan edény, igen, el kellene dugni a mosóport, és az sem tragédia, hogy dunányi mennyiség folyik el a csatornába, és a dvdt is lehet feljebb rakni. Az a helyzet azonban, hogy a lányom erős akaratával végtelen nagy kreativitás párosul. Erre alapban rendkívül büszke vagyok. És igen, azt is tudom, hogy nekem kellene az okosabbnak lennem. És amikor a reggeli játéka közben a lányom azt mondta nekem: "Ha hisztizel Anya kidoblak az ablakon!", szóval akkor ismét nagyon erősen fontolóra vettem a türelmem növelésének lehetőségeit.
De egyelőre, csak gondolkozom, igyekszem látni a dolog előnyös oldalát, és reménykedem, hogy túléljük ezt is maradandó sérülések nélkül.
Merthogy mindennek ellenére, vagy mindezekkel együtt imádom!!

Szülinapi bababuli

Vendégségbe jöttek hozzánk a kis barátok, és íme a saját készítésű torta is:)

Nyári beszélgetések

Megjöttünk a babaúszó táborból, kisség lázasan,betegen, de úgy tűnik ez már így lesz, ha nyaralni megyünk.
Jó volt , jól éreztük magunkat és a nyár legmelegebb hetét fogtuk ki, úgyhogy nem lehet panasz.
Dorka ügyesen úszott, bár eléggé meglátszik a többiekhez kétes, hogy nem tudnak apukájával rendszeresen járni.
Ma már apukája dolgozott, így a nap egy részét kettesben töltöttük, majd délután jött a soproni Mama, mert dolgozom három napot.

A legnagyobb élmény számomra mostanában Dorkával, a kommunikációja.
Várgesztesen az egyik lázas hajnalán felkelt, és elkezdett velem beszélgetni, majd a beszélgetések alatt félpercenként az arcomat megfogva cuppanós forró puszikat adott. Tényleg, mintha köszönné a maga módján a gondoskodást a szeretetet, vagy nem is tudom mit. Teljesen odavoltam tőle, annak ellenére, hogy ez hajnal 5kor történt.
Egyik reggel az ásványvizes üvegre akarta a kupakot rácsavarni, nehezen ment, kommentálta: "Rátekerem a kupakot...hopp leugrott...a kis huncut:))"
Játszótéren: "A kisfiú biciklizik, milyen ügyes!:)" Homokozóban hason fekve: "Összetemetem magam" A lepkének: "Megy haza anyukájához.
"Elesettem:(:(:()

Ami még nagyon kedves és vicces az a fajta mimika és gesztikulálás, amit hozzáfűz a szövegeihez, de ezt ugye látni kellene.
Jó hallani a szavainkat az ő átformálásában az ő szájából, jó szembesülni azzal hogy kombinálja mindezeket hogy élvezi, ha örülünk, nevetünk vele.
Egyszerűen imádni való:):):)és imádom is:):):)

2 év

Drága Kislányom!
Ma két éve, hogy bearanyoztad az életem, úgy döntöttél, hogy kibújsz erre a világra, megmutatod magad nekem, apukádnak, és mindenkinek, aki úgy gondolja, kíváncsi rád.
Nem gondoltam akkor még, hogy a születésedet megelőző életemhez képest mekkora változás történik majd velem, velünk, de azt hiszem ezt nem is lehet előre tudni, gondolni, érezni. Ezt majd akkor fogod te is megérteni, amikor életet adsz.
Igen, előtte azt gondoljuk, hogy életet adni mindössze azt jelenti, hogy megszületik egy apró kis csöppség, és felsír, lélegzik, él. Nem, gyereket szülni sokkal, de sokkal több. Életet adni nem pusztán ezt jelenti számomra, sokkal inkább azt, hogy odaadom én is az addigi életemet, mindegy, hogy milyen is volt.
És tudod Drágám, nekem ebben az volt a legszebb, hogy rád néztem, és már akkor, az első pillanatban tudtam, hogy boldogan adok oda érted bármit. És mivel az addigi életem is szép, jó és számomra örömteli volt, még nagyobb értékkel bírt, hogy odaadtam érted. Bármikor így döntenék újra.
Két évvel ezelőtt minden megváltozott, és azóta folyamatosan változik. A legnagyobb változást azonban magamban érzem.
Soha nem tengett túl az önbizalmam, de az a tudat, hogy képes voltam arra, hogy téged hordjalak a szívem alatt, hogy világra hozzalak, hogy ennyire szép és okos gyermeket terelgessek...szóval ezek büszkeséggel és elégedettséggel töltenek el. Hiszen, ha te ennyire tökéletes kis emberke vagy, és ugye mégiscsak 50%-ban legalább belőlem lettél, akkor én sem lehetek haszontalan...Köszönöm neked, hogy két éve már, nap mint nap szembesítesz saját magammal, köszönöm, hogy rá tudsz mutatni pusztán a léteddel arra, hogy mi jó és mi javítandó bennem, köszönöm, hogy megmutatod, soha nem szabad megállni, elhagyni magam.
Köszönöm, hogy lehetővé tetted, hogy meglássam a férjemben a kiváló apád, az anyukámban, az anyósomban a szerető, gondoskodó nagymamát, apósomban az unokája kedvében járó nagypapát, hogy lássam, hogy a sógorom milyen örömmel változik át Csabi bátttttyává, abban a pillanatban, ahogy meglát, hogy a testvéreim, milyen imádni való nagynénik, hogy a Szabolcs keresztapuként is pont olyan gondoskodó és türelmes, mint apukaként, hogy az unokatesók milyen alázattal forognak körülötted, néha még erejükön felül is.
Nélküled mindezeket soha nem tapasztaltam volna meg.
Gyönyörű vagy, okos, mint a nap, hihetetlen mennyiségű energiád van, és én minden apró sejtedet imádom a fejed tetejétől a lábujjaid hegyéig.
Boldog Születésnapot Drágám, köszönöm, hogy megláthattam magamban az Anyát, ezért örökké hálával tartozom neked.
Szeretlek

Címszavakban

Ma ismét megpróbáltunk egy Ikeázást, most mamával, de ismét megőrülés lett a vége. Nem tudom mi van ott a levegőben, de ha Dorka és én is ott vagyunk egymás után őrülünk meg, ő a tömegtől, a sokmindentől, és őtőle, majd ő tőlem....stb. Szóval többet nem megyünk együtt, mondom most...
Ma megérkezett Sopronból a Mama, hogy vigyázzon kicsi unokájára 3 napot, míg én dolgozok. Mindketten nagyon örültek.
A ma esti szövegelés ennek köszönhetően:
Este összebújás közben Dorka: Mama?
Én: Mama már pihen
D: (határozottan) Nem is köszöntem el neki! (értsd tőle)
Én: Tényleg? Adjunk neki egy puszit?
D: Nem, egy nagy CSÓkot!!
Megeszem ilyenkor.
Másik...délután meztelenkedett, amikor valami szösz épp a puncin landolt és levettem, erre rám szólt: Anya, ne piszkáld a puncimat!
Nos, pár napja téma, hogy nem mutogatjuk magunkat idegeneknek, nem hagyjuk, hogy hozzánk nyúljon más, mint anya, apa, mama..egy-két ember, de azt nem gondoltam, hogy én is felkerülök a tiltó-listára:) Képzelem mi lesz, ha majd arról mesél a bölcsibe, hogy anya vagy apa vagy mama az ő micsodáját piszkálja...Előre félek. Mindez abból adódóan, hogy anya olvasta, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a gyerek ilyen irányú okítását. szóval akkor most hogy is kell ezt jól csinálni??

Érzések és más dumák

Elkezdtem dolgozgatni, így persze most is épp rohanok, míg Dorka alszik...ébredéskor nagymama lesz itt és Fannika, aminek nagyon örül majd...de egyszerűen muszáj leírnom pár dolgot, mert elfelejtem.
Pár nappal ezelőtt Dorka odabújt hozzám, amikor kopogást hallott a lépcsőházból és azt mondta: "Anya, félek". Még Sopronban történt, amikor egyik reggel odajött szomorú arccal és azt mondta: "Anya, szomorú vagyok"
Tegnapelőtt este, amikor letettem aludni és kijöttem, pár perc múlva felriadt és kiabált: "Apa, anya, megijedtem!"
Nem tudom, hogy ezek az érzések hogy születnek benne, hogy a megfogalmazás, a szó valóban a benne dúló érzéseket jelzi, vagy valamit utánoz, mindenesetre érdekes tőle ilyeneket hallani. Mondjuk, ha a széket széknek, az asztalt asztalnak, a labdát labdának...stb hívja akkor miért is kérdőjelezem meg, hogy az érzéseinek a megfogalmazásában pontatlan lenne, vagy valótlant állítana.
Én nagyon fontosnak tartom, hogy én magam is minél többször megfogalmazzam egy helyzetben, hogy mit érzek, apukája ezzel szemben ezt szinte egyáltalán nem teszi. A szeretetéről folyamatosan biztosítja a kislányát, de egyéb érzésről nem nagyon beszél. (Velem és nekem sem) Pedig most, Dorka beszédének ilyen mértékű változásakor, fejlődésekor, amikor a fogalmazása olyan választékos, hogy nap, mint nap ledöbbenek, amikor már nem csak mint tükör adja vissza az arckifejezésünket, hanem a szavainkat, mondatainkat hozza vissza egy felmerülő helyzetben, különösen fontos, hogy mit mondunk és azt hogyan mondjuk. Boldogsággal tölt el az, hogy beszél az érzésekről, gyakorolja, hogy milyen érzésekre mi a megfelelő arckifejezése, hogy mire vágyik, ha fél, vagy megijed.

A beszédben most tarunk a "Mi ez?" korszaknál, ami Dorka esetében egy "Jaj, mi ez?" formában hangzik el leggyakrabban. Talán a miértes korszak még odébb van, de bevallom őszintén, hogy a miezeket is eléggé unom már. A válaszom gyakran az, hogy "Mondd meg te.." szóval így beszélgetünk.
Tegnaelőtt egy feliratos pólóban voltam. Párbeszédünk így hangzott:
Dorka: Jaj, mi ez? -mutat a pólómra
Anya: Mondd meg te!
Dorka: Betűk!
Anya: Ügyes vagy!
Dorka a betűkre mutatva, mintha olvasná: O...Anya (O= Dorka vezetékneve)
Szóval a lányom elkeresztelt:):)
Most pedig rohanás a melóba!

23. hónap

Drága Kislányom!
Sosem gondoltam volna, hogy a "kis gyerek-kis gond, nagy gyerek nagy gond" szólásnak van valóságtartalma. Az ugyan nem igaz, hogy gondról van szó, mindenesetre cseperedésed nap, mint nap újabb fejtörőket szül számomra.
Az elején azt hittem, hogy nincs is annál nagyobb felelősség és feladat, hogy egy kisember teljes egészében tőlem függ, ha én nem etetem teszem tisztába, nem ringatom,szeretgetem, akkor szinte teljesen magára marad.
Most, majd 2 év távlatából már látom, hogy az a fajta gondoskodás közelébe sem ér a mostani kérdéseknek, feladatoknak.
És persze a felelősségeknek...
Elindult a hiszti időszaka, amikor ütnél is és bújnál is hozzám egyszerre, az akarata kisebb nagyobb kifejezése mindennapos szóban és tettben egyaránt, elkezdődtek a szánypróbálgatások, ami az egyéb társas kapcsolatokat illeti.
Tegnap pl bölcsőde-kóstolgatól voltunk, ahol végignézhettem, hogy viszonyolsz a többi gyerekhez egy olyan környezetben, ami számodra új, és mivel egyéb anyukák nincsenek jelen a gyerekek inkább saját tempójukban ismerkednek, veszekednek...stb.
Nagy élmény volt látni téged, hogy megoldod ezt a helyzetet is, dagadt a mellem a büszkeségtől. Ugyanakkor nem akartalak egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Elképzeltem, hogy két hónap múlva majd felállok arról a kis padról, szépen kisétálok a bölcsi ajtaján és otthagylak téged, a drága kincsemet, akinek eddig minden lépését vigyáztam, és ha mégsem voltam jelen olyanokra bíztam, akik éppúgy imádják, mint én. Hát nyeltem nagyokat, az már igaz...:(
Örültem, hogy te ebből semmit nem vettél észre, a 20 percesre tervezett látogatás végül másfél órásra sikeredett motorozással, homokozással, bölcsis-wcbe pisiléssel, pancsolással. Szóval látható volt, hogy jól érzed magad, és ez valóban örömmel töltött el. Ja, és a szülői értekezleten a cseresznye jelet választottuk neked a lehetőségek közül, örültél neki:)
Azért jó, hogy a terveink szerin általában csak heti 2 alkalommal viszünk majd bölcsibe, így talán egyszerűbb lesz hozzáedződni az óvodához ahová majd minden nap menni kell.


Ami hatalmas élmény számomra az a hihetetlen okosságod. Kívülről mondasz már több verset, éneket, Boribon történeteit úgy meséled a könyvet lapozgatva, mintha olvasnád.
Tele vagy szeretettel irántunk és mások iránt is, és ennek jelét is adod, sok puszit, ölelést kapunk tőled.
Más érzelmek sem állnak tőled távol, tudsz elgondolkodó, dühös, haragos, szomorú is lenni, és folyamatosan ismerkedsz azzal. hogy hogy fejezd ki ezeket az érzéseket.
Nincs könnyű dolgod, mert a habitusodban benne van az érzelmi töltés, néha magaddal sem tudsz zöld ágra vergődni.
Nehéz feladat nekem is, hogy terelgesselek úgy, hogy ne sértsen meg a személyiséged kibontakozását, hogy úgy óvjalak, hogy közben hagyjam, hogy kipróbáld magad, hogy úgy engedjelek el, hogy közben érezd, mindig ott vagyok, ha kellek.
Gyakoroljuk ezeket nap, mint nap.
Szeretlek nagyon, jobban, mint bárkit és bármit eddigi életemben.

Mert bizony az is nagyon hamar itt lesz,nem is gondolnánk.

Kucorgás, memória és más mesék...

Ma Dorka egy elég zaklatott éjszakát produkált nekem, úgyhogy akár örülhettem volna, hogy az az éjszaka reggel 6 kor véget ér,de inkább húztam volna még egy kicsit. Szóval, volt egy hajnali ébredés, ami kb fél órán át tartott, én a szomszédból kiáltoztam át, hogy Dorka tudja, ott vagyok, megvagyok, majd elaludt. Ezt követte a 6 órás ébredés, "Anya, húzd fel a redőnyt", majd 1 óra ébrenlét után újabb egy óra alvás.
És ebéd után jött a finom kucorgásunk.
Általában Dorka mostanában is nagyon szívesen bújik, de elaludni leginkább az ágyában tud. Annyira álmos voltam azonban, hogy gondoltam ebéd után megpróbáljuk. És a drága Kislányom befeküdt a szokásos kiskifli-nagykifli formációba, és már ő mondta, hogy kucorgunk. Annyira, de annyira jó ez az összebújósdi, hogy még a héten elkezdett "csak reggel és este cici" fogadalmamat is megszegtem egy kicsit. És így aludtunk, összebújva, egymáshoz izzadva, egymást átölelve majdnem 3 órát.
Ezeket a pillanatokat, órákat, a bensőségességet mindig akarom őrizni:):)

A másik, teljesen más téma a kislányom emlékező tehetsége. Egyszerűen hihetetlen, hogy kívülről mondja a 3 hete kapott Boribon könyvet, emlékszik, hogy a keresztanyja melyik törölközővel törölközött két héttel ezelőtt, mindig tudja épp hol hagytam a telefonom vagy a kulcsom:):)
Ami ennél még izgalmasabb, hogy, ha mégsem emlékezne a Boribonra épp, akkor hozzáteszi a magáét:) hangsúlyozva mondja, szinte eljátssza a történet.

És az én memóriám persze elég lyukacsos, így most egy csomó jópofa dolog nem jut eszembe, amit le akartam írni...így jár,aki túl ritkán írogat.
Azt azért tudom, hogy imádom a kis Kucorómat:):)

Duma, duma, duma...

Folyamatosan szövegel, be sem áll a szája, és egyre több olyan dolgot mondd, amiről fogalmam sincs, hogy honnan veszi. Persze a legtöbbet tőlem hallja (most kihúztam magam:))Nézzük az állatokat: "feketerigó" (mindezt akkor, ha hallja énekelni)"szarka csak kiabál", mondja, összevetve őt az énekes madarainkkal, "cica", de tegnap: "számi macska"-aki valóban hasonlított a sziámi macskára, de hogy honnan szedte ezt...? Talán a nem túl gyakran nézett Animal Planet, más ötletem nincs. Aztán itt vannak a gyümölcsök, amiket szintén még nem nagyon látott élőben, csak mostanában: "őszibarack, görögdinnye, ribikke:), cseresznye, eper" és mindezeket nagyon szereti. Az eperből kb 30 dkgot eszik meg együltő helyében, őszibarackból most 2,5öt vágott be ebéd után, és még a dinnyénk ott figyel a konyhába, az jön délután.

Esténként rászoktunk a meseolvasásra, kedvenc Boribon:)
A tegnapi olvasásnál azt kérte, hogy apa olvasson, aki tartotta a könyvet, a legújabb Boribont (ja és dedikáltattuk őket Marék Veronikával a könynapokon:)én meg kértem, hogy lassan olvasson. Kíváncsi voltam Dorka mire emlékszik. Aztán jött a ledöbbenés, elmondtam a mondat első szavát, ő pedig folytatta. Ez így ment kb 8 oldalon keresztül, ezt követően, csak néhány számára tetsző szó maradt meg. A legédesebb az volt, hogy még a hangsúlyt is utánozta, pl mikor Annipanni kiabál. Majd megettük az apjával.

Na, és most pár szó arról egyébként hol tartunk:
Ma vettem észre, hogy kibújt egy újabb rágófoga, így most 17nél tartunk. Gyönyörűen mozog Dorka, imád futni, lehetőleg így közlekedik. A játszón szereti mások motorját kölcsön venni, és gurulni vele a lejtőkön, ennek felfejlesztett változataként lejönni vele 3 lépcsőfokot.
Szereti a homokozást, nagyon ügyesen csinálja formákat, majd úgy csinál, mintha megenné:). A hintában elvan, de azt hiszem az túl unalmas neki.
Imádja az unokatesóit, akik most itt töltöttek nálunk pár napot. Nagy volt a szerelem oda-vissza.
Szereti a vizet minden formában: locsolni, sarazni (ezt nem nagyon hagyom, bocsi), fürödni, inni, usziba járni. Ha készülődünk az usziba szó szerint látni rajta, hogy mennyire boldog. Aranyos, amikor tetszik valami neki, vagy egyetért a tervezett programmal azt mondja ujjongva: "de jóóóó!"

Szép nagy lány, hosszú már a haja, kb 88 cm magas, 22es lába van, 12 kiló, és gyönyörű, ezt nemcsak én mondom. (Tegnap odament hozzá a nagyon ügyesen beszélő 1,5 éves Boni és azt mondta neki: "Szia, szép"Mondtam is, hogy jó izlése van a fiúnak.

Nagyon jó az étvágya, bár most a melegben főleg a gyümölcsök esnek jól neki, és imádja a fagyit. Szereti a tésztát, és újabban a sajtot, tegnap pedig felfedeztem, hogy a kefírt is. A kolbász még mindig nagy kedvenc, és a túrós palacsinta is benne van a Top 10ben a fasírozottal és a karalábé levessel együtt.

Választékosan fogalmaz, ha kérdezünk tőle általában a kérdésben elhangzott egész mondattal válaszol. Kedven mondata kb 1 hete:"NEM AKAROM!!!"mindez nagyon nyomatékosan.

Cumizik, már válogat a cumik között, de a cici a kedvenc:)Éjszaka kb 1 hete nem ébred fel szopizni, reggelig alszik. Két napja reggel 7kor kel, majd egy alapos szopi után alszunk tovább, ma negyed10ig.:)Napközben általában legalább 1,5 órát alszik kb 1 órától.(bár most már majd 2 órája alszik, úgy, hogy negyed10kor kelt:))

Egyre többet pisil bilibe, "nagyvécébe", tegnap a bilibe kakilt, úgy, hogy előtte szólt, hogy kakilni kell. Azt hittem, csak az ebéd utáni lefekvés idejét akarja kitolni, de nem:)
Nem erőltetem a dolgot, de nagyon ügyesen alakulnak a dolgok:)

Szóval itt tart az én kis Tündérem 2 hónappal a 2. szülinapja előtt:)

Imádom:)

22. hónap (+2 nap :) )

Drága Kislányom!
22 hónappal és 2 nappal ezelőtt épp azt tárgyaltam meg a doktorunkkal, hogy másnap hazaengednek minket a kórházból. Tudod ekkor ért el hozzám igazán, hogy mostantól rajtam és apukádon múlik majd, hogy mi is lesz veled. Ennek a felelősségnek a súlya, no meg a nagy hormonális változás fenekestől felfordította a hangulatomat, mondhatni csak sírtam egész nap. Ez aztán megmaradt egy darabig, na nem folyamatosan bőgtem, csak egy-egy "indokolt" esetben, pl mikor megszólalt a "Paff a bűvös sárkány":)Kellett vagy 3 hónap, mire ezeket a bármilyen érzelmeket megpendítő dalokat végig tudtam hallgatni, vagy énekelni bőgés nélkül. Érzelmeim mondhatni túlcsordultak, ha rád néztem egyszerűen olyan örömet, boldogságot, szeretetet, hatalmas felelősséget érzetem, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. És ez azóta is tart. Na nem bőgök persze minden megnyílvánulásod miatt, -azt hiszem ezen te is kiakadnál, azt meg nem szeretném- de egyfolytában ölelgetlek, puszilgatlak, este gyakran mielőtt lefekszem, csak nézlek és csodálom a szépségedet, a nyugodt alvásodat, az összekuszálódott kis csigákat a hajadban, a kisimult arcodat, a kis nyitott szádat...Ilyenkor legszívesebben kikapnálak az ágyadból és csak puszilnálak, puszilnálak...de látod ez a felnőttség, nem teszem, csak nézlek mosolyogva és hálát adok a Sorsomnak, hogy veled lehetek és Te vagy a Kislányom.Olyan örömet hoztál az életembe, amit nem lehet elégszer köszönni, amiért nem lehet elég hálásnak lenni. Nagyon szeretlek, te vagy a Gyöngyöcském:):)

Röntgen :(

Átestünk a tűzkeresztségen, a 22 hónapját még be sem töltött lányomnak olyanban volt része amiben még nekem soha nálánál kissé hosszabb életem folyamán.
Mivel a tegnapi baleset okán arca eléggé bekékült, bedagadt, és látta egy védőnőnek látszó nő(nem mutatkozott be a rendelőben, az orvos meg azt mondta nem ér rá, a mi dokink éppen szabadságon)elmentünk a Heim Pál Kórház sürgősségi részére, ahol megvizsgálta egy nagyon jó fel sebész orvos, csináltak koponya-röntgent, majd kiderült, hogy minden ok. Eléggé megkönnyebbültem, valahogy a tegnapi fogorvosos kör nem nyugtatott meg. Az itteni sebész is csodálkozott, hogy még ambuláns lapot sem kaptam.
Na, szóval nyugodtabb vagyok, az orvostól úgy köszöntem el, hogy remélem többet nem látom, ma megérkezett Pepe mama is, holnap meló, szóval zajlik az élet:)
Ma amúgy anyukámmal akart Dorka elaludni, aki kb 40 percig dumálgatott neki, Dorka meg vissza. Ekkor bementem, hogy majd én elaltatom a kb egy hete működő módszerrel, azaz kicsi simi, sírás esetén átkiabálás, hogy itt vagyunk...blabla. Láttam Mamán, hogy nem nagyon hiszi, hogy sikerül, én is kételkedtem kissé, de bevááááált! Szóval ma is sikerült, ennek igazán örülök.
És, hogy ezen kívül a Kislányom milyen ügyes: a kórházban mosolygott a dokira, kérésre kinyitotta a száját, a röntgenben simán befeküdt a gép alá,nem mozgott, úgy fordította a fejét, ahogy kellett, nagyon büszke voltam rá:) Mondjuk a folyosós rohangálását kihagytam volna:)
De így imádom:)

Baleset :(

No, megtörtént, és mire leírtam mi is pontosan, addigra elszállt a bejegyzésem, és nincs erőm ismételni. A lényeg,Dorka elesett a lépcsőn, beütötte a száját, ennek következtében elmozdult az egyik szemfoga befelé...
Fogorvos látta, fertőtlenítette, most vagy kiesik, vagy visszaáll, vagy így marad. Majd kiderül pár héten belül. Addig pépeset ehet, vigyázni kell, hogy ne fertőződjön el a seb. Fáj neki, nekem, meg megszakad a szívem....

Aranyköpések :)

"Jaj anya, egy pattanás!(síri hangon)
Dehogy pattanás! Csak egy csipa (megnyugtató hangon)
Jaj, csippanás...(síri hangon)
Röhögés, röhögés, röhögés:::"

Ez egy igazán maradandó kis beszélgetés volt közöttünk, majd igyekszem a többi hasonlót is megörökíteni:)
Ma számolgattam, hogy mikor kezdett Dorka ilyan sokat beszélni, és arra jutottam, hogy április közepe felé, azaz 20 hónaposan, és szinte észrevétlenül.

Ja, még egy, ami mindennapos:
"Kislányom, kérsz még levest?
Nem, köszönöm szépen, elég volt:)
Kislányom, pisilünk a WCbe?
Nem, köszönöm szépen elég volt:):):)"

És a beszédhez tartozik még, hogy tegnap délelőtt a játszón szólt, hogy pisilnie kell, én azon nyomban levettem a pelusát, ő pedig lepisilta a füvet:):).

Indulás előtt pedig azt kérte, hogy "Anya, játszunk puszis játékot..."
Ami az esti lefekvés játéka, ölembe veszem,, mint egy kisbabát és egymást puszilgatjuk, arcon, fülön, szemen, állon, homlokon...felváltva. Így megyünk lefeküdni. Szóval ezt akarta játszani:):)Benne voltam:)
Szóval ezzel is haladunk, egyre nagyobb az én kicsi Tündérem, és olyan, de olyan gyorsan megy az idő, tényleg nem hittem volna.
És napról napra jobban szeretem:):):)

Bölcsi!?

A múlt héten megkaptuk mindkét lakótelepi bölcsiből az elutasító határozatot, helyhiányra hivatkozva. nagyjából erre számítottam, és nem igazán mondhatom, hogy elkeseredtem. Úgy gondoltam számunkra a legkedvezőbb az időszakor elhelyezés lenne, mondjuk heti két napot dolgoznék, és ennyit lenne Dorka távol tőlem. A főnökökkel való megbeszélés jövő héten vagy azután lesz, de érzem, hogy megoldjuk ezt valahogy. Merthogy telefonos zaklatás következményként elértem, hogy Dorkát felvegyék időszakos férőhelyre. Ami nagy szó, hiszen az adott bölcsiben mindössze 5 ilyen hely van, és első körben azzal sem bíztattak, hogy bekerül. Na, nekünk most úgy tűnik jól sült el a dolog, de azért továbbra is nagyon furcsának tartom ezt az eljárást. Na mindegy, jövő héten több infó lesz a részletekről. Azért amikor a vezető azt mondta, majd megbeszéljük a szülői értekezlet időpontját, kicsit úgy éreztem magam, mint akit kupán vágtak.
Furcsa, pedig ezt akartam, és tudtam, éreztem, hogy meglesz, mégis, most , hogy belegondolok abba, hogy a kis Angyalkámat beviszem valahová 20 idegen gyerek közé, idegen nénik közé, ahol kap majd egy jelet, nem leszek ott mellett, ha elesik, bántják, vagy csak egyszerűen egy ölelésre vágyik...szóval ettől megszakad a szívem.
Hogy lehet ezt túlélni? Főleg nekem, aki annyira de annyira tudok ragaszkodni.

Amikor eljött az idő, hogy nagy pocakkal már ne dolgozzak, annyira erős sírógörcs jött rám a tervezett utolsó nap reggelén, hogy nem tudtam bemenni dolgozni. És ami még szebb, ez a sírás egy hétig tartott, addig nem mozdultam ki a lakásból, mert bármelyik percben rám jött. Persze foghatjuk a hormonokra, de ahogy látom magam előtt Törpillámat, ahogy a kis copfps fejével hátranéz és bemegy a csoportszobába, hát, hogy is mondjam....kicsit bele vagyok halva.
Ma este olyan sokáig ölelgettem, puszilgattam, hogy majdnem megint együtt aludtunk el, de aztán mégis átvittem a helyére.
Olyan ügyes, pár napja már úgy alszik el, hogy szépen elköszönök tőle, betakargatom és kijövök. Ilyenkor annyira örülök, hogy soha nem dőltem be a "hagyjuk sírni, majd abbahagyja, és megtanulja" elméleteknek, mert lám eljön az ideje ennek is, már, hogy keserves sírás nélkül is ott hagyhatom és elalszik,

A mostani történésekben a legérdekesebb az, hogy milyen sokat és milyen választékosan beszél. Olyan fogalmakat használ, amit nem is tudom honnan vett, bár gondolom tőlünk hallotta.
Segédkezik nekem, tereget, söpör, kedvence minden, ami vízhez kötődik, ma körömkefével mosta a fürdőszobai tükröt:)

Ja, és a mai nagy esemény: személyi igazolványt csináltattunk neki. Az hagyján, hogy a kislányom végig rohangált az okmányirodán, de amikor a fényképezésre került sor, felállt a székre, nyomott egy "csízt" és elsőre csináltak róla egy tuti fotót. Édes volt, bár ezerrel pörgött:)
De én így imádom:):):)

Éjszakák, nappalok /2

Nem lenne tisztességes, ha nem írnám le...a tegnapi bejegyzésemet követően Dorka reggel negyed 7ig aludt, én ébredtem előbb, átvittem, majd összebújva piherésztünk 9ig. Mindig is tudtam és szoktam is mondani, hogy a jó sorsunk megadja amit kérünk, csak pontosan kell fogalmazni.:) Most már csak azt bánom, hogy 1 éjszakát kértem mindössze, úgyhogy most módosítanék: Szeretném, ha az éjszakáim nagy része mentes lenne a Dorka-féle ébresztésesktől. gondolom ez egy teljesíthető kérés, ugye Kislányom?
szeretlek!

Éjszakák, nappalok

Tegnap ismét volt egy nehezebb éjszakán egy csodás nap után. A nappalok tényleg csodásak Dorkával, nyiladozó értelme, a rengeteg beszélgetés amit lefolytatunk lenyűgöz, örömmel tölt el, és nagyon-nagyon élvezem. De...annyira szeretnék már átaludni egy éjszakát, úgy elejétől a végéig. Nem felébredni hajnalban, nem szoptatni, csak horpasztani reggelig amíg magamtól fel nem ébredek. Aztán lezuhanyozni nyugodtan miután megittam a reggeli kávémat, reggelizni, olvasni egy kis Nők Lapját....szóval ilyenek. Gondolom azért nem alszom végig az éjszakát, hogy ne álmodjak ilyeneket.
Hétvégén itt voltak a soproni nagyszülők így kissé sűrűre sikeredett a program. Először kitaláltuk Dorka apukájával, hogy menjenek mamáék unokástól az Állatkertbe, aztán apuka úgy gondolta, ez mégsem jó ötlet, így mentünk együtt. Meleg volt nagyon, én a reggel egy gyors fasírozott sütéssel indítottam, hogy legyen elemózsiánk, majd elindultunk. Nem tudom a nagyszülők hogy érezték magukat, nem tűnt úgy, hogy kihasználnák Dorka társaságát, ő inkább velem lógott, míg a többiek sétálgattak, fagyiztak nézelődtek.
Azt hiszem a kiskecskék simogatása tetszett Dorkának a legjobban, bár a szopizó őzikétől és a zsiráftól is odavolt. Egész nap nem aludt, ettől függetlenül éjszak ismét megébredt, és úgy, hogy egy órán keresztül nem aludt vissza, végül visszavittem az ágyába, na ott elaludt. A fene sem érti...

Nagyon sokat beszél, be sem áll a szája. Viccelődöm vele, és hozzáteszem a szavakhoz a linó szót (kakalínó, Dorkalínó...) erre ő folytatja, nagyon édes (apalínó, babalínó...)Mindent ismétel amit mondok: tegnap esett egy hatalmasat a papa mellőli székről, nagyon megijedtem, mondtam: "a rohadt életbe". Majd amikor a hüppögése alább hagyott ő megismételte. nagyon vigyázni kell a kis papagájommal.
Ma bandáztunk Ferkóval, Mátéval és Bogicával, a kis csapat most szerveződik, első alkalommal Anett kapott kimenőt, mi többiek pesztráltuk Mátét, jövő héten folytatás következik, Anettékhoz megyünk:):)

Ja, még egy fontos mai esemény, Dorka a wcbe kakilt:):):)Délután is szólt, hogy kakálni kell, de meglátta az epret és úgy döntött, hogy inkább megeszi, így ez a cucc a pelusban landolt:):)

21. hónap

Drága Kislányom!
Ilyenkor, amikor neked írok, mert éppen a hónap 15. napja körül járunk nagyon nagy örömmel gondolok vissza arra a napra, amikor megszülettél. Fontos nekem ez a "visszagondolás", mert állandóan az a félelmem, hogy elfelejtek veled kapcsolatos dolgokat. Az első gyönyörű mosolyokat, az arcod, amikor először megöleltelek, at együtt töltött perceket, órákat, napokat. Már sokszor megtörtént velem (és biztos veled is meg fog), hogy az ami egy adott helyzetben felejthetetlennek tűnt, azt később mégis elmosta az idő és a feledés homálya. Veled kapcsolatban szeretnék minél több dolgot bevésni az emlékezetembe. Rengeteg fényképet készítek rólad millió ölelést, puszit kapok és adok, és annyi de annyi lenyomatot készítek a szívemben rólad, hogy az valóban kitörölhetetlen legyen. És igen, ezért is írok. Hogy elővehessem és újra éljem a veled töltött perceket, még, ha azok néha nehezek is. Annyi szeretetet ébresztettél bennem, amiről nem is gondoltam, hogy létezik. Olyan mély érzések járnak át most is, ahogy rád gondolok, amilyenek addig ismeretlenek voltak számomra.
Már egyfolytában beszélsz, és így találtál egy újabb eszközt érzelmeid, gondolataid kifejezésére. Átölelsz napnta többször és azt mondod "anya, szeretlek, ennyire". Utánozod amiket mondok, és aztán a szavaimat, mondataimat ismétled egy-egy helyzetben. Olyan vagy, mint egy tükör, és miközben nevetek magamat nevetem ki egyúttal. Mostanában például járkálsz és azt mondogatod: "jaj, elfelejtettem...".:)
A verselgetésben is kész költő vagy, összekötöd a verseket: "süssünk, süssünk valamit.......túróval bélelve, csiga-biga....told ki szarvadat":):):)
Nagyon sok verset és éneket mondasz egészben vagy részben? Hinta-palinta, Süssünk-süssünk, Búza virág, Csiga-biga, Hull a szilva, Fújja szél a fákat....fel sem tudom sorolni.
A játszótér mostanában a legnagyobb szórakozásunk, általában délelőtt egy órát vagyunk kinn, délután legalább hármat. Így persze itthon nem haladnak a dolgok (takarítás pl)de nem érdekel. annyira élvezed a kinti játékot.
ez úgy néz ki általában, hogy 5 percet maradsz egy helyben a homokozóban, és a fennmaradó 2 óra 55 percet végigrohangáljuk, te elől, én utánad. Ellopkodod a motorokat, mész a lejtőhöz, aztán hajrá, gurulsz lefelé, nekem meg a hajam az égnek áll a félelemtől. Majd néhány pillanat a barátokkal, Patrikkal, Mátéval, Bogicával, Ferkóval, ekkor én is szót válthatok Krisztával, Anettel, Annával, Magdival és rohanok tovább utánad. És ez megy kb 7-fél8ig. De mikor odakiabálsz nekem a csúszdáról, hogy "Anyuka gyere légyszíves" és látom azt is, hogy mindenki odanéz, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. Hatalmas élmény számomra látni, hallani hogy bntakoik ki az értelmed, gondolkodásod. Nap, mint nap rácsodálkozok, hogy mennyire vicces vagy, milyen okos, és milyen jó a humorod:):)
Nagyon nagyon szeretlek, ölellek, puszillak drága Kislányom! Tudod mi jön a puszis játék után:) Ki az anya Gyöngye - Dorka, Ki az anya Kincse?-Dorka Ki az anya mindene?-Dorka:):):)

Padló

Ez akár egy tök jó nap is lehetett volna, (lehetne), de úgy tűnik, nem így alakul.
Reggel elementünk baba-mama klubba, ami rendhagyó és a születés hete rendezvénysorozat égisze alatt működött most. Vendég volt Szilvi barátnőm ée egy ölbebabás, a téma a hordozás, kötődő nevelés. Dorka és a többi hasonló korú csemete kb 50 percig bírta a műsort, aztán jött a rohangálás, lépcsőmászás...stb. Szilvi feljött hozzánk, elmeséltem neki nagy szégyenemet, (nagyon rág a bűntudat), hogy tegnap vacsinál meglegyintettem Dorkát, elszakadt a cérna, elegem volt, nagyon hisztis volt...sbt, de mindegy, erre nincs mentségem, szégyenlem magam. Jól kibeszéltem magamból, segített(akkor). Aztán feljöttünk, dumáltunk, kajáltunk, majd Szilvi elment fél kettő után, és ekkor kezdődött az őrület. Megpróbáltam a szokásos módon elaltatni Dorkát - kudarc. Átmentünk a hálóba, de gondoltam gyorsan kiteregetek előtte-bekakilás. Tisztábatevés hisztivel fűszerezve, újabb altatási próbálkozás kiságy irányába-újabb kudarc. Hálószoba becélozása, cicizés...stb,-kudarc, bőgés, kiborulás, depresszió. Alig bírtam, de komolyan. Annyira vágytam az egyedül töltött egy pici órámra, és annyira de annyira kiborított, hogy Dorka ez semmibe vette, rugdalózott, hisztizett és dühösen rombolt mindent. Legvégső mutatványaként kimászott a kiságyból, na ekkor adtam fel az altatási próbálkozásokat és bőgtem. Ennyi tellett tőlem, tudom, nem sok. Ezt követően Dorka esett-kelt-bőgött felváltva, mert már olyan fáradt volt, majd kissé lenyugodott, én meg nekiálltam mosogatni, száradt ruhákat elpakolni. Ezt követően anyukám személyében megérkezett a felmentő sereg és megszabadított az időzített bombaként ketyegő, terror-fenyegetéssel is felérő lányomtól. Igen, lehet fogni a hidegfrontra, meg lehet kiakadni, hogy milyen béna és tehetetlen vagyok, de igen, ez van, sajna, szegény lányomnak ez jutott.
Néha én is sajnálom miatta, főleg, amikor a bőgésem közepette odajön, átöleli a lábamat, és azt mondja: Dorka szeret ennyire.
Igen Drágám, én is szeretlek, és bocs a mai napért, de padlón vagyok. Imádlak ilyenkor is, ugye tudod:):):)

Anyák Napja

Hát miről is lehetne a mai napon írni, mint az Anyák Napjáról.
Azt tudom magamról, hogy az ünnepek nem voltak soha a kedvenc időtöltéseim, de ez sokat változott, amióta Dorka megszületett. Ugyanakkor azokkal az ünnepekkel, ahol elvileg én lennék az ünnepelt még mindig hadilábon állok. Várok valamit, gondolok valamit arról, hogy hasonló esetben és mit teszek meg az ünnepelt örömére, és a végén szinte mindig csalódok. Tudom, nem kellene várni semmit és akkor nem lenne csalódás, de egyelőre nem megy.
Ez az Anyák Napja-ügy úgy kezdődött, hogy a kedves férjem kiolvasta a netről, hogy idén, nem május első vasárnapján van ez az ünnep, hanem a másodikon. Én kétkedve fogadtam a hírt, de mivel annak is örültem, hogy egyáltalán utánanézett a dolognak, elfújtam a bizonytalankodást.
Aztán egy hetet töltöttünk Veszprémben apa nélkül, addigra kiderült számomra, hogy természetesen, mint mindig május első vasárnapja, azaz most éppen május elseje az Anyák Napja. Amikor ezt megemlítettem a pénteken érkező férjnek, azt mondta, igen, már ő is szembesült ezzel. Na, itt kezdtem el ismét reménykedni.
Amíg a kis család egy része aludt, a tesóm dolgozott szombaton, addig a két nagylányával elkezdtem készülődni anyukám és az ő anyukájuk felköszöntésére,tortát sütöttem mamának, gyerekeknek segítettem verset választani, és felhívtam a figyelmüket az ünnepre. Ők nagyon lelkesek voltak, a később hazaérkező Gergőt is bevontuk a műsorba, együtt kitaláltuk a forgatókönyvet. Elmentek bringával orgonáért, amihez apukák is csatlakoztak,sőt ők kezdeményezték, akkor már ismét nem reménykedtem.
A műsorka estére összeállt, gondoltam, ha az én férjem nem készül semmivel kislányom nevében, vagy éppen a saját nevében, majd jól meghatódok keresztgyerekeimen és anyukám meg a tesóm örömén.
Reggel bejöttek a gyerekek a szobámba, Dorka, mivel előbb kilógott mint én kapott egy csokor orgonát és azzal köszöntöttek. Ez nagyon szép két perc volt...Örültem neki nagyon.
Majd titokban megkérdeztem Fannikát, hogy mikor jön a produkció, mire kiderült, hogy apukájuk ösztönzésére,(aki-és most csúnya vagyok-a mi készülődésünket átaludta)már túl vannak rajta, tehát kimaradtam. Ekkor úgy tettem, aki még pihenne egy kicsit, és jól kibőgtem magam a csalódottságtól. Megvártam még megnyugszom, férjem elkezdett valami teljesen másról beszélgetni velem, ami jól elterelte a figyelmemet.
Aztán közösen, felköszöntöttük anyukámat az általam készített tortával.
A gyerekek tesómékkal játszóra mentek, rám és Robira maradt a pakolásunk és az általam előző nap megfőzött pörkölthöz a nokedli elkészítése(Robi keze munkáját dicséri).
Hazajöttek, ebéd, indulás, vonat, eső...majd hazafelé úton ismét megvillant a halvány reménysugaram (a fene vinné el), hogy hátha otthon vár valami, hiszen a gyermek apukája tudta, hogy vasárnap érkezünk...de nem, ez a reménysugár is elszállt, még a mai vacsorát is ki kell találnom...Szóval a mai napon már csak abban bízom, hogy mindenféle reménysugarak elkerülnek, ezzel megóvva a további csalódásoktól...a jövőt tekintve pedig abban, hogy a lányom megtanulja tőlem, hogyan kell másokra odafigyelni, örömet okozni, ráhangolódni egy másik emberre, ünnepé tenni neki néhány pillanatot, úgy, hogy az valóban róla szóljon.

Ami pozitív a mai napban, hogy Dorka egy tünemény, és minden mozdulatával kifejezi számomra, hogy már 20,5 hónapja anya vagyok, ezáltal számunkra minden nap anya és Dorka nap, imádjuk egymást és ezt megmutatjuk a másiknak.
Szeretlek kislányom, bocs, hogy ez kissé negatívra sikeredett, de az érzések közé tartozik a remény és a csalódottság is. Ez is én vagyok.

Mondóka

"Fújja szél a fákat, letöri ágat reccs"Ez hangzott el ma szó szerint Dorka szájából, miközben a játszótéren ült a kövön és nézegette kedvenc bogarait. Aztán, miután ujjongtam, és ügyeseztem elmondta még kétszer vagy háromszor. ez az első mondókája, amit elejétől a végéig tud. Annyira okos kislányom van!!!
Tegnap Tropicariumban voltunk, azóta is emleget, hogy birkóztak a majmok és szálldostak a madarak, a halakról és a cápákról nem is beszélve. Szuper napunk volt együtt hármasban, remélem ismétlünk hamarosan.
Kedden jön a soproni mama és csütörtökön utazunk Sopronba. Dédi mama tegnap kórházba került, egyelőre jól van, nem tudunk pontosabban semmit, de nagyon szorítunk neki, hogy meggyógyuljon!
Puszik és ölelések milliói szállnak Pápára Dédi!Gyógyulj meg hamar!!!

20. hónap

Drága Kislányom!
20 hónappal ezelőtt már velem voltál egy szobában, és jöttek hozzánk látogatni Keresztanyuék, palotai mamáék, Fanni, Kata, Gergő...szóval nagy volt az érdeklődés és a tolongás aki kosarad körül. Jó volt,hogy külön szobában voltunk, így bejöhettek hozzád, és felvehettek a rokonok, barátok. Gondolom ebből még nem sokat érzékeltél, de nekem jól esett, hogy ilyen sokan megcsodálják a kisbabánkat. A soproni mamának, papának képeket küldtünk, ők is alig várták, hogy jöjjenek, és megfoghassanak, megpuszilhassanak.
Keresztanyu ölében elkezdték köhögni kicsit, ő pedig, hiába, hogy már három gyerek felnőtt a kezei között nagyon megijedt, hogy épp nála fuldokolsz. Jót nevettünk ezen.
Az is nagyon meghitt volt, amikor kettesben voltunk. Izgultam kicsit, néztelek, hogy veszed-e a levegőt, gyönyörködtem benne, de igazán még fel sem fogtam, hogy anyává tettél. Lebegtem valami furcsa állapotban, amit persze átjárt a fizikai fájdalom, de mindez valahogy olyan mellékes volt, ahhoz képest, hogy ott szuszogsz velem egy szobában.
Már ügyesen ciciztél, amit azóta sem akarsz abbahagyni, jókat aludtál, és a kis ujjacskáddal egyfolytában fityiszt mutattál. Édes kis frizurád volt, a fejed tetején egy hosszú kunkori tinccsel. Gyönyörű és imádnivaló voltál már akkor is, és ez napról napra csak fokozódik.
Pár hete elkezdtél nagyon sokat beszélni, a spontán megnyilvánulásaid egyszerűen tüneményesek. Tegnap öltöztetés közben a kezem véletlenül hozzárért az arcodhoz, megfogtad, azt mondtad bocsi és megpusziltad. Azt hittem rögtön megeszlek.
Most pedig felébredtél épp, úgyhogy rohanok az ölelésemért.....
Imádlak

Mondatok

Beérkeztünk a mondatos és a Dorkázós korba, nekem nagyon tetszik. Két napja elkezdte magát a kislányom már Dorkaként emlegetni. Eddig is mondta, hogy ő a Dorka, ha megkérdeztük, de most ez így hangzik: "Dorka szomjas", "Dorka szeret" Dorka sétál".
Nagyon aranyos és tüneményes, ugyanakkor ezzel egy időben olyan sokat keményedett az akarata, hogy ihajjj! Ütlegel, rugdalózik, látszik rajta a tehetetlen düh, és ezzel én sem nagyon tudok mit kezdeni. Azt vettem észre rajta, hogy ilyen esetben a csendes, nyugtató hozzáállásom nem válik be (persze a tehetetlenül kiabálós sem) inkább a határozottság ami működik. De ez meg számomra sokszor túl kemény, szóval nem tudom mi a jó megoldás. Nem akarok vele keménykedni, mert akkor azt tanulja meg, hogy ezt így kell megoldani, de hogy akkor mit??, ha a melegség sem válik be.
Nagyon jól tud Dorka egyensúlyt teremteni, mert amikor határozottan rászólok, pl, hogy ne üssön meg, ne rugdaljon, akkor általában abbahagyja és kéri a cicit. Ez jó , mert így az összecsapás ellenére mindkettem biztosítani tudjuk egymást a szeretetünkről, ami nagyon fontos szerintem. Apukájának, cici híján már nehezebb dolga van, és bizony ott is mennek a nagy küzdelmek, pedig ő hozzám képes a türelem szobra.
És a végére néhány vicces szöveg: "jaj cica eszem az a csöpp kis szád" Ma egy lehullott kajadarabra: "leesett, elfújja a szél"
:):)
Imádom!

"Baba szeret"

Igen, pontosan a címben jelzett mondat hangzott el ma kétszer egymás után, teljesen spontán módon Dorka szájából ma reggel, amikor a pelenkázóról készültem levenni. Átölelte a nyakamat és azt mondta: "baba szeret, baba szeret". Hát, teljesen elolvadtam. Sokszor szoktam neki mondani, hogy anya szeret, és most ezt kaptam vissza helyette, és ez nagyon jó érzés.
Már tegnap is elkezdte a szeretgetést, akkor épp a számára a világ közepét jelentő cicit ölelte át,m it átölelte, ráfeküdt és mondta, hogy "szeret".
Nem mintha eddig nem fejezte volna ki az érzésit, de most már szavakkal teszi, és ez számomra teljesen új. Bizony eljött az az idő, amikor már különösen oda kell figyelnünk, hogy mit mondunk előtte, a csúnya szavakra (erre kedves barátaimat is figyelmeztetnem kell), a káromkodásokra, mert pillanatok alatt hallom a szájából.
Ugyanakkor a verseket és meséket is kiválóan tudja. Együtt szoktuk mondani, én megállok egy szó után, ő mondja a következőt. a mondókáknál most már nemcsak azt tudja, hogy mit kell csinálni, hanem a szöveget is. Na nem azt kell képzelni, hogy folyamatosan mondja, kis rásegítéssel együtt mondogatjuk. nagyon ügyesen csinálja.
Szavakat is összeköt, pl: Semi cica (a szomszéd cica) Ági néni(szomszéd néni)Keriapu, doktor néni....
És a számomra a legszebb szó a szótárában (bocs a szentimentalizmusért): ANYUNYA....és nem azért, mert nem tudja kimondani, hogy anya, anyu, anyuka...hanem azért, mert ezt a szót alkotta nekem, ez csak az enyém, és csak az övé, mert ugye anyukája mindeniknek van de anyunyája csak neki! Imádom!
Ui: pár fotó Zsámbék és babaúszás

Usziiii ezerrel

Első közös hotelos, vizes, wellneses együttlét Zsámbékon!!!Mindhárman nagyon várjuk, hogy induljunk, minden bepakolva, tele táskák, izgalom...
Már régóta készülődök, hogy elmenjünk valami hasonlóra Dorkával együtt, és végre eljött a nagy nap. ! éjszakát fogunk egy hotelben tölteni, Péter visz minket, szerdán becsatlakozik Gergő, újdonsült barátnője és annak két kislánya, szóval társaság is lesz.
Dorka imádja a vizet és most kiélvezheti minden nap. Nem lesz túl jó idő, de nem számít, fő, hogy együtt leszünk.
Úgy érzem ez a pár nap vízválasztó lesz a családunk számára, mert az utóbbi hetekben (hónapokban)valahogy nem sikerült egy hullámhosszon mozogni az apukájával. Nem tudom, hogy távolodunk-e folyamatosan, vagy ez csak egy átmeneti időszak, most talán kiderül. Sok neház, negatív érzés van bennünk, fáradtak, kimerültek vagyunk, keveset beszélgetünk, és az is inkább a felszínen mozog, most majd meglátjuk, hogy amikor időn és energiánk is van egymásra is, mit kezdünk vele....

19. hónap

Drága Kislányom!
Épp ma, Nemzeti Ünnepünkön töltötted be a 19. hónapodat. Csodás néhány nap van mögttünk, szombaton levonatoztunk Veszprémbe, és csak ma érkeztünk haza. Nagyon jó volt téged együtt látni az unokatesóiddal, és részesülni ebből a játékból, hancúrözásból, szeretetből ami köztetek nagyon jól működik. Már mindegyikőjüknek szépen kimondod a nevét, aminek ők nagyon örülnek. Felváltva szórakoztattak téged, és ismét nagyon sokat okosodtál. ügyesedtél a társaságukban. A vonatozás sem okozott nagy problémát, odafelé hancúröztál egy kislánnyal, visszafelé meg aludtál egy jót az ölemben.
Odafelé megálltunk Palotán, meglátogattuk Szilvit, Petit és Mírát, no meg Pepét, az ottani Papát és Mamát, akik közül az utóbbi utazott tovább velünk Veszprémbe.
Amikor a Papádat megláttad, szinte vigasztalhatatlan sírásba kezdtél, próbálkozott a közeledéssel, de kicsi szíved nem enyhült meg egy pillanatra sem. Nem értették a dolgot, bár az is igaz, hogy Papád eddig kétszer látott téged, (ez nekem eléggé fáj), és így most ezt hiába akarta behozni. Nekem meggyőződésem, hogy te még érzed az emberek közötti rezdüléseket, és mostanában nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ezért megérezted, hogy köztem és a Papa között nem felhőtlenek az érzelmek, és ennek köszönhető a reakciód. Persze azt szerettem volna, ha kedves és barátságos vagy vele is, (merthogy eddig ilyet soha de soha nem tettél senkivel), de ez is csak abból eredt, hogy igyekeztem volna neki megfelelni bemutatva a "jófej gyerekemet". De te egy ilyen produkcióra nem vagy hajlandó, és ezt én nagyon köszönöm neked. Ennél okosabb és számomra tanulságosabb dolgot nem is tehettél volna. Azt hiszem eddig is igyekeztem nem rád kényszeríteni az akaratomat, vagy titkos vágyaimat, de ez után még különösen figyelni fogok, hogy ezt sosem tegyem. Ha eltévednék ismét egy kicsit ezen az úton, most kérlek, hogy legalább ilyen hangosan és félreérthetetlenül figyelmeztess, mint a Papánál. Előre is köszönöm. (Már a fülbevalód berakásánál megfogadtam, hogy nem fogok veled csak azért tenni dolgokat, mert nekem nem volt, és azt akarom, hogy neked legyen, most mégis azt akartam, hogy elismerést kapj valakitől, akitől én nem kaptam soha...de nincs rá szükséged szerencsére:):):)
Lehet, hogy ez most kissé zavaros, de tudom, hogy majd érteni fogod.
Tanultam ismét tőled, az én tündérien okos, bölcs és gyönyörű gyermekemtől és ez annyira de annyira fantasztikus érzés.
És, hogy ne csak zavaros dolgokról írjak...kb két hete elengedtem annak a görcsét, hogy neked biztosan szükséged van egy testvérre, és nekem szülnöm kell még, és mióta azt elengedtem nagy nyugalom és türelem szállt meg, amiből mindketten csak profitálunk. Egészen másképp tudom élvezni a veled töltött időd, és élvezem is nagyon.
Persze ez nem azt jelenti, hogy biztosan nem lesz tesód, de csakis azért nem lesz több gyerekem, hogy neked tesód legyen. Azért lesz, ha lesz, mert mindegyikőnk nagyon szeretné, hogy megfoganjon és megszülessen. Kivárjuk míg ez eljön.
Na lehet, hogy ez is zavaros lett? Na mindegy.
A lényeg, hogy nagyon szeretlek, vágytam rá, hogy megszüless, bár akkor még nem is tudtam mekkora ajándék vagy. Nélküled nem is tudom, hogy voltam előtte, de az biztos, hogy épp akkor jöttél az életembe, amikor jönnöd kellett.
Nagyon szeretlek kis 19 hónapos tündérem (bár lehet,hogy amiket most írtam majd 19 vagy 29 évesen érted csak meg:):)

Másfél év

Drága Kislányom!
Nem mintha elfelejtettem volna, hogy 15.-én töltötted a másfeledik évedet és nem ma, csak tudod az utóbbi napok igencsak viszontagságosra sikerültek. Vasárnap éjjel hányni kezdtél hajnal 3 kor, és kb 7kor hagytad abba. Azt hittem sima gyomorrontás, hétfőn itthon maradtunk, jól voltál, majd kedden elindultunk doki nénihez oltásra. A hátamon vittelek (imádod), rágcsáltad a pogácsádat, majd kb a Klinikák környékén telibe hánytad a hátamat és a saját ruhádat is. Ezt követően segítettél letörölgetni a hátamról a cuccot, nagyon vicces volt az egész...bár nagyon nem röhögtem, mert aggódtam, nehogy megfázz a lehányt ruhádba. Aztán Zsiráf húzott ki minket a bajból, kocsival hazavittek minket az orvostól. Folytatódott még az a nem túl kedvező időszak a mosógép elromlásával, amiről kiderült, hogy kutya baja, de azért ezt a szerelő mondta meg nem kevés pénzért, majd, hogy még jobb legyen minden kedd hajnalra ajándékul megkaptam a vírusodat, de úgy, hogy még neked is maradt belőle...Jelenleg ott tartunk, hogy reggel tokától-bokáig kakis voltál, nagymamád próbált kimosni belőle, szóval nem tudom mi jön még. Közben apukádnak megoperálták a fogát, épp lábadozik...szóval nem unalmasak a napjaink.
Épp a múlt héten jutottem el odáig, hogy elkezdtem a közösen töltött időket egy más oldalról élvezni, már alig várom a tavaszt, hogy a kislányommal kézenfogva sétálgathassak a napsütésben, nagyon várom a második Anyák napjánkat, a Húsvétot, közös tojásfestést, kalácsütést, szóval az igazi nagylányommal zajló programokat.
Nagyon szeretnivaló dolgokat tudsz produkálni, rengeteget beszélsz, utánozol, imádsz olvasni, játszani, egyre jobban ismered a jelnyelvet, és ami számomra a legfantasztikusabb, egy lehangolt borongós hangulatból egy pillanat alatt mosolygóssá bírsz válni. Ezt a tulajdonságodat nagyon irigylem. Azt, hogy így képes vagy félretenni a bántó, rossz kellemetlen dolgokat, helyet engedve a jónak, kellemesnek. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság. Ezt is igyekszem tőled megtanulni, mint annyi sok mindent.
Nagyon szeretlek Drágám, örülök, hogy másfél éve+9 hónap)része vagy az életemnek, veled sokkal szebb a világ!

Nemi kérdések :):):)

Kukiiiii!Mondja a majdnem másfél éves kislányom. Hogy miért is? Apukája vetkőzött, és ő megjegyezte, hogy ott a puni. Na most ezt ugye mégsem hagyhatom, mármint hogy a lányom ilyen tévedések közepette éljen kijavítottam, hogy apának kukija van. Erre ő érthetően, tisztán és világosan kiabálta, hogy kukiiii. Mi nagyon röhögtünk az apukájával, ennyi épp elég volt, hogy ez a szó teljes egészében rögzüljön, majd értelmet kapjon úgy, mint a kisfiúnak, bácsinak, apának, Patrikanak...stb kukija van...
Szóval már most elkezdődik a nemi különbségtétel? Érdekes.
És egy kicsit még ide kapcsolódva, Dorka annyira megszerette a háton hordozást, hogy ma kifejezetten ő kérte, hogy vegyem a hátamra, amikor elindultunk. Az utcára kiérve pedig amikor megláttunk egy bácsit lelkesen kiabálta onnan fentről, hogy kukiii, kukiiii. Na, jól nézünk ki:):):)

Szombat délelőtt

Na végre Apuka és Kislánya el tudtak menni az usziba, így ismét van egy nyugodalmas szombat délelőttöm. Rám is fér, ugyanis Dorka fél 3kor felébredt, és kb 4ig nem volt hajlandó aludni, én pedig nem akartam átvinni. Szeretném végre, ha megszokná, hogy az éjszaka az éjszaka, ott vagyunk, vele vagyunk, de alszunk, nem cicizünk, nem dumálunk...stb. Igen, ez biztos nagyon kegyetlenül hangzik, de másfél éves, és én már nagyon szeretnék nyugodalmasabb éjszakákat. Rendben, hogy reggel 5-6 körül felkel akkor átviszem, de korábban nem szeretném, ha egyébként úgyis tudom, hogy nincs baja.
Persze az is gond volt, hogy rettentően fájt és most is fáj a fejem, így 4kor betettem Dorkát apukája mellé, én pedig átjöttem a nappaliba. Aztán keltettem őket fél9kor és mentek az usziba.
Tegnap elkészítettük apukája szülinapi ajándékát, nagyon vicces volt. Úgy gondoltam befestem vízfestékkel a talpát és a tenyerét és lenyomatot csinálunk. nagyon jókat nevettünk, és az eredmény is jópofa lett. Úgy tűnt apa örül neki, de azért kicsit több lelkesedésre számítottam kislánya első személyes ajándékára tekintettel. Bárcsak én kapnék ilyeneket...Persze az ember mindig olyat ad, amit kapni szeretne...Még kapott apukája egy könyvet is.
ma délután szülinapi ebédre megyünk a Vakvarjú Étterembe barátokkal, remélem a játszósarok mellett foglaltak asztalt. Nagyon várom, és nagyon szeretném, ha gyakoribbak lennének a családi programjaink.
Tegnap Dorkát egy órát cipeltem a hátamon, sétálgattunk, vásároltunk, nagyon élveztük mindketten. Úgy tűnik mégsem olyan ördöngösség ez a hordozás, szeretném, ha egyre jobban megszoknánk, és ez jól megy. Csak az okoz nehézséget, amikor felveszem, hol a kabátja akad be, hol rossz helyen van a pánt, szóval van még mit tanulni.
Az is ide tartozik, hogy még mindig diétázunk Dorka apukájával, és most sikerült áttörnöm végre egy határt, kevesebb kiló vagyok, mint amikor terhes lettem. Titkos vágyam még -10 kiló, remélem sikerül, és büszkén sétálgathatok soványabban a kislányommal már tavasszal. Nagyon várom a jó időt és a közös csavargásokat.

Csak röviden...

Lányom első mondata ma elhangzott, ami a következő volt: Apuka do...Ami mellé a dolgozik jelét is mutatta, tehát így a mondat teljesnek és érthetőnek tekinthető. És miért is ez az első? Vajon hányszor hallja egy nap, hogy apuka dolgozik? Hát, igen. Amúgy az új szavak között szerepel az Apuka, nagyon édesen mondja, nekem az Anyunya jutott, de ez számomra még aranyosabb, mert egyedi. Új szó még a bika, hattyú, kutya....most ez jut eszembe, miközben a gyermekem épp a talpam alól szedi fel a mozaikparkettánkat......

Dumaszínház

Kuka, béka, autó, duda - hogy miért pont ezek, fogalmam sincs, aztán a szokványosak: anya, apa, papa, mama, baba, pápá, iszi, enni, aztán a részlegesek: ku (tya), tu(mi), szi(a), kö(nyv) o(lvas), já(tszik), .....és ezer meg ezer egy és két betűs, számomra 95%ban érthető szó, kifejezés, amit Dorka használ. Szinte folyamatosan, beszél, jelel, magyaráz, ért és értetni akar. Persze a megértése figyelmet igényel általában, de nekem már elég jól megy ez az odafigyelés. Úgy vagyok valahogy, mint ő: értem, értem mit akar, de nem mindig akarom érteni, és nem mindig akarom csinálni. (Hát igen, a zord anya, aki mégsem áldozza fel egész életét, pfúúúúj:))
Azt is észrevettem, hogy apukáját, mamáit külön kell figyelmeztetnem, hogy nézzenek rá Dorkáre, próbálják megérteni mit szeretne, higyjék, hogy akar valamit és közöl valamit, bízzanak abban, hogy meg tudja értetni magát, ők pedig meg tudják őt érteni. Be kellene látniuk, hogy már közel sem egy gügyögő kisbabáról van szó, henem egy okos, értelmes kisgyerekről, aki szeretné megismerni a világot és megismertetni velünk az ő világát. Egy kis emberről aki mindent ért, és nekünk felnőtteknek MÉG mindent elhisz. Ezért haragszom arra, és szólok is érte, amikor azt mondják a gyermekemnek, hogy rossz, buta, nem tudja, ügyetlen és egyéb válogatott rossz tulajdonságok, Nem akarom, hogy ezeket elfogadja és gondolja magáról, hogy aztán valóban azzá váljon, csak azért, hogy megfeleljen annak aki a jelzőt ráaggatta.
Nagy a felelősségünk, és minél inkább kinyílik kis családunk burka, annál jobban érzem ennek a súlyát. Már nem csak arra kell figyelnem én mit mondok, hogy mondom, hogy viselkedem bizonyos helyzetekben, hanem arra i, hogy a számunkra más fontos személyek mit tesznek.
Apukája szerint az is jó a gyermeknek, ha megtapasztal sokféle felnőtt viselkedést, mert ezekből tanulni tud.
De azért annak nagyon örülnék, ha az apukája többször is elgondolkodna azon, hogy ő mit tart jó útnak, mit gondol ezekről, milyen érzéseket vált ki belőle ahogy látja nyiladozni gyermekünk értelmét.
De erre úgy tűnik még várnom kell......

17. hónap függőség :)

Drága Kislányom!
Holnap leszel 17 hónapos, 17 hónappal ilyenkor már elkezdődött a közös munkánk annak érdekében kibújj a világra. Akkor még nem gondoltam, hogy egy olyan eseményben lesz részem, melynek "eredménye" egyszeri pillantás után életre szóló függőséget okoz:):)
Azóta ugyanis nem tudom elképzelni nélküled az életem. Biztos eljön az idő, amikor majd le kell szokjak rólad, e most, ebben a pillanatban ezt el sem tudom képzelni.
Tegnap szó szerint elvonási tüneteim voltam a következők miatt: Pepe mama eljöttt hozzánk szerdán, így amikor mentem a Gyerekházba dolgozni, nem vittelek magammal, sőt, mikor elmentem még aludtál. Hazafelé el kellett még mennem a boltba, mire hazaértem aludtál. Aztán délután egy csoportra kellett mennem (vagyis nem kellett, csak szerettem volna részt venni egy önismereti csoportban), még épp, hogy felébredtél, kb 5 percet együtt voltunk, aztán indultam. Azt hittem az esti fürdésre itt leszek,de kiderült, hogy csak fél10re érek haza, így egész nap azt az 5 perecet töltöttük együtt.
Mikor hazajöttem fizikai tüneteit éreztem a hiányodnak. El is döntöttem, hogy együtt alszunk, és mielőtt aludni tértem felnyaláboltalak, átvittelek az ágyunkba, átöleltelek, és úgy aludtunk. Nem bírtam volna ki, hogy ne ezt tegyem.
Sokat forgolódtál éjjel, mintha te is meg akarnál bizonyosodni róla folyamatosan, hogy ott vagyok, majd reggel 7kor jött a szokásos duruszolásod: "cicicicicicici":):):).
Szóval lényeg a lényeg, nagyon hiányoztál nekem. Így a ma délutánt teljesen neked adtam, sikerült nagyon türelmesnek lennem, legalább millió puszit adtam és kaptam, szóval nagy szeret-hullámok voltak. Nagyon jó volt.

Na és most nézzük egy kicsit mit is tudsz te kis 17 hónaposom!
Nem mész, hanem szaladsz, felmászol mindenre, az asztal teteje a kedvenced, akadály nincs előtted. Zenére szereted rázni a hátsódat, de sokáig nem köt le, ha a cd szól, inkább az én "gyönyörű" hangomat szereted.(Bocs, és remélem nem ér e miatt maradandó károsodás, de nagyon sokat énekelek neked).
Ha előveszed a kedvenc mondókás könyveidet (Kerekítő 1-2), már minden oldalról tudod, hogy az adott mondókához milyen játék tartozik és elkezded mutogatni. Imádod a lovacskázós, höcögtetős, rázogatós játékokat, általában csuklásig kacagsz ilyenkor.
A beszéded nagyon gyorsan fejlődik, és azt hiszem az én megértésesem is már ami a beszédedet illeti. Jó kis nyelvet alakítottál ki, amiben főszerepet általában a szavak első szótagja kap.
Apa megtanított neked egy két mássalhangzót tartalmazó szót, ez a béka. Nagyon vicces amikor mondod, mert a békát szándékozván megjelenteni ugrasz is egyet közben.
Sok jelet is ismersz, bár mostanában nem gyarapítottuk a jelkészletedet, valahogy ez most kimaradt. Remélem majd a soproni Mami amikor jön jelel veled sokat, és tanít neked újakat.
Hihetetlen jó a humorod, a jelekkel is játszol, úgy csinálsz mintha jelenél valamit, amikor megkérdezem, hogy az mit jelent, huncutul és nagyokat vigyorogsz, szóval ezzel folyamatosan beugratsz.
Imádsz eldugdosni dolgokat, majd aokat elővarázsolni, de nagyon szeretsz megkeresni és megtalálni egyéb, általam nem talált holmikat, ilyenkor nagy az örömed, hogy milyen ügyes voltál.
Nagyon jókat eszel, mindent megeszel, nagyon szereted a narancsot, a mandarint, a karfiolt, brokkolit, karalábét, répát, zellert, húslevest, karfiollevest. Szereted üresen csipegetni a kukoricapelyhet, a kölesgolyót, ezek tányérba pakolgatása pár percig le is köt.
Nagyon szereted a Túró Rudit, óriást szoktál kapni, de a csokit lehámozzuk róla. Szeretnék vigyázni a fogaidra és az egészségedre. Jut eszembe fogak, reggel szépen mosod velem együtt a fogadat, apa esti menetrendjébe is igyekszünk beiktatni a fogmosásodat, egyelőre nem sok sikerrel. Most bújik a bal felső szemfogad, ha kint lesz, az lesz a 13.
Nem tudom, hogy hány centi vagy és milyen nehéz, csak azt tudom, hogy gyönyörű vagy, imádnivalóan kedves, humoros, jószívű, segítőkész, akaratos, kitartó, szeretnivaló. Az én kis Gyönyörűségem vagy, nagyon nagyon szeretlek kislányom, a legjobb dolog vagy az egész Világon:):):)