Hullámok...

Mégpedig hangulati hullámok...Sajnos nálam, mert Dorka nagyon jó fej most is. Az egész úgy robbant ki belőlem, hogy megpróbáltam, a bölcsődei képek árán kiakadva készíteni néhány itthoni szépruhás képet, de Dorka épp csak annyira volt együttműködő, amennyi elvárható egy, a 2. évét éppen betöltött gyermektől. Az elvárásom pedig az volt, hogy úgy viselkedjen, mint egy 20 éves fotómodell. Szóval tiszta hülye vagyok, de ezért el kell mondjam, nem ok nélkül.
Rengeteg minden nyomja a vállamat, és úgy érzem ebben teljesen egyedül vagyok. Nekem fáj a fejem azon, hogy hogyan fogunk végtörleszteni, és hogyan kaparunk össze 12 milliót,, hitelből vagy egyéb forrásból. Hogy melyik banknak jobb, melyiknek rosszabb az ajánlata, hogy ismerősök, barátok, rokonok milyen információkkal bírnak. Engem feszít az, hogy hogy fogok dolgozni, hogy tudom megoldani a bölcsit, mi lesz, ha később is ilyen gyakran lesz beteg a Dorka, illetve én. De ezeken a hosszútávú dolgokon kívül rajtam van a hétköznapok összes kérdése, mit együnk, mit főzzek, mikor mossak, hol száradnak jobban a ruhák, mikor eszünk elég vitamint, hogy osztjuk be a pénzünket, hol legyünk karácsonykor....És ezekben magamra maradtam. Van férjem, és persze mentegetem, hogy sokat dolgozik, fáradt, nem ér haza időben, nem túl érzelemgazdag családból jött...és még sorolhatnám tovább, de bizonyos időközönként elegem lesz abból, hogy az én vállamon nyugszik minden.
És, hogy mi a megoldás? Fogalmam sincs. Egyszerűen figyelemre, gyengédségre, intimitásra, érzelmekre vágyom egy másik felnőtt embertől és ezt nem kapom meg.
Van viszont egy gyönyörű, okos gyermeke, akivel jobban szeretjük egymást, mint valaha. Nem akarom, hogy azt tanulja meg a családunkban, hogy egy férfi így működik, hogy az érzelmek, az odafordulás, a beszélgetés nem fontos, hogy egy nőnek erősnek kell lenni, mert ha nem az, akkor nincs aki az legyen helyette.
Én érzelmekre, harmóniára, gyengédségre, elfogadásra, adásra és elfogadásra szeretném nevelni, és arra, hogy ez egy kapcsolatban elengedhetetlen, legyen az párkapcsolat, barátság, vagy egyéb közeli viszony. De ezt hogy tanítsam meg neki, ha elviselem, hogy a mellettem élő ember ezeket nem tartja fontosnak? Tanítsam arra, hogy viselje el, ha ilyen helyzetbe kerül? NEM! Ezt nem szeretném...Szóval teljes a tanácstalanságom...
A képeken pedig jól látszik hülyeségem története...