Drága Kislányom!
Nem mintha elfelejtettem volna, hogy 15.-én töltötted a másfeledik
évedet és nem ma, csak tudod az utóbbi napok igencsak viszontagságosra
sikerültek. Vasárnap éjjel hányni kezdtél hajnal 3 kor, és kb 7kor
hagytad abba. Azt hittem sima gyomorrontás, hétfőn itthon maradtunk, jól
voltál, majd kedden elindultunk doki nénihez oltásra. A hátamon
vittelek (imádod), rágcsáltad a pogácsádat, majd kb a Klinikák környékén
telibe hánytad a hátamat és a saját ruhádat is. Ezt követően segítettél
letörölgetni a hátamról a cuccot, nagyon vicces volt az egész...bár
nagyon nem röhögtem, mert aggódtam, nehogy megfázz a lehányt ruhádba.
Aztán Zsiráf húzott ki minket a bajból, kocsival hazavittek minket az
orvostól. Folytatódott még az a nem túl kedvező időszak a mosógép
elromlásával, amiről kiderült, hogy kutya baja, de azért ezt a szerelő
mondta meg nem kevés pénzért, majd, hogy még jobb legyen minden kedd
hajnalra ajándékul megkaptam a vírusodat, de úgy, hogy még neked is
maradt belőle...Jelenleg ott tartunk, hogy reggel tokától-bokáig kakis
voltál, nagymamád próbált kimosni belőle, szóval nem tudom mi jön még.
Közben apukádnak megoperálták a fogát, épp lábadozik...szóval nem
unalmasak a napjaink.
Épp a múlt héten jutottem el odáig, hogy elkezdtem a közösen töltött
időket egy más oldalról élvezni, már alig várom a tavaszt, hogy a
kislányommal kézenfogva sétálgathassak a napsütésben, nagyon várom a
második Anyák napjánkat, a Húsvétot, közös tojásfestést, kalácsütést,
szóval az igazi nagylányommal zajló programokat.
Nagyon szeretnivaló dolgokat tudsz produkálni, rengeteget beszélsz,
utánozol, imádsz olvasni, játszani, egyre jobban ismered a jelnyelvet,
és ami számomra a legfantasztikusabb, egy lehangolt borongós hangulatból
egy pillanat alatt mosolygóssá bírsz válni. Ezt a tulajdonságodat
nagyon irigylem. Azt, hogy így képes vagy félretenni a bántó, rossz
kellemetlen dolgokat, helyet engedve a jónak, kellemesnek. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság. Ezt is igyekszem tőled megtanulni, mint annyi sok mindent.
Nagyon szeretlek Drágám, örülök, hogy másfél éve+9 hónap)része vagy az életemnek, veled sokkal szebb a világ!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2011. február 19., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése