Drága Kislányom!
Ilyenkor, amikor neked írok, mert éppen a hónap 15. napja körül járunk
nagyon nagy örömmel gondolok vissza arra a napra, amikor megszülettél.
Fontos nekem ez a "visszagondolás", mert állandóan az a félelmem, hogy
elfelejtek veled kapcsolatos dolgokat. Az első gyönyörű mosolyokat, az
arcod, amikor először megöleltelek, at együtt töltött perceket, órákat,
napokat. Már sokszor megtörtént velem (és biztos veled is meg fog), hogy
az ami egy adott helyzetben felejthetetlennek tűnt, azt később mégis
elmosta az idő és a feledés homálya. Veled kapcsolatban szeretnék minél
több dolgot bevésni az emlékezetembe. Rengeteg fényképet készítek rólad
millió ölelést, puszit kapok és adok, és annyi de annyi lenyomatot
készítek a szívemben rólad, hogy az valóban kitörölhetetlen legyen. És
igen, ezért is írok. Hogy elővehessem és újra éljem a veled töltött
perceket, még, ha azok néha nehezek is. Annyi szeretetet ébresztettél
bennem, amiről nem is gondoltam, hogy létezik. Olyan mély érzések járnak
át most is, ahogy rád gondolok, amilyenek addig ismeretlenek voltak
számomra.
Már egyfolytában beszélsz, és így találtál egy újabb eszközt érzelmeid,
gondolataid kifejezésére. Átölelsz napnta többször és azt mondod "anya,
szeretlek, ennyire". Utánozod amiket mondok, és aztán a szavaimat,
mondataimat ismétled egy-egy helyzetben. Olyan vagy, mint egy tükör, és
miközben nevetek magamat nevetem ki egyúttal. Mostanában például
járkálsz és azt mondogatod: "jaj, elfelejtettem...".:)
A verselgetésben is kész költő vagy, összekötöd a verseket: "süssünk,
süssünk valamit.......túróval bélelve, csiga-biga....told ki
szarvadat":):):)
Nagyon sok verset és éneket mondasz egészben vagy részben?
Hinta-palinta, Süssünk-süssünk, Búza virág, Csiga-biga, Hull a szilva,
Fújja szél a fákat....fel sem tudom sorolni.
A játszótér mostanában a legnagyobb szórakozásunk, általában délelőtt
egy órát vagyunk kinn, délután legalább hármat. Így persze itthon nem
haladnak a dolgok (takarítás pl)de nem érdekel. annyira élvezed a kinti
játékot.
ez úgy néz ki általában, hogy 5 percet maradsz egy helyben a
homokozóban, és a fennmaradó 2 óra 55 percet végigrohangáljuk, te elől,
én utánad. Ellopkodod a motorokat, mész a lejtőhöz, aztán hajrá, gurulsz
lefelé, nekem meg a hajam az égnek áll a félelemtől. Majd néhány
pillanat a barátokkal, Patrikkal, Mátéval, Bogicával, Ferkóval, ekkor én
is szót válthatok Krisztával, Anettel, Annával, Magdival és rohanok
tovább utánad. És ez megy kb 7-fél8ig. De mikor odakiabálsz nekem a
csúszdáról, hogy "Anyuka gyere légyszíves" és látom azt is, hogy
mindenki odanéz, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. Hatalmas
élmény számomra látni, hallani hogy bntakoik ki az értelmed,
gondolkodásod. Nap, mint nap rácsodálkozok, hogy mennyire vicces vagy,
milyen okos, és milyen jó a humorod:):)
Nagyon nagyon szeretlek, ölellek, puszillak drága Kislányom! Tudod mi jön a puszis játék után:) Ki az anya Gyöngye - Dorka, Ki az anya Kincse?-Dorka Ki az anya mindene?-Dorka:):):)
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2011. május 14., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése