Tudom, tudom, ez így normális, mindenki átesik rajta, pár nap é megszokja, hogy anya dolgozni megy, de mindig visszajön, de annyira fáj a szívem. Remélem ő tényleg csak addig szenved, míg valóban hallom a sírását, és az maximum egy perc, mert hiába küldenek el, én persze suttyomban kivárom, hogy meddig tart.
Ma hajnalban is felkelt, tegnap amikor orvosnál voltam, még az apukájával sem volt el jól, egyfolytában sírt utánam, este pedig a kérésére együtt aludtunk.
Szóval szenvedek, mint egy kivert kutya, remélem a kis Tündérem helyett is.
Látok ott gyerekeket, akik simán elköszönnek anyutól, aputól, úgyhogy talán van remény.
Szerencsésnek tartom azt is, hogy ha valami baja van Dorka hangosan sír, nem úgy mint a kicsi Flóra a csoportjában, aki csak ül egy padon és csendesen csordogálnak a könnyei. Észre sem veszik.
Az én lányom legalább mindig észrevéteti magát.
Szóval, ha most csak a szívemre hallgatnék, bemennék a bölcsibe, felnyalábolnám a lányomat a kicsi Flórával együtt és ....ennyi.
És most írhatnék olyanokat, hogy biztos jól érzi ott magát, sok a játék, meg a gyereke...stb, de igazából fogalmam sincs hogy érzi ott magát, és ez nagyon őrjítő.
Én azért messziről küldöm neki a szeretetemet nagyon-nagyon erősen:):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése