Mostanában ez a szó, ami meghatározza, átszövi, felborítja, kiszínezi a
napjainkat. Már reggel így kezdünk: ÉN AKAROM! Mindegy mit, mindegy
hogyan, nem számít, hogy akár a világon vagy éppen anyán átgázolva, a
lényeg az ÉN, és a lényeg az AKAROM.
És persze, hogy magam sem mentsem fel, amikor éppen én is a
dackorszakomat élem újra, értendő ez alatt, hogy a türelmem elfogyott,
az idegeim darabokban, a fáradtságom határtalan, vagy éppen egy
hormon-hullámvasútban üldögélek, na akkor van az igazi hadd el hadd.
Mostanra már a hiszti-helyzet olyanná fokozódott, hogy kénytelen voltam
komoly megfigyeléseket folytatni arra vonatkozóan, hogy melyek is azok a
helyzetek, melyek előhívják kislányom akaratos dacos énjét. Mindezt
azért, hogy amit lehet, azt legalább kerüljem el. Rájöttem, hogy a
bevásárlás, főleg valami "Nagy"-ban őt teljesen felpörget, míg engem
teljesen lefáraszt. Úgyhogy abban maradtunk, hogy ez program lehetőség
szerint Dorka nélkül zajlik.
Ugyanakkor tegnap délután egy szintén ingerekben gazdag programon
vettünk részt, (kirakodóvárásár, nyalóka, kukorica, koncert)ami szintén a
bevásárlóközpontos-hiszti szindróma tüneteit varázsolta Dorkára. Ebből
arra jutottam, hogy bármi tevékenység fáradtsággal párosítva szintén nem
túl jó kombináció.
Nos ezek a kissé egyszerűbben megoldható, illetve kikerülhető
történések. De mit csináljak azokkal a hiszi-kiváltó helyzetekkel,
amiken nem tudok, legalábbis nem mindig kikerülni???Pl, a fürdőkádba
ugye be kell szállni, a végén meg ki kell szállni, el kéne néha
mosogatni, nem jó megenni a mosóport, a wct nem kéne 5x lehúzni, nem
szerencsés a dvd lejátszó ajtaját húzkodni, majd a lemezeket
kipakolni....hogy csak néhány dolgot említsek a kedvencek közül.
És tudom, mindenkinek rögtön eszébe jutnak a tuti jó
megoldások...jelentem, igen, próbáltuk a zuhanyozást, igen, ott marad
néhányszor a mosatlan edény, igen, el kellene dugni a mosóport, és az
sem tragédia, hogy dunányi mennyiség folyik el a csatornába, és a dvdt
is lehet feljebb rakni. Az a helyzet azonban, hogy a lányom erős
akaratával végtelen nagy kreativitás párosul. Erre alapban rendkívül
büszke vagyok. És igen, azt is tudom, hogy nekem kellene az okosabbnak
lennem. És amikor a reggeli játéka közben a lányom azt mondta nekem: "Ha
hisztizel Anya kidoblak az ablakon!", szóval akkor ismét nagyon erősen
fontolóra vettem a türelmem növelésének lehetőségeit.
De egyelőre, csak gondolkozom, igyekszem látni a dolog előnyös oldalát,
és reménykedem, hogy túléljük ezt is maradandó sérülések nélkül.
Merthogy mindennek ellenére, vagy mindezekkel együtt imádom!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése