Megjöttünk a babaúszó táborból, kisség lázasan,betegen, de úgy tűnik ez már így lesz, ha nyaralni megyünk.
Jó volt , jól éreztük magunkat és a nyár legmelegebb hetét fogtuk ki, úgyhogy nem lehet panasz.
Dorka ügyesen úszott, bár eléggé meglátszik a többiekhez kétes, hogy nem tudnak apukájával rendszeresen járni.
Ma már apukája dolgozott, így a nap egy részét kettesben töltöttük,
majd délután jött a soproni Mama, mert dolgozom három napot.
A legnagyobb élmény számomra mostanában Dorkával, a kommunikációja.
Várgesztesen az egyik lázas hajnalán felkelt, és elkezdett velem
beszélgetni, majd a beszélgetések alatt félpercenként az arcomat
megfogva cuppanós forró puszikat adott. Tényleg, mintha köszönné a maga
módján a gondoskodást a szeretetet, vagy nem is tudom mit. Teljesen
odavoltam tőle, annak ellenére, hogy ez hajnal 5kor történt.
Egyik reggel az ásványvizes üvegre akarta a kupakot rácsavarni, nehezen
ment, kommentálta: "Rátekerem a kupakot...hopp leugrott...a kis
huncut:))"
Játszótéren: "A kisfiú biciklizik, milyen ügyes!:)" Homokozóban hason
fekve: "Összetemetem magam" A lepkének: "Megy haza anyukájához.
"Elesettem:(:(:()
Ami még nagyon kedves és vicces az a fajta mimika és gesztikulálás, amit hozzáfűz a szövegeihez, de ezt ugye látni kellene.
Jó hallani a szavainkat az ő átformálásában az ő szájából, jó
szembesülni azzal hogy kombinálja mindezeket hogy élvezi, ha örülünk,
nevetünk vele.
Egyszerűen imádni való:):):)és imádom is:):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése