Mondatok

Beérkeztünk a mondatos és a Dorkázós korba, nekem nagyon tetszik. Két napja elkezdte magát a kislányom már Dorkaként emlegetni. Eddig is mondta, hogy ő a Dorka, ha megkérdeztük, de most ez így hangzik: "Dorka szomjas", "Dorka szeret" Dorka sétál".
Nagyon aranyos és tüneményes, ugyanakkor ezzel egy időben olyan sokat keményedett az akarata, hogy ihajjj! Ütlegel, rugdalózik, látszik rajta a tehetetlen düh, és ezzel én sem nagyon tudok mit kezdeni. Azt vettem észre rajta, hogy ilyen esetben a csendes, nyugtató hozzáállásom nem válik be (persze a tehetetlenül kiabálós sem) inkább a határozottság ami működik. De ez meg számomra sokszor túl kemény, szóval nem tudom mi a jó megoldás. Nem akarok vele keménykedni, mert akkor azt tanulja meg, hogy ezt így kell megoldani, de hogy akkor mit??, ha a melegség sem válik be.
Nagyon jól tud Dorka egyensúlyt teremteni, mert amikor határozottan rászólok, pl, hogy ne üssön meg, ne rugdaljon, akkor általában abbahagyja és kéri a cicit. Ez jó , mert így az összecsapás ellenére mindkettem biztosítani tudjuk egymást a szeretetünkről, ami nagyon fontos szerintem. Apukájának, cici híján már nehezebb dolga van, és bizony ott is mennek a nagy küzdelmek, pedig ő hozzám képes a türelem szobra.
És a végére néhány vicces szöveg: "jaj cica eszem az a csöpp kis szád" Ma egy lehullott kajadarabra: "leesett, elfújja a szél"
:):)
Imádom!