Gyönyörűségem...

Ezt bírta nekem mondani a lányom, amikor a pelenkázón ült, és mindeközben átölelte a nyakamat. Annyira imádnivaló dumái vannak, hogy hol röhögünk, hol meghatóduk az apukájával. Pl: Leesik a cumi:"Jaj, ez a kis huncut, leugrott!", mond valami oda nem illőt, majd nevetve közli: "Csak vicceltem!". Az apjának múltkor megsimogatta a fejét és azt mondta: "Te kis butuska.". És bizony a nem túl szép szavakkal is vigyáznunk kell, sajnos a basszus, mint olyan már átkerült Dorka szótárába is, de a különböző szitkok helyett még időben sikerült átállnom a "csudába!" felkiáltásra, így most Dorka ezt használja előszeretettel. Még, hogy mi neveljük a gyerekeket, hahaha! Többet nevel ő rajtam, mint fordítva. Persze, csak ha hagyom magam. Rendszerre nevel, felelősségre, tervezésre, egészséges táplálkozásra, korai lefekvésre(nem nagy sikerrel, kivéve, ha teljesen kidőlök és vele alszom el), friss ébredésre...szóval mindezekre együtt. És akkor még nem említettem a csúnya szavakról való leszokást, a káromkodás elhagyását.
Az is látszik, hogy hogy ad vissza már most mindent, amit kap. Nagyon önálló lett, már napközben egyáltalán nem hord pelust, csak az alváshoz, egyedül megy pisilni, kakilni, a nagyvécére egyedül ül fel , pisil. töröl, bugyit húz, vécét lehúz, tetőt lecsuk. ( a kézmosás gyakran elmarad:()
Énekelget, beszél, versel magában, már tud télapós verset(Télapó itt van...), készül a Karácsonyra, karácsonyi énekeket énekelünk együtt esténként az ágyban.
Olyanokat kérdez, hogy csak tátogok, pl.: A Jézuska most hol van?
Fogalmam sincs mit lehet erre mondani, de talán ezen a vallásfilozófiai kérdésen nálam okosabbak is sokat merengtek már:)
Tegnap kiraktuk az adventi díszek egy részét, karácsonyfás lámpa, asztaldísz, kopogtató.... Megbeszéltük, hogy ezekkel mutatjuk meg a Mikulásnak és a Jézuskának, hogy mennyire várjuk őket.
Azt hiszem én magam sem vártam még soha ennyire a karácsonyt, az együtt sütögetést, a készülődést.
Remélem a nagy munka-anyaság-bölcsi-feleség csomagban azért jut idő majd valóban a közös készülődésre is.
Lassan nekilátunk a mézeskalácsozásnak.
Ami nagy esemény még mostanában, hogy Dorka csütörtökön apukájával Sopronba utazik a Mamáékhoz, és csak vasárnap jönnek vissza. Nem tudom hogy fogom bírni, még soha nem töltöttem ebben a lakásban ennyit egyedül főleg nem éjszaka. Izgulok kissé, és már most hiányzik, ha belegondolok...
Imádom a kis Tündéremet! Gyönyörűségem...