Drága Kislányom!
20 hónappal ezelőtt már velem voltál egy szobában, és jöttek hozzánk látogatni Keresztanyuék, palotai mamáék, Fanni, Kata, Gergő...szóval nagy volt az érdeklődés és a tolongás aki kosarad körül. Jó volt,hogy külön szobában voltunk, így bejöhettek hozzád, és felvehettek a rokonok, barátok. Gondolom ebből még nem sokat érzékeltél, de nekem jól esett, hogy ilyen sokan megcsodálják a kisbabánkat. A soproni mamának, papának képeket küldtünk, ők is alig várták, hogy jöjjenek, és megfoghassanak, megpuszilhassanak.
Keresztanyu ölében elkezdték köhögni kicsit, ő pedig, hiába, hogy már három gyerek felnőtt a kezei között nagyon megijedt, hogy épp nála fuldokolsz. Jót nevettünk ezen.
Az is nagyon meghitt volt, amikor kettesben voltunk. Izgultam kicsit, néztelek, hogy veszed-e a levegőt, gyönyörködtem benne, de igazán még fel sem fogtam, hogy anyává tettél. Lebegtem valami furcsa állapotban, amit persze átjárt a fizikai fájdalom, de mindez valahogy olyan mellékes volt, ahhoz képest, hogy ott szuszogsz velem egy szobában.
Már ügyesen ciciztél, amit azóta sem akarsz abbahagyni, jókat aludtál, és a kis ujjacskáddal egyfolytában fityiszt mutattál. Édes kis frizurád volt, a fejed tetején egy hosszú kunkori tinccsel. Gyönyörű és imádnivaló voltál már akkor is, és ez napról napra csak fokozódik.
Pár hete elkezdtél nagyon sokat beszélni, a spontán megnyilvánulásaid egyszerűen tüneményesek. Tegnap öltöztetés közben a kezem véletlenül hozzárért az arcodhoz, megfogtad, azt mondtad bocsi és megpusziltad. Azt hittem rögtön megeszlek.
Most pedig felébredtél épp, úgyhogy rohanok az ölelésemért.....
Imádlak
20 hónappal ezelőtt már velem voltál egy szobában, és jöttek hozzánk látogatni Keresztanyuék, palotai mamáék, Fanni, Kata, Gergő...szóval nagy volt az érdeklődés és a tolongás aki kosarad körül. Jó volt,hogy külön szobában voltunk, így bejöhettek hozzád, és felvehettek a rokonok, barátok. Gondolom ebből még nem sokat érzékeltél, de nekem jól esett, hogy ilyen sokan megcsodálják a kisbabánkat. A soproni mamának, papának képeket küldtünk, ők is alig várták, hogy jöjjenek, és megfoghassanak, megpuszilhassanak.
Keresztanyu ölében elkezdték köhögni kicsit, ő pedig, hiába, hogy már három gyerek felnőtt a kezei között nagyon megijedt, hogy épp nála fuldokolsz. Jót nevettünk ezen.
Az is nagyon meghitt volt, amikor kettesben voltunk. Izgultam kicsit, néztelek, hogy veszed-e a levegőt, gyönyörködtem benne, de igazán még fel sem fogtam, hogy anyává tettél. Lebegtem valami furcsa állapotban, amit persze átjárt a fizikai fájdalom, de mindez valahogy olyan mellékes volt, ahhoz képest, hogy ott szuszogsz velem egy szobában.
Már ügyesen ciciztél, amit azóta sem akarsz abbahagyni, jókat aludtál, és a kis ujjacskáddal egyfolytában fityiszt mutattál. Édes kis frizurád volt, a fejed tetején egy hosszú kunkori tinccsel. Gyönyörű és imádnivaló voltál már akkor is, és ez napról napra csak fokozódik.
Pár hete elkezdtél nagyon sokat beszélni, a spontán megnyilvánulásaid egyszerűen tüneményesek. Tegnap öltöztetés közben a kezem véletlenül hozzárért az arcodhoz, megfogtad, azt mondtad bocsi és megpusziltad. Azt hittem rögtön megeszlek.
Most pedig felébredtél épp, úgyhogy rohanok az ölelésemért.....
Imádlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése