19. hónap

Drága Kislányom!
Épp ma, Nemzeti Ünnepünkön töltötted be a 19. hónapodat. Csodás néhány nap van mögttünk, szombaton levonatoztunk Veszprémbe, és csak ma érkeztünk haza. Nagyon jó volt téged együtt látni az unokatesóiddal, és részesülni ebből a játékból, hancúrözásból, szeretetből ami köztetek nagyon jól működik. Már mindegyikőjüknek szépen kimondod a nevét, aminek ők nagyon örülnek. Felváltva szórakoztattak téged, és ismét nagyon sokat okosodtál. ügyesedtél a társaságukban. A vonatozás sem okozott nagy problémát, odafelé hancúröztál egy kislánnyal, visszafelé meg aludtál egy jót az ölemben.
Odafelé megálltunk Palotán, meglátogattuk Szilvit, Petit és Mírát, no meg Pepét, az ottani Papát és Mamát, akik közül az utóbbi utazott tovább velünk Veszprémbe.
Amikor a Papádat megláttad, szinte vigasztalhatatlan sírásba kezdtél, próbálkozott a közeledéssel, de kicsi szíved nem enyhült meg egy pillanatra sem. Nem értették a dolgot, bár az is igaz, hogy Papád eddig kétszer látott téged, (ez nekem eléggé fáj), és így most ezt hiába akarta behozni. Nekem meggyőződésem, hogy te még érzed az emberek közötti rezdüléseket, és mostanában nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ezért megérezted, hogy köztem és a Papa között nem felhőtlenek az érzelmek, és ennek köszönhető a reakciód. Persze azt szerettem volna, ha kedves és barátságos vagy vele is, (merthogy eddig ilyet soha de soha nem tettél senkivel), de ez is csak abból eredt, hogy igyekeztem volna neki megfelelni bemutatva a "jófej gyerekemet". De te egy ilyen produkcióra nem vagy hajlandó, és ezt én nagyon köszönöm neked. Ennél okosabb és számomra tanulságosabb dolgot nem is tehettél volna. Azt hiszem eddig is igyekeztem nem rád kényszeríteni az akaratomat, vagy titkos vágyaimat, de ez után még különösen figyelni fogok, hogy ezt sosem tegyem. Ha eltévednék ismét egy kicsit ezen az úton, most kérlek, hogy legalább ilyen hangosan és félreérthetetlenül figyelmeztess, mint a Papánál. Előre is köszönöm. (Már a fülbevalód berakásánál megfogadtam, hogy nem fogok veled csak azért tenni dolgokat, mert nekem nem volt, és azt akarom, hogy neked legyen, most mégis azt akartam, hogy elismerést kapj valakitől, akitől én nem kaptam soha...de nincs rá szükséged szerencsére:):):)
Lehet, hogy ez most kissé zavaros, de tudom, hogy majd érteni fogod.
Tanultam ismét tőled, az én tündérien okos, bölcs és gyönyörű gyermekemtől és ez annyira de annyira fantasztikus érzés.
És, hogy ne csak zavaros dolgokról írjak...kb két hete elengedtem annak a görcsét, hogy neked biztosan szükséged van egy testvérre, és nekem szülnöm kell még, és mióta azt elengedtem nagy nyugalom és türelem szállt meg, amiből mindketten csak profitálunk. Egészen másképp tudom élvezni a veled töltött időd, és élvezem is nagyon.
Persze ez nem azt jelenti, hogy biztosan nem lesz tesód, de csakis azért nem lesz több gyerekem, hogy neked tesód legyen. Azért lesz, ha lesz, mert mindegyikőnk nagyon szeretné, hogy megfoganjon és megszülessen. Kivárjuk míg ez eljön.
Na lehet, hogy ez is zavaros lett? Na mindegy.
A lényeg, hogy nagyon szeretlek, vágytam rá, hogy megszüless, bár akkor még nem is tudtam mekkora ajándék vagy. Nélküled nem is tudom, hogy voltam előtte, de az biztos, hogy épp akkor jöttél az életembe, amikor jönnöd kellett.
Nagyon szeretlek kis 19 hónapos tündérem (bár lehet,hogy amiket most írtam majd 19 vagy 29 évesen érted csak meg:):)