Most épp betegen fekszel az ágyadban, és az a fránya erős köhögés fel-fel riaszt álmodból, így apukáddal felváltva rohangálunk be hozzád. Nehéz így bármi másra koncentrálni, mint arra, hogy bárcsak mindig egészséges lenne, soha ne érne semmi baj és hasonlók. Most kezdenénk a bölcsiben az 5. hetet, de azt hiszem, ezt most halasztani fogjuk.
Eddig apuka vitt reggel, de a héten megtapasztalhattam én is, hogy valóban csak integetsz egyet és mész be mosolyogva a csoportba. Én ennek nagyon örülök, mert ez önző módon persze azt is jelenti nekem, hogy saját szorongásaimat is sikerült valamelyest legyőzni ezzel kapcsolatban. Így most már csak napjában kb 150x jut eszembe, amikor bölcsiben vagy, hogy mit is csinálhatsz épp, hogy vagy, nincs-e bajod, jól bánnak-e veled, és a rosszabb időnek köszönhetően már az a gondolat is ritkán környékez meg, hogy odaosonok valami fa mögé a bölcsi udvara közelében és kileslek.
Hihetetlen, hogy már elkezdődött valami tőlem független önálló életed, embereket ismersz, akiket én nem, események zajlanak körülötted, aminek én már nem vagyok részese.
Ugyanakkor hozzám bújsz oda, ha valami bánt, nekem fogod és puszilgatod az arcomat, engem szólítasz, ha ébredsz...szóval azért valami még maradt.
És persze itt van nekem még a hatalmas akaratod, ami majdan remélhetőleg hegyeket fog megmozgatni, vagy legalábbis hozzásegít ahhoz, hogy úgy élj, ahogy szeretnél, mert tudod, ha nem így lesz...azt nagyon fogom sajnálni.
Mert az akaratod, olyan erős , mint az acél. Az én fogam pedig nap, mint nap beletörik.
Nagyon sajnálom, amikor elszakad nálam a cérna, de sajnos, nem ritka. Elmondok valamit szépen 20x, de 21szer már nem megy...Tudom,nekem kellene fejlődnöm, és hidd el próbálkozom, de nem könnyíted meg a dolgomat.
Közben pedig olyan okos vagy, olyan szépen beszélsz, olyan vicces dolgokat művelsz, hogy tényleg azt mondhatom, az élet olyan veled, mintha vidámparkban lennénk. Hullámvasutazunk, benézünk az elvarázsolt kastélyba és jókat röhögünk magunkon főleg, aztán jön a körhinta, amiben mindig és mindig beültetsz,....és sorolhatnám még. EGy biztos, melletted unatkozni soha nem lehet.
Nem vagy egy hétköznapi teremtés, és csak köszönni tudom, hogy ilyen vagy. Nagyon szeretlek Kislányom köszönöm, hogy 26 hónappal ezelőtt világra jöttél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése