Érzések és más dumák

Elkezdtem dolgozgatni, így persze most is épp rohanok, míg Dorka alszik...ébredéskor nagymama lesz itt és Fannika, aminek nagyon örül majd...de egyszerűen muszáj leírnom pár dolgot, mert elfelejtem.
Pár nappal ezelőtt Dorka odabújt hozzám, amikor kopogást hallott a lépcsőházból és azt mondta: "Anya, félek". Még Sopronban történt, amikor egyik reggel odajött szomorú arccal és azt mondta: "Anya, szomorú vagyok"
Tegnapelőtt este, amikor letettem aludni és kijöttem, pár perc múlva felriadt és kiabált: "Apa, anya, megijedtem!"
Nem tudom, hogy ezek az érzések hogy születnek benne, hogy a megfogalmazás, a szó valóban a benne dúló érzéseket jelzi, vagy valamit utánoz, mindenesetre érdekes tőle ilyeneket hallani. Mondjuk, ha a széket széknek, az asztalt asztalnak, a labdát labdának...stb hívja akkor miért is kérdőjelezem meg, hogy az érzéseinek a megfogalmazásában pontatlan lenne, vagy valótlant állítana.
Én nagyon fontosnak tartom, hogy én magam is minél többször megfogalmazzam egy helyzetben, hogy mit érzek, apukája ezzel szemben ezt szinte egyáltalán nem teszi. A szeretetéről folyamatosan biztosítja a kislányát, de egyéb érzésről nem nagyon beszél. (Velem és nekem sem) Pedig most, Dorka beszédének ilyen mértékű változásakor, fejlődésekor, amikor a fogalmazása olyan választékos, hogy nap, mint nap ledöbbenek, amikor már nem csak mint tükör adja vissza az arckifejezésünket, hanem a szavainkat, mondatainkat hozza vissza egy felmerülő helyzetben, különösen fontos, hogy mit mondunk és azt hogyan mondjuk. Boldogsággal tölt el az, hogy beszél az érzésekről, gyakorolja, hogy milyen érzésekre mi a megfelelő arckifejezése, hogy mire vágyik, ha fél, vagy megijed.

A beszédben most tarunk a "Mi ez?" korszaknál, ami Dorka esetében egy "Jaj, mi ez?" formában hangzik el leggyakrabban. Talán a miértes korszak még odébb van, de bevallom őszintén, hogy a miezeket is eléggé unom már. A válaszom gyakran az, hogy "Mondd meg te.." szóval így beszélgetünk.
Tegnaelőtt egy feliratos pólóban voltam. Párbeszédünk így hangzott:
Dorka: Jaj, mi ez? -mutat a pólómra
Anya: Mondd meg te!
Dorka: Betűk!
Anya: Ügyes vagy!
Dorka a betűkre mutatva, mintha olvasná: O...Anya (O= Dorka vezetékneve)
Szóval a lányom elkeresztelt:):)
Most pedig rohanás a melóba!