Bölcsi

Hát elkezdődött a szoktatás, túl vagyunk az első héten, melynek a végére eléggé lefáradtunk.
Hétfőn ment a nagy játék az udvaron, Dorka nem nagyon jött oda hozzám, de azért fél szemmel csekkolta, hogy hol vagyok. Kedden, mivel rossz idő volt a csoportszobába zajlott a buli, míg lányom élvezkedett az új játékokkl, gyerekekkel, addig én két másik anyuka társaságában agy bölcsis gyerekeknek gyártott fa széken pihentettem nem épp XS-es méretű hátsó felemet 3 órán keresztül. Közben kapkodtam a fejem, hogy megértsem a benti szabályokat, melyek a többi gyereknek már egyértelműek, nekem egyszerűen kibogozhatatlan és szerintem még a lányomnak is. Úgy, mint: most lehet az asztalnál játszani,most épp nem lehet, akkor lehet enni menni, amikor szólítanak, nem szabad felállni közben, nincs repeta a kajából, sietni kell, mindig fix helyre kell ülni...szóval csupa-csupa lényeges dolog.
Aztán jött a szerda, gyönyörű idő, úgyhogy ismét játék az udvaron, már ott ebédelés, majd haza.
Csütörtökön az udvarról az bédhez, illetve az azt megelőző ügyletekhez már Ancsa néni hívta be Dorkát, aki száguldott be vele, majd Ancsa néni kiüzent nekem, hogy maradjak kinn, mert a gyermek elvan, majd szól, ha kellek.
Én: kinn a padon, kb 10 perc elteltével hallom a lányom fájdalmas üvöltését, amit csak akkor hallat, ha baj éri. Felpattanok, fülelek, üvöltés 1 perc után véget ér.
A következő jelenetben, már Ancsa néni jön, szól, hogy a lányom a gyerekekkel együtt elaludt. Az üvöltés oka az volt, hogy Niki megharapta:( Még ma is, 3 nap után kék foltos a fogak helye:(:(
Aztán pénteken nem volt Ancsa néni csak Szabina, akit Dorka nagyon kedvel, de nem ő a személyes gondozó, így nem alakíthat ki szorosabb kapcsolatot Dorkával. Simán ment itt is az ebéd és az elalvás, azonban Dorka negyed óra múlva felsírt és nem tudtuk visszaaltatni. Szóval így telt a hetünk.
Én még nem kínlódok, majd meglátjuk mi lesz, ha ki kell mennem, és kintről hallom a sírását. Ettől eléggé félek.
Amúgy ez a szoktatás arra is jó, hogy látom, a lányomhoz valamennyire hasonló habitusú gyerekek nagyon jól érzik magukat, akiknek nehéz, azok a kissé csendesebb, zárkózottabb csöppségek. Legalábbis remélem, hogy nem a bölcsi tette őket ilyenné. Ha mégis így lenne, és ezt látnám Dorkán, azonnal abbahagynám ezt a témát. Mert fárasztó ez az energiabomba, nem győzök pörögni utána, hihetetlen, hogy miket tud produkálni, de ez Ő, én így szeretem, ilyennek, és nem akarom olyan helyzetben látni, amiben kényszerűen megváltozik, úgy, hogy az számára fájdalmas. Lesz még erre lehetősége később is, ha esetleg nincs még itt az ideje a közösségnek. Egyelőre ennek jelét nem láttam.
Amúgy a bölcsiben ő a 2. legkisebb, van egy kisfiú, aki egy hónappal fiatalabb nála, egy aki márciusban lesz 3, a többiek októberben töltik a hármat. Szóval inkább nagyobb gyerekek veszik körül.
Hétfőn folytatjuk, majd meglátjuk mi lesz, de már nem izgulok annyira, mint egy hónappal ezelőtt. Nagyon jó élmény látni, hogy a kis Tündérem milyen jól boldogul egy teljesen új helyzetben, közösségben, hogy mennyire okos, talpraesett, udvarias már most. Egyszerűen szeretem minden lélegzetvételét:):):)