Túl vagyunk a bölcsi 3. hetén, és úgy tűnik mindenféle szorongásom és
rossz érzésem ellenére a lányom bírja az új rendszert, nem ágál ellene,
sőt úgy tűnik kifejezetten élvezi. Ezen a héten 4 napot bölcsizett, és
mindegyik napon apukájával mentek együtt "dolgozni". Az elválás apa
szerint egyszerűen megy kis szájacska-görbüléssel kísérve, de a sírás
elmaradni látszik.
Tudom, jó helyen van, de azért nem egyszer jut eszembe bambulós
perceimben, hogy úgy odamennék, hogy meglessem mi újság vele. Persze nem
tesze:)
Én mentem érte szerdán és csütörtökön, nem vett rögtön észre, így
tényleg a saját szememmel láttam amint nagy élvezettel motorozik a
csapattal. És persze megkaptam a nagy-nagy ölelésem is, amikor
meglátott.
Tegnap a bölcsi után elkísértük Petit, aki lovagolni ment.
Nagyon szép helyen voltunk, és Dorka életében először lóra ült. Hagytam
had vigye Kata, ami amúgy gyerekeket oktat, együtt mentek el az
istállóig. A lányom belekapaszkodott a gyönyörű állat sörényébe, és úgy
ült rajta, mintha oda teremtették volna. Kicsit későn értünk haza, de
megérte. Nagy bánatomra a fényképezőgép itthon maradt:((((
Ma az egész napot együtt töltjük, látom Dorkán, hogy azért élvezi, hogy
itt van, saját birodalmában, ahol senki nem veszi el a játékait,
szabadon pakolászhat.
Sajnos a rossz idő megérkezett, így lehet, hogy délután is itthon maradunk, talán gyártunk pár gesztenye-emberkét:):)
Dumák:
Anya: Milyen jó, hogy kiemegyünk ma lovagolni, nagyon jó idő van, holnap meg már jön az ősz....
Dorka (mérgesen): Neeem! Peti jön!
Lovaknál: Anya cuppog, hogy előcsalogassa valamelyik állatot.
Dorka: Én is kipuszilom a lovacskát!
Útközben az autópályán
Dorka: Az, mi az?
Anya: Egy Kerítés, ami arra szolgál, hogy ne legyen olyan nagy a házak mellett, amikor jönnek az autók.
Dorka: Az egy védőfal!
Hazaérve a bölcsiből:
Dorka: Hol van apa?
Anya: Apa dolgozik, tudod, majd jön haza...
Dorka: Popóra huppan és szipog szomorúan: Azért sírok, mert hiányzik az apaaaaa.
Imádni való kis dumaláda:):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése