Drága Kislányom!
Ma két éve, hogy bearanyoztad az életem, úgy döntöttél, hogy kibújsz
erre a világra, megmutatod magad nekem, apukádnak, és mindenkinek, aki
úgy gondolja, kíváncsi rád.
Nem gondoltam akkor még, hogy a születésedet megelőző életemhez képest
mekkora változás történik majd velem, velünk, de azt hiszem ezt nem is
lehet előre tudni, gondolni, érezni. Ezt majd akkor fogod te is
megérteni, amikor életet adsz.
Igen, előtte azt gondoljuk, hogy életet adni mindössze azt jelenti,
hogy megszületik egy apró kis csöppség, és felsír, lélegzik, él. Nem,
gyereket szülni sokkal, de sokkal több. Életet adni nem pusztán ezt
jelenti számomra, sokkal inkább azt, hogy odaadom én is az addigi
életemet, mindegy, hogy milyen is volt.
És tudod Drágám, nekem ebben az volt a legszebb, hogy rád néztem, és
már akkor, az első pillanatban tudtam, hogy boldogan adok oda érted
bármit. És mivel az addigi életem is szép, jó és számomra örömteli volt,
még nagyobb értékkel bírt, hogy odaadtam érted. Bármikor így döntenék
újra.
Két évvel ezelőtt minden megváltozott, és azóta folyamatosan változik. A legnagyobb változást azonban magamban érzem.
Soha nem tengett túl az önbizalmam, de az a tudat, hogy képes voltam
arra, hogy téged hordjalak a szívem alatt, hogy világra hozzalak, hogy
ennyire szép és okos gyermeket terelgessek...szóval ezek büszkeséggel és
elégedettséggel töltenek el. Hiszen, ha te ennyire tökéletes kis
emberke vagy, és ugye mégiscsak 50%-ban legalább belőlem lettél, akkor
én sem lehetek haszontalan...Köszönöm neked, hogy két éve már, nap mint
nap szembesítesz saját magammal, köszönöm, hogy rá tudsz mutatni pusztán
a léteddel arra, hogy mi jó és mi javítandó bennem, köszönöm, hogy
megmutatod, soha nem szabad megállni, elhagyni magam.
Köszönöm, hogy lehetővé tetted, hogy meglássam a férjemben a kiváló
apád, az anyukámban, az anyósomban a szerető, gondoskodó nagymamát,
apósomban az unokája kedvében járó nagypapát, hogy lássam, hogy a
sógorom milyen örömmel változik át Csabi bátttttyává, abban a
pillanatban, ahogy meglát, hogy a testvéreim, milyen imádni való
nagynénik, hogy a Szabolcs keresztapuként is pont olyan gondoskodó és
türelmes, mint apukaként, hogy az unokatesók milyen alázattal forognak
körülötted, néha még erejükön felül is.
Nélküled mindezeket soha nem tapasztaltam volna meg.
Gyönyörű vagy, okos, mint a nap, hihetetlen mennyiségű energiád van, és én minden apró sejtedet imádom a fejed tetejétől a lábujjaid hegyéig.
Boldog Születésnapot Drágám, köszönöm, hogy megláthattam magamban az Anyát, ezért örökké hálával tartozom neked.
Szeretlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése