Röntgen :(

Átestünk a tűzkeresztségen, a 22 hónapját még be sem töltött lányomnak olyanban volt része amiben még nekem soha nálánál kissé hosszabb életem folyamán.
Mivel a tegnapi baleset okán arca eléggé bekékült, bedagadt, és látta egy védőnőnek látszó nő(nem mutatkozott be a rendelőben, az orvos meg azt mondta nem ér rá, a mi dokink éppen szabadságon)elmentünk a Heim Pál Kórház sürgősségi részére, ahol megvizsgálta egy nagyon jó fel sebész orvos, csináltak koponya-röntgent, majd kiderült, hogy minden ok. Eléggé megkönnyebbültem, valahogy a tegnapi fogorvosos kör nem nyugtatott meg. Az itteni sebész is csodálkozott, hogy még ambuláns lapot sem kaptam.
Na, szóval nyugodtabb vagyok, az orvostól úgy köszöntem el, hogy remélem többet nem látom, ma megérkezett Pepe mama is, holnap meló, szóval zajlik az élet:)
Ma amúgy anyukámmal akart Dorka elaludni, aki kb 40 percig dumálgatott neki, Dorka meg vissza. Ekkor bementem, hogy majd én elaltatom a kb egy hete működő módszerrel, azaz kicsi simi, sírás esetén átkiabálás, hogy itt vagyunk...blabla. Láttam Mamán, hogy nem nagyon hiszi, hogy sikerül, én is kételkedtem kissé, de bevááááált! Szóval ma is sikerült, ennek igazán örülök.
És, hogy ezen kívül a Kislányom milyen ügyes: a kórházban mosolygott a dokira, kérésre kinyitotta a száját, a röntgenben simán befeküdt a gép alá,nem mozgott, úgy fordította a fejét, ahogy kellett, nagyon büszke voltam rá:) Mondjuk a folyosós rohangálását kihagytam volna:)
De így imádom:)