2011. november 15., kedd

27. hónap

Drága Kislányom!
Már ott tartunk, hogy beszélgetéseinkkel bűvölsz el egyre jobban. Nagyon érdekes azt látni, hogy a hozzád eljuttatott infókat hogyan építed rendszerré magadban, hogy a kérdésekre miként készülnek el a saját válaszaid, hogy az egy-egy helyzetre adott reakciókból hogyan nőnek ki a tendenciák.
Apró dolgok ezek a mindennapokban, de szerencsére gyakran hagyok időt arra, hogy megálljak, és rátekintsek arra, hogy épp mi is történik. Pl tudod, hogy a mennyi kérdésre valami szám a válasz, hogy ok-okozati összefüggés van bizonyos dolgok között és mindezeket el is mondod. Tudod, ha fázik valaki be kell takarni, ha fáj valami akkor gyógyítani kell, ha szomorú valaki, akkor felvidítani. Az együttérzésed mások irányába, rendkívüli, olyan empátiás készséggel bírsz, amin azt hiszem maximum csak rontani lehet. Tudod, hogy a mama és a papa nem hallana, na és apa sem, ha nincs rajta készülék. Tudod, hogy nekik nem hangosabban kell beszélni, hanem szépen formázni kell a szavakat, vagy használni az általad ismert jeleket, és ezt meg is teszed. Öröm nézni mindehhez a lelkesedésedet és együttműködésedet. Te szeretnéd megérteni őket és szeretnéd azt, ha ők is megértenének, és ami szép, hogy ezért ösztönből, ésszel, jó szándékkal, minden sallang nélkül meg is teszed azt ami tőled telik. Büszke vagyok rád, és egy kicsit magamra is, hogy át tudtam ezt adni neked valahogy, és te nagyszerű befogadó közeg voltál és vagy.
27 hónapja életet adtam neked, és te megadtad nekem azt az érzést, hogy anya lehetek. 27 hónapja nincs perc, hogy ez ne lenne fontos számomra, hogy ne helyezném ezt előre a sorban. És persze 27 hónapja adod a visszajelzéseidet, de most tartok ott, hogy már egyre többet értek ezekből. Én sok esetben vagyok nagyon racionális, és lehet, hogy annak is köszönhető, hogy ez az időszak nagyon élvezetes számomra. Imádtam az első pillanattól már azt is, ahogy rám néztél, de most, hogy lehetőséget adsz arra, hogy a szívem és az eszem is egyformán repessen, ha veled vagyok, nos ide mostanában érkezünk.
A hosszú életedből később majd ez az első 27 hónap nem tűnik majd nagy időnek, de az ahonnan ide jutottunk mégis nagyon nagy távolság.
Köszönöm, hogy együtt járjuk ezt az utat, köszönöm neked az egyre érdekesebb, izgalmasabb szívmelengetőbb perceket, órákat, napokat, amit együtt töltünk, köszönöm a 27 hónap ragaszkodását, szeretetét, öleléseit.
Köszönöm, hogy most már odajössz, átölelsz, megpuszilsz és azt mondod: "Nagyon szeretlek Anya4", mert ezzel akkora energiákat adsz nekem, amiket elképzelni sem tudtam.
Én is nagyon szeretlek Kislányom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése