23. hónap

Drága Kislányom!
Sosem gondoltam volna, hogy a "kis gyerek-kis gond, nagy gyerek nagy gond" szólásnak van valóságtartalma. Az ugyan nem igaz, hogy gondról van szó, mindenesetre cseperedésed nap, mint nap újabb fejtörőket szül számomra.
Az elején azt hittem, hogy nincs is annál nagyobb felelősség és feladat, hogy egy kisember teljes egészében tőlem függ, ha én nem etetem teszem tisztába, nem ringatom,szeretgetem, akkor szinte teljesen magára marad.
Most, majd 2 év távlatából már látom, hogy az a fajta gondoskodás közelébe sem ér a mostani kérdéseknek, feladatoknak.
És persze a felelősségeknek...
Elindult a hiszti időszaka, amikor ütnél is és bújnál is hozzám egyszerre, az akarata kisebb nagyobb kifejezése mindennapos szóban és tettben egyaránt, elkezdődtek a szánypróbálgatások, ami az egyéb társas kapcsolatokat illeti.
Tegnap pl bölcsőde-kóstolgatól voltunk, ahol végignézhettem, hogy viszonyolsz a többi gyerekhez egy olyan környezetben, ami számodra új, és mivel egyéb anyukák nincsenek jelen a gyerekek inkább saját tempójukban ismerkednek, veszekednek...stb.
Nagy élmény volt látni téged, hogy megoldod ezt a helyzetet is, dagadt a mellem a büszkeségtől. Ugyanakkor nem akartalak egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Elképzeltem, hogy két hónap múlva majd felállok arról a kis padról, szépen kisétálok a bölcsi ajtaján és otthagylak téged, a drága kincsemet, akinek eddig minden lépését vigyáztam, és ha mégsem voltam jelen olyanokra bíztam, akik éppúgy imádják, mint én. Hát nyeltem nagyokat, az már igaz...:(
Örültem, hogy te ebből semmit nem vettél észre, a 20 percesre tervezett látogatás végül másfél órásra sikeredett motorozással, homokozással, bölcsis-wcbe pisiléssel, pancsolással. Szóval látható volt, hogy jól érzed magad, és ez valóban örömmel töltött el. Ja, és a szülői értekezleten a cseresznye jelet választottuk neked a lehetőségek közül, örültél neki:)
Azért jó, hogy a terveink szerin általában csak heti 2 alkalommal viszünk majd bölcsibe, így talán egyszerűbb lesz hozzáedződni az óvodához ahová majd minden nap menni kell.


Ami hatalmas élmény számomra az a hihetetlen okosságod. Kívülről mondasz már több verset, éneket, Boribon történeteit úgy meséled a könyvet lapozgatva, mintha olvasnád.
Tele vagy szeretettel irántunk és mások iránt is, és ennek jelét is adod, sok puszit, ölelést kapunk tőled.
Más érzelmek sem állnak tőled távol, tudsz elgondolkodó, dühös, haragos, szomorú is lenni, és folyamatosan ismerkedsz azzal. hogy hogy fejezd ki ezeket az érzéseket.
Nincs könnyű dolgod, mert a habitusodban benne van az érzelmi töltés, néha magaddal sem tudsz zöld ágra vergődni.
Nehéz feladat nekem is, hogy terelgesselek úgy, hogy ne sértsen meg a személyiséged kibontakozását, hogy úgy óvjalak, hogy közben hagyjam, hogy kipróbáld magad, hogy úgy engedjelek el, hogy közben érezd, mindig ott vagyok, ha kellek.
Gyakoroljuk ezeket nap, mint nap.
Szeretlek nagyon, jobban, mint bárkit és bármit eddigi életemben.

Mert bizony az is nagyon hamar itt lesz,nem is gondolnánk.