Ma Dorka egy elég zaklatott éjszakát produkált nekem, úgyhogy akár
örülhettem volna, hogy az az éjszaka reggel 6 kor véget ér,de inkább
húztam volna még egy kicsit. Szóval, volt egy hajnali ébredés, ami kb
fél órán át tartott, én a szomszédból kiáltoztam át, hogy Dorka tudja,
ott vagyok, megvagyok, majd elaludt. Ezt követte a 6 órás ébredés,
"Anya, húzd fel a redőnyt", majd 1 óra ébrenlét után újabb egy óra
alvás.
És ebéd után jött a finom kucorgásunk.
Általában Dorka mostanában is nagyon szívesen bújik, de elaludni
leginkább az ágyában tud. Annyira álmos voltam azonban, hogy gondoltam
ebéd után megpróbáljuk. És a drága Kislányom befeküdt a szokásos
kiskifli-nagykifli formációba, és már ő mondta, hogy kucorgunk. Annyira,
de annyira jó ez az összebújósdi, hogy még a héten elkezdett "csak
reggel és este cici" fogadalmamat is megszegtem egy kicsit. És így
aludtunk, összebújva, egymáshoz izzadva, egymást átölelve majdnem 3
órát.
Ezeket a pillanatokat, órákat, a bensőségességet mindig akarom őrizni:):)
A másik, teljesen más téma a kislányom emlékező tehetsége. Egyszerűen
hihetetlen, hogy kívülről mondja a 3 hete kapott Boribon könyvet,
emlékszik, hogy a keresztanyja melyik törölközővel törölközött két
héttel ezelőtt, mindig tudja épp hol hagytam a telefonom vagy a
kulcsom:):)
Ami ennél még izgalmasabb, hogy, ha mégsem emlékezne a Boribonra épp,
akkor hozzáteszi a magáét:) hangsúlyozva mondja, szinte eljátssza a
történet.
És az én memóriám persze elég lyukacsos, így most egy csomó jópofa
dolog nem jut eszembe, amit le akartam írni...így jár,aki túl ritkán
írogat.
Azt azért tudom, hogy imádom a kis Kucorómat:):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése