16. hónap

Drága Kislányom!
5 napja töltötted a 16. hónapját az életednek. Egyrészről nagyon hosszú idő, rengeteg történés, esemény, fordulat, másrészről meg csak egy pillanat, annyira elszaladt. Holnap lesz két éve pontosan, amikor doktorunk először mondta azt, hogy van egy petezsák a hasamban, és most már több tesztet ne vegyek, de menjek vissza hozzá az ünnepek között.
Akkorra már eléggé bizonytalan voltam, mert egy másik orvos azt mondta, hogy cisztám van, és nem látott semmi rád utaló jelet. De gondolom ez mind azért volt, hogy eljussunk Burik dokihoz, aki végigkísért minket 9 hónapon keresztül, és a világra segített téged. Szóval, mire eljutottam hozzá (Patricia kísért )addigra tényleg nem tudtam mi van, pozitív teszt, barátnői biztatás, ciszta a diagnózisban, szóval volt bennem keveredés. Mielőtt megfogantál, elhatároztam magamban, hogy valami romantikus együttlét keretében fogom apukádnak megmondani, hogy beköltöztél a hasamba, de ez a kavarodás miatt sajnos nem sikerült.
Szóval nem nagyon tudtunk mit kezdeni mindezekkel, örültünk apával együtt, hogy szülőkké teszel minket, de mindez olyan hihetetlen volt. Aztán ez a hitetlenség persze végigkísérte az egész 9 hónapot, és néha még most is hihetetlen számomra, hogy vagy, hogy a mi gyermekünk vagy, aki ennyire szép, okos, tökéletes. Pedig ez így van 16 hónapja. ha mégis elbizonytalanodnék, akkor millió és millió huncutsággal emlékeztetsz rá, hogy bizony vagy nagyon is!! És huncutságaid tárháza mostanában kifogyhatatlan. Kedvenced az asztalra mászás, mindenféle dolgok szétpakolása, kiszórása.
Táncolsz a türelmem szálain, és bizony néha elszakad a cérna, hangosabban szólo, ezért ne haragudj. Tudom, több türelemre lenn szükségem, de néhány nehéz és intenzív éjszaka után nehezebben bírom a nappali menetet. Pl ma éjszaka is óránként felkiáltottál valamiért, ott voltál mellettünk, nem tudom mi lehetett veled, talán rosszat álmodtál, vagy jön a fogad, ez nem derült ki.
És persze az energiáid szerencsére kifogyhatatlanok. Ma lefekvés előtt segítettél nekem porszívózni, vagyis amíg én takarítottam, t kirohangáltál az előszobába, és mindig másik sapkát tettél a fejedre kissé csálén, szóval gondoskodtál a szórakoztatásomról.
Aztán jött a nehezebb része, az altatás, ez valahogy nagyon nehezen megy mostanában, főleg esténként. Volt egy jó hetünk, mikor szépen aludtál éjszaka,de most már ez is a múlt. (Kérnélek, hogy térj vissza az átaludt éjszakákhoz, nagyon hálás lennék!)
Most egy kicsit náthás vagy, és annyira de annyira ügyesen kifújod az orrod, csak csodálkozom rajta. Új kedvtelésed a rajzolás, már felfedezted, hogy a ceruza fog a járólapra és a falra is. Én próbállak a füzetedhez visszaterelgetni, nem mindig sikerül.
Már nagyon várjuk közösen a karácsonyt, a Jézuskát, most a Pepe Mama és a Pepe is velünk szeretnék tölteni a Karácsonyt, hogy lássák az örömödet, így többen leszünk Szentesete. Már én is nagyon várom.
Nagyon szeretlek Kicsinyem, nagy boldogság, hogy vagy!!!

December

Ez a hónap sok-sok izgalmas és érdekes dolgot hozott az életünkben, és ugye a java még hátravan.
Betegséggel kezdtünk, köhögős, orrfolyós nyavalya, amit szerencsésen elkaptunk mi is Dorkától, mégy próbálunk gyógyulni. Volt egy időszak, kb egy hét, amikor Dorka átaludta az éjszakát, de kicsit korábban volt így a reggel, 7 óra körül a legtöbbször. De mostanra ismét az össze-visszaságnál tartunk, ami az alvást illeti. Ma pl felkelt éjjel, kapott teát, visszaaludt, aztán felkelt 6kor, cicizett, visszaaludt, és negyed 10kor keltünk. (hihetetlen hálásak voltunk ezért neki). Majd ebéd után nem aludt el, viszont fél4kor a babakocsiban igen.
Minden zavaros alvási idők ellenére ma nagyon boldognak éreztem magam itthon a családommal. Elindultunk volna délelőtt valahová, de ezett az eső, így nem mentünk, de valahogy nem is bántam. Olyan jó kis boldogságos vasárnapi hangulatom volt, miközben főzőcskéztem, Dorka meg az apukájával játszott.
Tegnap gyönyörű hóesés volt, kimentünk hóembert építeni. Azt hiszem én élveztem a legjobban, apukája igazából tétlenül toporgott és fázott, és Dorka, kényelmes lévén a toporgó, kicsit nyafogó, hol ide, hol oda lépegető, és a szobaablakunkat ácsingózva szemlélő apukájához csatlakozott. Lelkesedésemmel nem könnyen, de azért kisebb sikerrel átbillentettem a hangulatukat és a majdnem kész hóembernek már együtt kerestünk seprűt és kabátgombokat.
Az előző hét nagy eseménye volt még a Mikulás érkezése, aki hozott Dorkának az ablakra egy szép képet magáról, egy fenyő alakú lámpát, mandarint, túrórudit, szaloncukrot, sapkát. Tetszett nagyon a Picikémnek, és neten keresztül élő közvetítést adtunk a soproniaknak.
Adventi naptárt is kapott, egyelőre a csokis változatot, talán jövőre majd kap egy sját készítésűt amit megtölthetnek az Adventi Tündérek. Ennek a nyitogatását is nagyon élvez, a szobájában a polcon van, mindig a délutáni alvás után bonthat ki egyet. (Ma alvás helyett volt az ablaknyitás...ld fent:):))Ilyenkor mondom nek, hogy mutassa meg, hol nyitjuk ki a télapós dobozt, fut be a szobájába, kántálja, hogy "egyet, egyet"és mutogat fel a polcra. Mindig elmondom neki, hogy hány nap telt már el, és még mennyi van a Jézuskáig.
Egy nagyon kedves szokása még, az együtt olvasás. Imádja, és bármitől eltéríthető , ha olvasni invitálom. Olyankor levesz egy könyvet a polcról (mostanában a Kerekítő a kedvence), rámutat a babzsákfotelra, mutogat nekem, mondja, hogy "oda, oda", amikor leülök mellém kuporodik. Ezt csinálja amúgy mindenkivel, aki hajlandó vele olvasni. Már egyre jobban ismeri a mondókákat, a képet látva már gyakran mutatja mit kell csinálni.
Miket már eljátszik (a teljesség igénye nélkül): Cicuska-macuska, Lóg a lába, Kis oroszlán, Csai húzz kicsi kocsit, Ángyom asszony, Kicsi kocsi három csacsi, Mindenféle lovagolós játék részéről "gyia, gyia" kísérettel.....és nap mint nap újabbak és újabbak.
Szóval leírni is sok, mennyit fejlődött, okosodott.
Nem tudom írtam-e, de ha igen, legfeljebb kétszer lesz meg, súlya 15 hósan volt 10,8 kg, hossza 85 cm.
És persze imádni valóan gyönyőrűűűűű. Még most sem hiszem el, hogy az én kislányom, annyira tökéletes kis gazfickó. Imádom minden huncutságával, bájával, akaratosságával, hízelgésével együtt.

15 hós oltás

Ma Dorka megkapta a 15 hós oltását, amiről elég rossz dolgokat olvastam, így most aggódhatok, hogy nála milyen hatások lesznek, remélem semmilyen. Reggel már orrfolyással ébredt, és ez csak romlott a nap folyamán, ettől függetlenül a dokinő beadta az oltást, azt mondta a sima náthában nem ellenjavalt, na mindegy. Szegénykém estére már nagyon szuszogott, és egyfolytában folyik az orra, ma nem is viszem át az ágyába, mellettünk lesz, ha bírja. Jobb, ha hallom, hogy minden ok vele és ő is oda tud bújni, ha szükségét érzi.
Hétvégén jönnek Sopronból a mamáék már nagyon várjuk őket. Dorka biztosan érzi, hogy mennyire szeretik őt, mert annyira örül mikor meglátja őket. Mivel mamával msnen szoktunk beszélgetni, már ha meglátja, hogy megyek a gép felé, mondja, hogy mama és mutatja a mama jelét. Nagyon édes. Már egyre több jelet ismert, de ma kitalált egy újat:):):) a karácsonyfa? mondja, hogy ka, közben mutatja a fa jelét, tündéri.
Imádja, ha közösen könyvet nézegetünk a babzsák fotelben, és egyre többet elvan egyedül is, ma egy marék kukoricapehellyel, egy répával és egy almával játszott, közben eszegetett belőlük, ki-be rakosgatta a tányérról, néha kijött ellenőrzést tartani a konyhába, vagy kérni utánpótlást a kukoricapehelyből, de nagyon el volt.
Ja, és az oltáshoz tartozik még, hogy apukája nem ért oda időben, én szorongtam, mert nem akartam látni ahogy megszúrják, de végül egy hangja sem volt. Nagyon meglepődtem, de sem előtte, sem közben, sem utána még csak meg sem nyikkant.
Hát Ő az én kis Hősöm. Imádom!

November 21.

Ma közösen bementünk a Belvárosba, hogy megnézzük a szép nagy karácsonyfát és a vásárt a Vörösmarty téren. Jók ezek az alkalmak, mert így közösen szépen lassan ráhangolódunk az ünnepre. Egész más így várni a Mikulást és a Jézuskát. Én azt várom a legjobban, amikor Dorkám meglátja majd a díszbe öltöztetett fát, az ajándékokat. Már most is annyira tud örülni mindennek, még akkor is ujjong, ha csak egy általa már ismert, de kedvelt játékot levesz a polcról, vagy ha kérek tőle valamit és megtalálja. Nagyon aranyos ilyenkor,mintha valami kincset lelne meg, jön az "ÓÓÓÓÓÓ", meg az "ÁÁÁÁÁ", és mindhez az örömtelien csodálkozó tekintet.
Meglátogattuk Marika nénit is, jól éreztük magunkat. Dorka őt is folyamatosan foglalkoztatja, és akár hányszor megyünk, mindig vár rá némi apróság, ma kapott kis könyvecskét, kutyás kulcstartót, macis kéztörlőt.

Ma este nem akart mellettem elaludni, aztán 40 perc forgolódás, éneklés, verselés, puszilgatás,nevetgélés után hívtam apukáját, aki aztán 5 perc alatt elaltatta. Nem tudom miért csinálja ezt velem, de ugyanez van a délutáni alvásnál is. Pedig ma igazán türelmes voltam, bár ez nem mindig sikerül.
Nagyon kedves az esti "családi elköszönésünk". Fürdés, öltöztetés után apukája behozza a hálóba, ott kicsit beszélgetünk a napunkról. aztán apa kéri a pusziját, az integetését és kimegy. Aztán jön a cici, összebújás...
Néha, amikor nem akar apának még puszit adni, olyankor én adok apának előbb puszit. Ezt jól megfigyelte, és ma ugyan adott apukájának puszit, de utána elkezdett engem apukája felé tolni, jelezve, hogy adjunk egymásnak pusit apukájával. Jót nevettünk, és persze puszilkodtunk egyet, majd a gyermek ösztönzésére még egyet és még egyet. Hát így ápolja a mi házasságunk boldogságát a kis 15 hónapos és 6 napos kis boldogság-gombócunk. Imádjuk is nagyon!!!

15. hónap

Drága Kislányom!
15 hónappal ezelőtt ilyenkor már 8 és fél órája ismerkedtél ezzel a Világgal. Sajnos akkor elég kimerült voltam, így az első éjszakát külön töltöttük. Nem lett volna erőm ahhoz sem, hogy felemeljelek, mégis azóta bánt a lelkiismeret e miatt. Most el sem tudnám képzelni, hogy megengedjem, hogy egy ilyen helyzetben ne legyünk egymás mellett, de akkor fáradt voltam, és kissé kiszolgáltatott. Az a tudat nyugtat, hogy azóta sem telt el úgy egyetlen éjszaka sem, hogy ne lettünk volna egy lakásban, sőt hajnaltájtól számítva egy ágyban.
Mostanában egyre nyugodtabb vagy éjszakánként, úgy tűnik egyelőre megelégszel a 12 fogaddal, megvárod talán, míg ezek rendesen megnőnek és csak utána növesztesz újakat, így ez nem zavar a nyugalmadban.
Én nem tudok túl jól aludni, ezért gyakran hallom nyugodt szuszogásodat, átmegyek betakargatlak, de reggelre elég fáradt vagyok. Ma azzal jutalmaztál meg, hogy fél7ig aludtál, akkor átvittelek szopizni, majd összebújva tovább aludtunk fél10ig. Így sokkal pihentebb voltam, mert érdekes módon veled összebújva már ment az alvás:):)
Délelőtt kicsit játszótereztünk, és képzeld volt vagy 18 fok. Gyönyörű idén az ősz, remélem a tél is szép lesz sok hóval, hogy nagyokat szánkózhassunk.
Ma délután aztán ismét aludtál egy hatalmasat, én olvasgattam melletted, majd átöleltelek és még szundítottunk együtt. Olyan meghittek ezek az összebújások. Imádom, ahogy szopi után hátat fordítasz neke, (persze én oldalt vagyok), majd a kis popódat addig riszálod, mozgatod, amíg ki nem alakul a számodra legkényelmesebb kis kifli-nagy kifli pozíció. Képes vagy úgy befészekelődni az ölembe, hogy olyan, mintha még mindig a hasamban lennél. Máskor meg, szintén ebben a helyzetben a kinyújtott karomon alszol el. Van, hogy viszonylag hosszú idő kell, hogy elaludj, többször eléneklem az Este jó-t, a Bóbitát, és amit újabban nagyon szeretsz, elmondom az Altatót. Szóval, van, hogy ez több, mint fél óra, de ahogy elalszol nem tudok egyszerűen kijönni mellőled, ott kell még, hogy maradjak és élvezzem ezt a meghitt pár percet. És nagyon élvezem, már 15 hónapja.
És élvezem az okosságodat a szépségedet, a nyitottságodat, a barátságosságodat, a huncutságodat is. Jó ez utóbbi nem ritkán az őrületbe is tud kergetni.
Okos vagy nagyon, mindent értesz és mindent megértetsz, amit akarsz. Huncut vagy, mert hiába érted, van, hogy (látom a szemeden, ne tagadd:):):)) kizárólag a bosszantásom miatt csinálod másképp. Nyitott és barátságos vagy, nagyon szereted az embereket, mert ha meglátsz valakit szembe jönni integetsz neki, ha valaki tetszik látványosan örülsz neki, szívesen játszol olyan emberekkel, akikről látod, hogy mi szeretjük, még akkor is, ha nagyon régen láttad. A legutóbbi szó amit kimondtál, az az volt, hogy autó. Olyan édesen mondod, hogy apukáddal csak ismételtettük veled. Sok jelet is ismersz már, és ami érdekes egyre inkább használod is őket.
És mindezekkel a szépségekkel, jóságokkal, boldog napokkal, percekkel, pillanatokkal már 15 hónapja megajándékozol bennünket. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy még kiabálok is veled a saját türelmetlenségem és tehetetlenségem miatt, van, hogy elmegyek itthonról és apukáddal hagylak kettesben, élvezem, hogy apával szombatonként elmentek úszni és van néhány szabad órám...de azt tudom, hogy mindezek ellenére nem bírnám nélküled elképzelni az életemet. A legnagyobb ajándék vagy, amit a Sorstól kaphattam, a legnagyobb és legörömtelibb feladat és kihívás amit elém állított az élet, és a legnagyobb érzelem amit valaha is éreztem az a mérhetetlen és leírhatatlan szerelem amit irántad érzek. Ugye ezt is tudod és érzed ki Tündérem?

Manó torna

Kicsikémmel ma tornaórán voltunk:):):) Nagyon szereti, ha pörög körülötte a világ, ha zajlik az élet, és valahogy én is jobban érzem magam, mint a 4 fal közé szorítva. Mert persze csodás ez az anyaság, meg minden hasonló, de mikor azt érzem, hogy a 35 évig képviselt énem egy az egyben kikerül a sufniba, akkor meg kell tanulni élvezni ezt az új szerepet. Ezt persze nem panaszként mondom ó,mert nem cserélném el Dorkát semmire és senkire, csak ugyanúgy, mint bármilyen más kapcsolatért ezért is dolgozni kell, hogy minél jobb és jobb legyen. Nekem erre az egyik módszerem - ami önzőnek tűnhet, de szerintem nem az - hogy igyekszem olyan elfoglaltságokat találni, amit én is élvezek. Abból indulok ki ilyenkor, hogy jól úgyis abban a helyzetben érezzük magunkat, ami mindkettőnknek jó, és semmi- de semmiképpen nem akarok mártír lenni. Ilyet már sokat láttam, tapasztaltam, és számomra ez az egyik olyan dolog, ami igazán megmérgezheti egy gyerek életét. Ezt pedig semmiképpen nem szeretném. Úgyhogy megyünk ringatózni, tornázni, és apukája viszi Dorkát úszni, amíg én itthon lazulok hetente 3 órát. (kivéve, ha nem nagytakarítok ez idő alatt).
MI így csináljuk:)Ugye kislányom? És szerintem egész jól megy:):):) Nagyon szeretlek!

Unokatesókkal

Az őszi szünet egy részében Fanni, Kata és Gergő nálunk voltak, az elmúlt időszak nagy eseménye ez volt. Vártuk őket és nagyon, de nagyon jó volt velük együtt lenni és azt látni, hogy mennyire élvezik négyen az együttlétet. Imádják Dorkát, de az a rajongás kölcsönös. Egyikőjüket sem szereti jobban vagy kevésbé, hol Gergő kap egy kóbor puszit, hol Katát hívogatja egyfolytában, hogy Fanni nyakát öleli meg úgy, hogy el kell tőle olvadni. A "nagyoknak" pedig egyetlen rossz szavuk, mozdulatuk, nézésük sincs irányába. Úgy örülök, hogy a tesómmal ilyen gyerekeink vannak. Mi nem voltunk túl jó testvérek, sokat verekedtünk, veszekedtünk, bár az is tény, ha sajnálatos is, hogy inkább erre láttunk példát, mint a kedves odafordulásra...de erről ennyit. Büszke vagyok ezekre a gyerekekre, és ha lehet még jobban szeretem őket , mióta Dorka is megszületett.

Az érkezésük előtti hétvégén hármasaban, Dorka az apukája és én állatkertben voltunk. Nagyon jó volt, látszik, hogy Dorka nagyon szereti az állatokat. Legjobban az akvárium és az állatsimogató tetszett neki, nem véletlen, itt lehetett a legaktívabban tevékenykedni és a legközelebb lenni az állátokhoz. Azért a tigrisért is odavolt....

Nagyon igyekszem, hogy Dorka egyre többet tudjon kommunikálni jelnyelven is. Amióta apukája észrevette, hogy ez igen jól megy neki, (és persze az én nyaggatásomra is), ő is elkezdte neki tanítani. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy ülünk,mint a suliban, csak ha valamit mondunk neki és eszünkbe jut, akkor megmutatjuk azt is, hogy kell jelelni. Amit már tud: tv, kutya, anya, apa, mama, papa, enyém, enni, telefon, fa, alszik, lámpa, kérem...asszem kb ennyi. Nagyon édesen csinálja. A beszéde is szépen fejlődik, legalábbis nagyon nagy kedvvel akar beszélni, és próbálkozik. Mindent leutánoz, így nagyon könnyű vele beszélgetni, és vicces is egyben. Pl, ha pukkant egyet, rámutat a pelusra és berreg egyet a szájával.:):):)

Apukájával nap, mint nap rácsodálkozunk, hogy milyen okos, szép tökéletes kislányunk van, imádunk, szeretünk kicsi Gyöngyöm, Mindenem, Tündérkém!

Ellenpont

Nem illett össze a két mondanivalóm, ezért külön írom őket.A nehézségeim mellett mindenképp szeretném legalább címszavakban említeni, hogy hol is tart Dorkám.
Beszéde egyszerűen tündéri, mindent, de mindent próbál mondani. Általában ezek a szavak egy szótagból állnak, de fantasztikus megélnem, hogy ennyire megértem, hogy mit mond, mit szeretne.
Eszter meglátogatott minket, és az ő nevét is mondta, úgy hogy nem csak én értettem:). Ez nagyon aranyos volt, mert a két szótag nehéz még neki, de mégis ment.
Fogja a telefont, járkál vele és folyamatosan kurjongat bele, teljesen, mint egy üzletasszony, nagyon vicces:)
Az állatok közül nagyon sokat felismer képről és utánozza a hangjukat (oroszlán, kutya, kígyó, macska, szamár, elefánt, bárány, malac...)
Rengeteg pusit osztogat, főleg, ha kérünk, de van, hogy ilyenkor abba sem akarja hagyni. Megleli a nyakamat, odafut a kitárt karunkba, viccelődik, huncutkodik, imád kukucskálni, a lakásban rohangálni, újabban pedig felmászni a székre, onnan az asztalra, majd onnan megszerezni amit éppen kinézett magának.
A kommunikációja bővült a sikongatással, ami elég iszonyatos, próbáljuk neki mondogatni, ha így szól akkor nem értjük...egyelőre a siker elenyésző...
Mindent, de mindent megért, helyére viszi a cipőit sétálás után, odahoz szinte bármit amit kérek tőle(leginkább így lehet lefoglalni, ha valamit csinálni akarok épp), megmutatja, hogy mi micsoda, beül a tv elé távirányítóval, bekapcsolja, majd mikor szólok, hogy nyomja meg a piros gombot megteszi és odahozza a távirányítót. (Előtte és vele nagyon ritkán tévézünk, nem tudom ezeket honnan szedte, mindenesetre tanulság, hogy ami olyan dolog, azt néhány megfigyelés után is meg tudja tenni.)
A fogai jönnek rendületlenül, felül , alul és elöl 4-4, a két oldalon rágófogak, bal oldalon 2 jobboldalon egy felül és most jön az alsó, ezt nagyon megszenvedi.
Az étvágya általában jó, mindent nagyon szívesen eszik.
Múlt héten Péter levitt minket a Dédiékhez, akik szerencsére jól vannak, és unokázhattak egy kicsit. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt, nem is gondoltam volna, de megérte, hogy láthattuk őket.
Annyira örülök, hogy a lányomnak még dédszülei is vannak, remélem még sokáig így lesz.Édes volt, ahogy puszilta őket, mondta nekik, hogy Dédi, ahogy a papával ment kecskéket etetni, szóval elbűvölték egymást kölcsönösen.
Imádom Őt! (és most indulok kicsit dolgozni, míg ős szunyókál tovább apukájával, kipihenvén a hajnali műsort)

Nem BÍ-ROM!

Tudom ennyi idő tán nem szép egy ilyen negatív hangú bejegyzéssel beköszönni, de olyan szinten kimerülök éjszakánként Dorka mutatványaitól, hogy mégis kikívánkoznak belőlem ezek a dolgok.
Nem tudom hányadik napja tart már, hogy Dorka éjjel, hajnalban megébred, akkor megszoptatom, és innentől 1-2,5 óra(hogy épp mennyi az változó) ébren van, rugdal, forgolódik, nyűglődik...stb. Nagyon sajnálom őt ilyenkor, de a fáradtságtól annyira kivagyok, hogy nagyon erőteljesen szólok rá, hogy aludjon már, ettől persze meg bűntudatom van....szóval ördögi kör.
Már nagyjából hozzászoktam, hogy az éjszakáim mindig megszakadnak, ha ez nem lenne, talán kicsit hiányozna is, hiszen a kiságyában alszik el a Picikém, és amikor megébred akkor viszem át magam mellé. azonban az, hogy hajnal fél3tól 4ig ébren kell lennem, illetve képtelenség elaludnom a folyamatos nyűglődés miatt, az egyelőre megszokhatatlan számomra.
Lehet, hogy a 12 fogának kibújása bántja, lehet, hogy éppen nehéz korban van, lehet, hogy az őszi frontok, és biztos, hogy ő is megszenvedi ezt a helyzetet. És abban is biztos vagyok, hogy pár hét múlva majd ez sem tűnik ilyen tragikusnak, hiszen mennyi-mennyi minden mögöttünk van már, ami éppen az idejében nehezen megélhető volt.
Azonban most nagyon-nagyon fáradt vagyok, és nagyon nagyon elegem van.
Ettől függetlenül imádom a Kincsemet, csak igen, vannak ilyen nehéz napok....

Tüneményem :):):)

Drága Kislányom!
Már elég régen írtam neked, pedig sok-sok dolog van, rengeteg minden történik velük, amik igen múlékonyak, és amiket mégsem szeretném, ha elfelejtenénk. Ezért is írok. Nézem a képeket, és emlékezem az első napokra, az első lépésekre, az első mosolyra, és ahogy a képek előtt merengek még a bőröd illatát, az kezed melegségét is érzem. Szeretnék minden pillanatot bezárni egy kis üvegbe, majd elővenni amikor kedvem tartja, nézegetni, élvezni, gyönyörködni benne...csak úgy.
Egyszerűen fantasztikus amiket velünk művelsz nap, mint nap.
Az esti rituáléink csodásak, ahogy hármasban megbeszéljük az ágyban a nap történéseit, ahogy apa megkapja a pár darab búcsú-jóéjszakát pusziját (köztük egy-két cuppanósat), ahogy kedves pápázással elköszönünk tőle, ahogy összebújunk, és iszod a finom meleg tejecskémet, ahogy utána megölelsz, hallgatod ahogy énekelek és mesélek neked, majd ahogy nehezedő szempilláidat figyelem amint álomba merülsz.
Ez sokáig mindn este így volt, míg nem pár hete apucival is elaludtál, és a héten ezt kétsze is megismételted. Jó volt kicsit kimozdulnom, és látni a barátaimat, és az is jó volt,hogy apukád is részesülhet ebben az esti összebújásban. Fontosak vagytok egymásnak, ez nagyon látszik , és az is, hogy mélyül a szerelem kettőtök között. Várod haza, amikor csörren a kulcsa a zárban, már tapsolsz, izgalmadban azt sem tudod mit csinálj, aztán mikor belép, huncutul elfutsz előle-nagyon édes kis játék.
Mostanában gyors tempójú okosodásodra csodálkozunk rá minden nap. Felismered az állatokat a könyvedben, minden tárgyat azon kívül is, megmutogatod a testrészeidet, tudod merre indulj, amikor mondom, hogy pelenkát cserélünk, mondod, illetve igyekszel mondani a különböző szavakat, vagyis azoknak az első szótagját. Próbállak tanítgatni a jelbeszédre, nagyon szeretném, ha majd a papával és a mamával is zökkenőmentesen tudnál kommunikálni. Sajnos apa ebben nem sokat segít, de remélem hamar bekapcsolódik, neki mégis csak könnyebb lenne. Már tudod mutatni az apát, anyát, lámpát, mámát. Nagyon ügyes vagy, ragad rád minden tudás.
Imádod a játszóteret, a homokozót, a csúszdát, oda-oda mész gyerekekhez, de inkább csak megvizsgálod őket, ha úgy tetszik nevetsz nagyokat, de játszani még egyedül, vagy velünk szeretsz.
Ma is nagyon okosan viselkedtél a játszón, mindig megálltál, ha megkértelek, odafigyeltél rám, nagyon büszke voltam a tündérkémre.
Kiválóan ki tudod magad fejezni, én legalábbis mindig megértelek (remélem ez mindig így lesz. Szinte mindenkivel kedves vagy, integetsz, mosolyogsz puszit dobálsz pl a pénztárosnak is a boltban. Hát csoda, hogy mindenki elolvad tőled?
Rólam nem is beszélve.
Rád nézek, és odavagyok a gyönyörűségtől. El sem tudom hinni, hogy minden kis sejted belőlem, belőlünk van.
Tudod nem túl sok az önbizalmam, de mióta vagy, azóta tudom, hogy valami jónak lennie kell bennem, ha képes voltam egy ilyen gyermek megszülésére. És azt a jót, ami bennem van, mind odaadtam neked, és úgy, hogy ettől magam is jobb és szebb lettem. Ezt néha elfelejtem, de ilyenkor elég csak rád néznem és elönt a büszkeség.
Miénk vagy, még kapaszkodsz belénk, figyelsz ránk, nem hagynál el minket, de tudom, ez nem lesz mindig így. Épp ezért igyekszem minden puszidat, ölelésedet, kedves gesztusodat, szeretetedet, ragaszkodásodat kiélvezni addig amíg önként adod, és amíg mindketten maximálisan örömünket leljük benne. Aztán ezeket elraktározom azokra az időkre, amikor el kell majd engedjelek, mert a saját utadat járod. Szóval addig örömködök, szeretlek, puszillak, ölellek, mert te vagy a MINDENEM.Köszönöm, hogy megkaphattalak, megszülettél, hogy olyan vagy amilyen, hogy olyan vagy, amilyenre mindig is vágytam, hogy tökéletes vagy.
Nagyon szeretlek Kincsem, kicsi Kucorgóm, Pocikám...

Szeptember végén...

Még nyílnak a völgyben...:), na de félre a tréfát, nagyon régen írtam már, pedig Drágaságom nap, mint nap produkál valami új dolgot. Ezeknek általában nagyon örülök, csodálom, hogy mi mindent ért, mire képes, néha azonban a falra mászom. Ez legtöbbször nem a tett függvénye, sokkal inkább a lelkiállapotomé, amit igencsak befolyásol a szoptatás melletti hormonális hullámvasút.
No, de inkább a jó dolgokról. Dorkának már 9 foga van, és úgy sejtem, holnapra talán meg lesz a 10. Nagyon érdekesen alakul, mert felül megvan a négy metszőfog, alul viszont csak három sikeredett. Ellenben a bal oldalon előbb felül, majd alul kijött egy-egy örlő fog, és most készülődik a jobb oldalon is egy felső.
A legnagyobb fejlődés amit e beszédben produkál, illetve a megértésben. Pl szólok, hogy hozz a cipőjét, megy érte, odahozza az egyiket, mondom, hogy a másik is kell, vissza megy érte. Szinte mindent utánoz, ezt igyekszem is kihasználni, próbálom neki tanítani a jelnyelvet, egyelőre a lámpa, anya, apa szavaknál tartunk.
Egyfolytában beszélget, mindent megnevez, mindent megértet velem amit akar a maga sajátos nyelvén. Elkezd fújkálni, és mutogat a buborékfújóra, beül a babakocsiba és mondja, mutatja, hogy pápá, mutogat a vizes palackra és mondja, hogy iszszisisz. Ha megkérdezem kié a cici két tenyerével ütögeti a mellkasát, jelezve, hogy az övé. De ez az "enyémes" ütögetés akkor a legédesebb, amikor spontán csinálja.
Az elalvások egy kissé nehézkesek mostanában, és persze átaludt éjszaka is a múlt zenéje, de mindegy, ez van. Igazából, ha én jól vagyok, nem vagyok fáradt, szinte már várom, hogy éjszaka mikor hozhatom át, és szuszoghat tovább mellettem. Az nehéz, amikor nem tud elaludni, és forgolódik, mert akkor én sem alszom, de annyira szeretem a puha bőrét, a szuszogását, az ölelését, a pusziját, ahogy rám fekszik, odabújik és simogatja az oldalam, hogy ez azért megéri.
Nagyon szeretem!

13. hónap

Tegnap volt kicsi lányom épp 13 hónapos. Kibújt a 8. foga, hátul, ami elég fura nekem. Nem viselte meg túlzottan, csak nagyon ment a hasa.
Estére sajna elég türelmetlen voltam vele, most, hogy egyre inkább nyiladozik az egoja, nehezen viselem. Persze mindig ilyen gyerekre vágytam, ilyen önálló gondolkodású kis egyéniségre, csak hát a mindennapok nem mindig egyszerűek. Bár azt is észrevettem, hogy ez akkor nehezebb számomra, ha fáradt, kialvatlan vagyok. Este persze bocsánatot kértem tőle a közös fürdőzés során, kicsit kérette magát, de megbocsátott.:)
A mia napunk eddig nagyon jó volt, itthon tevékenykedtünk, főztünk, porszívóztunk. Perszer mindent szétpakolt és 5 percenként felkéredzkedett az ölembe, de türelemmel fordultam hozzá, így mindkettőnknek nagyon jó kedve volt. Egyszerűen tünemény, ahogy utánoz. Pl törölgettem a tévét papírtörlővel, kiléptem a konyhába, mire visszajöttem a kukájából kihalászott popsitörlővel törölgette ő is a tévét:):):) Még szerencse, hogy csak pisi után használtuk előtte a popsitörlőt.
Nagyon sokat beszél már, leginkább még mindig az első szótagokat mondja, és ami még érdekesebb, hogy tényleg mindent megért. Nagyon okos, nagyon szép, egyszerűen tökéletek.
Imádlak kis 13 hónapos Hercegnőm!

ÁTALUDTA!!

....az éjszakát, persze. És nem mondom,hogy nem volt ilyen eddig, de akkor picikém még kb 5 hetes vol, ami ugye már nagyon rég volt. Azóta az éjszaka átalvása mindössze 2X fordult elő, egy kimerítően élvezetes unokatesós állatkertezést követően, és két nappal ezelőtt, akkor fél 7kor kelt. De ma...újra aludtunk reggelig egyhuzamban! Háromnegyed nyolckor ébredt, és még együtt ejtőztünk hárman az ágyikóban, apa, Dorka és én. Ja, és ami még fontos, saját ágyában volt egész éjjel. Ez ugye nagy ok az örömködésre, de azért be kell, hogy valljam, hajnal felé nagyon hiányzott a Kicsikém szuszogása, szóval én azért nem aludtam át az éjszakát. Persze simán lehet, sőt elég nagy az esély arra, hogy ebből még nem lesz rendszer, de azért úgy döntöttem örömködök egy kicsit a történteken. Na és a többi hihetetlen mutatványán. Tegnap kapott egy állatos könyvet, két-három elmondás után megmutatja melyik a bárány, a kutya, a szamár, a cica. Ha elkezdjük énekelni neki az "A part alatt.." c dalt, buzgón mutogat fel a polcra, ahová feltettem a könyvet, amiben ez a vers benne van, ugyanis meg kell ragasztani. A mamájával töltött hétvégén sok időt, mikor mama mesélte, hogy lovakat simogattak elment a műanyag lováért és odahozta. Tud szappanbuborékot fújni, és már fújkál, ha a buborékfújóját vagy a szélforgóját meglátja. Tud puszit adni, küldeni, külön cuppogni (együtt még nem megy:))Berreg, ha felül a nyuszis bringájára, vagy valami gurulós szerkezetet tologat.Integet, kiabál és mosolyog az emberekre, ha zenét hall rögtön táncolni kezd, ha kérni akar valamit előrenyújtja a két kezét, mondja, hogy "tééé", és úgy néz, hogy ember legyen a talpán, aki képes megtagadni a kívánságát.
Ha elesik, megbotlik, tetszik neki valami, vagy egyszerűen csak valamit akar hangosan "Ó"zik, berreg, morrog, szóval folyamatosan be nem áll a szája. Utánozza az oroszlán hangját, a kutyáét, a cicáét és a szamárét most tanulja, és a bárány bégetése is jól alakul.
Megy, fut, botlik, esik, de feláll, szinte sosem sír, ha mégis, akkor tudom, hogy tényleg baja van.
Imádja a barackot, a szőlőt, a sütőtököt, és szerencsére a főztömet is.
Annyira szeretni- babusgatni-való kis tünemény, egyszerűen imádom. A kedvencem amikor csak úgy spontán megölel, megpuszil (szerencsére nem ritka), amikor összebújva mesélek neki, és gondol egyet, a hasamra mászik és öleli a nyakamat. Nem tudom van-e ennél jobb érzés,de ez valami csoda....
Szeretlek Tündére....vagy ma már mondtam..?Tényleg...De csak 617-szer nem?
:)

Ma 1 éves

Drága Kislányom!

Ma, hajnali 1 óra 20 perckor betöltötted az első évedet. Elmondhatatlan, felfoghatatlan leírhatatlan gyönyörűség számomra, hogy az életembe megérkeztél és jelen vagy. Napok óta csak a születésed járt a fejemben, azok a csodás órák, amikor éreztem, hogy nemsokára megláthatlak. Azt már tudod mennyire féltem a szüléstől, de emlékszem, amikor elfolyt a magzatvizem, amikor már biztos volt, hogy soha több nem leszek nélküled, valami hihetetlen vidámság szállt meg. Apukáddal épp arról nosztalgiáztunk, hogy mennyit nevettünk a kórházba menet a taxiban.
Szóval nagy öröm, hogy megszülettél, hogy vagy, és, hogy már ekkor nagylány vagy. Repül az idő, és most, hogy velünk vagy ezt különösen jól érzékelem.
A szeretetem napról napra erősödik irántad, és ez nagyon nagyon felemelő érzés. Örökké felelős leszek érted, és az a szép mindebben, hogy ez mégis egy csodás feladat számomra.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomaszt annak a gondolata, hogy egészséges maradjak, hogy lássak felnőni, lássalak tizenévesnek, menyasszonynak, anyának...Ezen sokat szoktam gondolkodni. Főképp azért, hogy elegendő szeretet tudjak neked adni, hogy kitartson egész életedre.
Nagyon szeretlek, te vagy az életem Csillaga, Napfénye, Boldogsága, Tüneménye, légy mindig ilyen boldog, kedves, mosolygós, minta amilyen eddig voltál. Ölel, Csókol
Anyukád.

Helyzetjelentés

Egy kis helyzetjelentés: Dorka most már kimondhatom, biztosan megy, totyorog, szalad...szóval elindult úgy, hogy most már inkább sétál, mint mászik. Nagyon aranyos, ma szoknyát adtam rá, hogy lássam hogy illeg-billeg benne, hát meg kellett zabálni, olyan édes volt. Most már 7 foga kinn van, 4 felül, és kibújt alul is a harmadik, szinte észrevétlenül.
Voltunk tegnap védőnőnél, súlya 9580 gr, hossza 79 cm.
Már megmutatja hol a lámpa, hol az okos feje, a pocakja, és kisebb kéréseknek eleget tesz (vagyis megérti, ez látszik, és ha kedve van megteszi:))ha kérek tőle dolgokat odanyújtja, hangulattól függően oda is adja, de inkább huncutkodik velem. A legtöbbször rajtam fekve alszik el, úgy, hogy egymást átöleljük. Összeizzadjuk egymást és magunkat, de azért nem cserélném el semmiért ezt az érzést, és úgy érzem ő sem. Egyre több módon képes kimutatni a szeretetét, amitől az apjával együtt elolvadunk. Az ölelése ereje, intenzitása, a csimpaszkodása nagyon jó érzés, olyankor mindig még jobban elönt a szeretet felé.
Az unokatesók itt voltak nálunk tegnapig, Dorkára az nagyon motiváló volt, ennek köszönhető, hogy elindult, hogy rengeteget kurjongat. Mindannyian nagyon élveztük az együttlétet, hihetetlen volt látni, hogy még a 7 éves Gergő is milyen nagyszerűen bánik Dorkával, rengetegszer biztatta, ha egyet lépett már dicsérte, hogy milyen ügyes, játszott vele, hagyta, hogy Dorka gyömöszölje. Katával nagyon gyorsan egymásra hangolódtak, érezhető, hogy sok a hasonlóság közöttük, Fanni pedig ismét nagyon gondoskodó volt, képes volt Dorkával fél órán keresztül csúzdázni, figyelni rá, homokozni vele, beszélni hozzá...szóval tüneményes kis aprónép van körülöttünk.
Mindet nagyon szeretem, jó, hogy így alakul a családunk:)

Veszprémben

A soproni hetünk végén egy napot töltöttünk a pápai családtagoknál, elsősorban a dédimamáéknál. Dorka nagyon örült nekik, és viszont. Sok látogatást tettünk, elmentünk Laci bácsiékhoz, Brigiékhez, anyósom Keresztanyjához (hihetetlen kedves, jókedvű családdal találkoztunk ott), Szabolcsékhoz. Utóbbi helyre épp csak beugrani akartunk, hogy megnézzük a szép házukat, de Lilla, miután meghallotta, hogy jövünk, vonatra ült és hazaugrott a szüleitől, hogy találkozhassunk. Ennek nagyon örültünk, és itt is nagyon kedvesen fogadtak minket. Hét óra elmúlt, mire elindultunk, Dorka jót horpasztott a kocsiban, de aztán így sem volt gond az esti elalvás.
Kissé fárasztóak az éjszakák, nagyon vágynék már egy nyugodtan átpihent éjszakára, aminek végén nem ordibál Dorka az arcomba. Valahogy nem ébred mostanában túl jó, és éjjel is 2-3szor felkel, pedig mellettem van. Biztosan visszaaludna más módon is, de én a legegyszerűbbet, a szoptatást választom. Ezért aztán elég kifacsart vagyok reggelre.
Míg Sopronban sokat sétáltatta mama és papa, itt rengeteg biztatást kap az önálló lépésekre, így elmondható, hogy tegnap (b)16ot!!!!!!!(/b) lépett. Eddig ez a rekordja.
Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam, hogy bizonyos dolgok adott időponthoz kötötten történnek. Például azt hittem, ha eg gyerek átalszik egy éjszakát, onnantól átalussza az éjszakát. Hát nálunk ez nem így van. VAgy mikortól is mondhatom, hogy Dorka jár? Sokan erre mindig mondanak egy konkrét életkort...vagy azért hangzik el, hogy egy évesen, mert nem pont a napján történt, hanem egy folyamat volt:):)Gondolom így van. Akkor én most kijelentem, hogy a gyermekem 11 és fél hónaposan kezdett el járni. És akkor vonjunk is egy kis leltárt, 5 foga van még mindig, kurjongat rendületlenül tatatatata (talán Katát jelent)adadadada(jelentése többrétű, a biztos még nincs meg)tetetetete(figyelemfelhívás talán)AJA, ANA - szinte biztosan engem szólít így.
Imádja a vizet, a felnőtt kajákat, az őszibarackot, a banánt, ha megölelik, a lépegetést, a gyerekeket, a zenét és a táncolást, a kukákat, a cipőket, kiavan a pelenkázástól, öltözéstől, ha fáradt egyébként egy Tündér.

Sajnos a várgesztesi tábor kútba esni látszik....Robi nem kapott szabadságot.
:(

Nyaralás

Elkezdődött a nyaralós programunk, mégpedig Eszter meghívására egy balatonszárszói látogatással. Szerencsére Gergő levitt minket kocsival, Dorka az út felét végigaludta. Az idő nagyon meleg volt, sokat fürödtünk a Balatonban, és Babácska rendkívüli módon élvezte a pancsolást. Szerencsére a házban volt légkondi, így jól is aludt, csak én forgolódtam álmatlanul, hogy miért azt most sem tudom. Többszemélyes party volt, Eszter rajtunk kívül meghívta Viki barátnőjét férjével és iker gyerekeivel, akik 20 nappal idősebbek Dorkánál, ott volt Juci férjével és a két éves Vincével, Ákosék a másfél éves Dalmával, Ildó, Eszter, Csabi, Eszter tesója és felesége...Érdekes volt látni, hogy viselkednek más gyerekek. Az egy év körüliek nem nagyon foglalkoztak egymással, Vince igyekezett védeni mindent, ami az övé, Dalma kicsit verekedett, majd simogatott. Aranyosak voltak, mindenki hozta az életkori sajátosságait, azt azonban megállapítottam, hogy mindenki pont olyan gyermeket kap a sorstól (és férjet is), amilyet a leginkább tud szeretni, elviselni, tolerálni. És ez így van jól.
Szárszóról vasárnap este Csabi hozott minket Sopronba (most is itt vagyunk), ahol már nagyon várt minket nagymama és nagypapa. Dorka itt végigaludta az utat, megérkezéskor kicsit felébredt, de éppen csak annyira, hogy nagymami megölelhesse, megpuszilhassa, aztán feküdt és aludt.
Itt kapott tőlünk egy medencét, amit szintén nagyon élvezett. Sétáltunk a városban, jókat fürödtünk, fagyiztunk.
Holnap Pápára megyünk a dédiékhez, onnan Veszprémbe Tesómékhoz, aztán majd meglátjuk.
Robinak sajnos véget ér a szabadság, ez nem jó, mert olyan jó együtt lenni, de, hát ez van.
Imádom a kis pancsolós Tündéremet!

Nyáááár

A meleg hihetetlen, Dorka nyaka vöröslik a melegkiütésektől, de hála az égnek más baja nincs. Nemsoká indulunk Eszterékhez a Balatonra egy jó kis babás hétvégére, ha minden igaz Dorkának lesz ott legalább három játszótárs, akik közül kettő, Fanni és Olivér az ikrek, csak pár héttel idősebbek nála. A pakolási, indulási őrületem persze megvan...Szárszó után lesz egy nap elvileg Zalaegerszegen a csúszdaparkban, majd egy hét Sopronban a nagymami kényeztető gondoskodása mellett. Már nagyon várjuk a pihenést. Jó lenne egy medence is az udvarra, de majd meglátjuk marad-e a meleg, és akkor kap egyet ajándékba a Drágaságunk, mert a vizet épp úgy imádja, mint az anyukája.
Amúgy tegnap nagyon jó napunk volt együtt, azt leszámítva, hogy apukája negyed 9re ért haza. Sokat játszottunk, nevettünk a GYerekházban is, itthon kergetőztünk, imádja ezt a játékot, nagyokat kacarászik, Késő délután lementünk az udvarra, ahol Csenge és Kristóf voltak a játszótársak. Csúszott-mászott a betonon és a füvön.

Tegnapelőtt voltunk védőnőnél, Dorka 9300 gr, 79 cm.
Imádlak pici-nagylányom! És nem felejtettem el persze, hogy tegnap voltál ép 11 hónapos, most a nyaralásos készülődésben csak ennyire futotta, és persze már az jár a fejemben milyen tortát süssek majd az egy éves Tündéremnek, mivel lepjünk meg apával....szóval nagyon várom az első szülinapod, és persze el sem hiszem, hogy már itt tartunk....

Városliget

Ma Dorkával és apukájával megismételtünk egy kb 10 hónappal ezelőtti kirándulást a Városligetbe. Na nem mintha azóta nem jártunk volna arra, de most valahogy eszembe jutott erről az az első séta, utazás amikor Dorkával először BKV-ztunk. El is meséltem neki este a Sün Balázs után. Szóval akkor, az első úton apukájával együtt úgy éreztük, hogy azt a fránya földalattit biztosan direkt felhangosította valaki, csak azért, hogy a mi kisbabánk összerezzenjen minden ajtónyitásra és csukásra. Görcsben ültünk a Vörösmarty tértől a Széchenyi fürdőig magunkban füstölögve e miatt a tény miatt, miközben Dorka babánk, mint aki épp otthon feküdne az ágyikójában, békésen aludt. odaértünk, kiszálltunk, elsétáltunk a Kertembe, ittunk egyet és hazamentünk.
Ma valahogy hasonlóan alakult az útvonal, csak éppen egy izgő-mozgó, kocsiból kiszálló, boldog-boldogtalannak kurjongató kis energiagombóc volt velünk, aki azt sem tudta hová legyen örömében, amikor kivettük a kocsiból. A Kertemben aztán találkoztunk Adéllal, TAmással, Dorka pedig elbűvölt néhány pultost. Azt se felejtsük persze, hogy a Kertem előtt azért vettünk neki egy labdát, hogy valami játék is beleférjen a kiruccanásba ne csak apa és anya kocsmázása.
Mikor eljöttünk , megálltunk a Vajdahunyad vára mellett és fociztunk egy jót. Dorka nagyon élvezte, hogy a meztelen talpát virágok és fűszálak csiklandozzák, a labda gurul, anya és apa jókedvű...Hazafelé ismét alig bírtunk vele a metrón, folytatta az ismerkedést, tündéri volt.

A tegnapi nap híre még, hogy Dorka megtett felém némi csalogatás után 3 lépést. Nagyon aranyos, amikor éppen azon hezitál, hogy lépésben vagy mászásban közelítse meg a célját. Leguggol, feláll, leguggol, feláll, aztán éppen melyik verzió mellett dönt, lép egyet kettőt, majd huppanás, vagy eleve mászásból indít. És közben mosolyog, mosolyog, mosolyog megállás nélkül.
És, hogy mit látunk ilyenkor? Mind az 5 fogacskáját:)

Imádom, hogy ilyen nyitott, emberszerető, érdeklődő, kedves, mosolygós kislányom van. Mindig ilyen kislányra vágytam...Köszönöm, hogy vagy Drágám!

Babusgatós

Lassan beáll a délutáni alvás rendszere. Hazajövünk a Gyerekházból, Dorka megkapja az ebédet, és én is általában vele ebédelek. Pelenkacsere, redőny lehúzása, ringatás éneklés, alvás.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok "okos" ember nyilatkozik arról, hogy hogyan kell elérni, hogy a baba magától elaludjon, különböző praktikákról olvastam, mert felmerült bennem halványan, hogy lehet, hogy valamit rosszul csinálok, hogy nem kellene, ringatni, altatni,...stb. Aztán ma fogtam a kezemben a félhomályos szobájában, énekelgettem neki, ringattam, simogattam...közben beszívtam a bőre illatát, éreztem a kis meleg testének a puhaságát, néztem a lecsukódni készülő pilláit, az elsimult, nyugodt békés arcocskáját, és ez annyira jó volt. És láttam, hogy neki is az. Nagyon hamar elérkezik az idő, amikor már sokkal kevésbé igényli, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz, simogassam babusgassam. Nagyon szeretném a mai napnak, napoknak az örömét kihasználni, megélni vele, hiszen gyorsan repül az idő.
Úgy döntöttem, nem foglalkozom semmiféle okoskodással, hagyatkozom az érzéseimre, maik azt diktálják, hogy szeressem, öleljem, dédelgessem, babusgassam ameddig csak lehet. Szóval így teszek:)

Kicsikém...

Dorka nagyon gyorsan fejlődik és okosodik. Furcsa és izgalmas látni, hogy napról napra új dolgokat tanul, próbálgat, gyakorol, majd a következő nap már úgy csinálja, mintha mindig is tudta volna. Indián csatakiáltást gyakorol, tapsol, mindenféle hangokat ad, berreg, kiabál, rikoltozik. Nagyon kommunikatív, ha valaki nem figyel rá, addig küzd, míg meg nem nyeri magának. Ezt teszi az utcán, metrón, villamoson, váróteremben, menet közben, szóval igazából mindenütt. A hozzánk érkező vendégek esetében kicsit más a helyzet, azt már tudja, hogy őket elvarázsolta, így csak emlékezni kell, hogy kinek mi is volt a kedvenc produkciója. Móni, a gyerekházbéli munkatársunk például az orrfelhúzós fintorra mindig kacagással válaszol, így Dorka csak ránéz és már kezdi is a műsort...és persze jön a jól megérdemelt kacagás is.
Az utcán jártunkban megállnak és megcsodálják Babácskát, és mindenki megjegyzi, hogy milyen szép a szeme. Ami persze igaz is, de a kép mégis úgy teljes, hogy van valami igéző a tekintetében. Nagyon kifejezően, fürkészően tud nézni, valahogy nem lehet nem észrevenni.
Amúgy én is imádom a "Mit csinál a nyuszi?" kérdésünkre adott szuszogós orrfelhúzós grimaszát, nagyon édes. És amit még nagyon szeretek az az esti szeánszunk. Együtt fürdünk, apa letörölgeti, felöltözteti, miközben elmondja neki a Jeromosos verset. Ez után bejönnek a hálóba, megvárják amíg végzek, átveszem. Akkor hármasban megbeszéljük milyen napunk is volt, ekkor már bújik a Drágám. Ennek a vége az integetés apának a jóéjtpuszi kíséretében. Aztán jön az az idő, ami csak a kettőnké...szopi, közben énekelgetek neki, mindez összebújva, (Este jó, Bóbita, Egyszer volt...)aztán mikor leégnek találta a tejet hátat fordít nekem, bekapja a cumiját, és összebújunk mi a kiskifli és a nagykifli. Ekkor jön a mese, ami most a Sün Balázs. Általában az elég, hogy elaludjon. Közben simogatás, dédelgetés....nagyon meghitt. Szeretem...
De persze imádom az egész csajt, úgy ahogy van.

ui.: A mai nap örömteli esemény, hogy hajnal 2 óra 36 perckor megszületett Nagy Zsófi, Ricsi és Zsuzsi kislánya, Gergő kistesója. Nagyon gratulálunk!

Születésnap(om)

Drága Kislányom!
Ma azt gondoltam rólam szól a nap, de amióta te megszülettél ilyen nap nincs, de ezt nem is bánom. Szoktam azon gondolkodni, hogy miért is születtem, mi célja van az életemnek, mit szeretnélk elérni....stb. Ha nagy leszel, majd ezen biztosan te is gondolkozol, mint ahogy a legtöbb ember.
Attól a pillanattól fogva, ahogy megszülettél ez már nem volt igazi kérdés számomra, mert, ha másért nem, azért biztosan meg kellett születnem, hogy neked életed adjak. A születésed nagyon sok dolognak értelmet ad, sok kérdést megválaszol: Most már tudom, hogy miért kellett ilyen sokáig várnom, most már tudom, hogy apukádnak kellett eljönnie az életembe ahhoz, hogy megszülethess, hogy megszülessen számomra az a tökéletes gyermek, aki te vagy.
Ha bármikor megkérdezte volna valaki tőlem, hogy mondjam el, milyen gyereket szeretnék, a válaszom az pontosan tükrözte volna azt, amilyen Te vagy. Imádom a nyitottságodat, a mosolyodat, ahogy közeledsz az emberek felé, és a legzordabbnak is megnyitod a szívét, ahogy megölelsz, ahogy hozzám bújsz, szóval mindenedet.
Egyszerűen tökéletes vagy.
Szóval, ha benned felmerül valaha az a kérdés, hogy miért is születtél, fontos, hogy tudd, mi nagyon akartunk téged, nagyon vártunk téged, nagyon örültünk a születésednek apával együtt. Boldogságot hoztál az életünkbe, és hozol most is minden nappal.
Nagyon szeretünk Drágám!

Tíz hónap

Drága Kislányom!
Itt, a nagy lázasság közepette megfeledkeztem róla, hogy épp 15 jegyezzek fel neked valamit, remélem nem haragszol.
Nagyon megijedtem attól, hogy szinte minden ok nélkül lázas letté, a lehető legrosszabb gondolataim támadtak azzal kapcsolatosan, hogy mi bajod is lehet. Úgy éreztem, hogy Apukáddal együtt szinte lélegzetünket visszafojtva várjuk, hogy mi lesz, tanácstalanul csak pislogtunk egymásra azzal a kérdéssel szemünkben, amire egyikőnk sem tudta a választ: "Mi lehet a baja??"
Nagyon féltettünk, aggódtunk, és együtt végre megnyugodtunk, maikor kiderült, hogy egy egyszerű gyerekbetegség, a háromnapos láz az ami utolért téged is.
Elbizonytalanodtam saját magamban is, mit ronthatok el, mit kellene másképp tennem, ahhoz, hogy megóvjalak a bajoktól. Erre most sem tudom a választ, talán nincs is válasz.
Sajnos az energiáim fogynak,nem vagyok mindig olyan türelmes, odafigyelő, derűs, mint amilyen szeretnék lenni. Megviselnek az éjszakák, amit együtt nem alszunk végig, azt hiszem mindkettőnknek jobb lenne, ha ez változna....majd meglátjuk.
Egyébként hihetetlen élmény figyelni a mindennapi fejlődésedet, nézzük csak hol is tartasz: Úgy mászol, hogy nem bírunk utolérni, mászásból felülsz, és ami a legújabb felállsz, és képes vagy kapaszkodás nélkül álldogálni egy kicsit. Ez leginkább akkor megy jól, amikor valami van a kezedbe, mintha abba kapaszkodnál. Hatalmasakat csevegünk a saját nyelveden, már egyre több mindent megértek. Imádsz dumálni, egyelőre a hangerőddel és a hangszíneddel igyekszel kifejezni magad. Remekül közvetíted az érzelmeidet, ami az esetek nagy részében a szeretet. Múlt héten, amikor megjöttek a soproni mamádék, szinte csüngtél rajt, annyira odabújtál hozzá. Mondanom sem kell, ettől mindenki elolvad.
Nyújtod a kezed,ha szeretnél, hogy odamenjünk, felvegyünk, ha valamit akarsz nyitogatod az ujjaid, mintha integetnél.
Három fogad kibújt, és már látszik a negyedik hegy, ami a felső bal oldali lesz hamarosan.
Az étvágyad a betegség miatt nem túl jó, de ezt leszámítva mindent szívesen megeszel amivel megkínállak, brokkoli, répa, cukkini, banán, ezeket különösen kedveled. Nemsoká érik az őszibarack, szerintem azt is nagyon fogod szeretni.

Szóval van egy 10 hónapos, mozgékony, okos, ügyes, gyönyörű nagylányom akit imádok és akire nagyon büszke vagyok!
Köszönöm, hogy megszülettél Drágám, nagyon szeretlek!

Pöttyös Panna

Kiderült végre a magas láz ok, Dorkám átesett a "háromnapos láz" nevű gyönyörűségen, úgyhogy ma már láztalanul és melegkiütésekre hasonlító pöttyökkel telt a napunk. Ma nem mentem dolgozni, együtt voltunk, én pakolgattam az új szekrénybe, míg ő körülöttem sertepertélt. Jó kis nap volt...

Újabb betegség

Nem tudom miért, mitől, de Dorkám ismét belázasodott. Nagyon aggaszt,hogy az előző betegeskedős időszak is több, mint egy hónapig tartott, most egy hét rendben, és tegnap, minden előjel,nátha,orrfolyás, tüsszögés nélkül felment a láza 39 fokra. Csak az volt furcsa, hogy este hatkor ismét álmos volt, leraktam, aznap harmadszor, aludt egy órát, és forrón ébredt: Éjjel magam mellé vettem, és háromkor ismét nagyon forró volt, nyűgölődött, 39 fok. Újabb gyógyszer, aztán egy órán keresztül ölelgettem, simogattam, bár ő már aludt. Reggel 9 aludt, és ma is egész nap lázas volt, a legrosszabb mérésünk 40 fok. Három hűtőfürdő, kúp, szirup és mégis altattam el. Holnap megyünk az orvoshoz, ő telefonon azt mondta, hogy biztos egy újabb vírus....hát nem tudom.
Egyszerűen nem értem, hogy miért történik ez. Szoptatom, vigyázok rá, de nem óvom mindentől, hogy találkozzon emberekkel, ismerkedjen a világgal. Szeretgetem, jó az itthoni légkör, hihetetlenül nyitott, kiegyensúlyozott baba -nemcsak szerintünk-, akkor nem értem miért betegszik le. Hiszek abban, hogy a betegségeknek egyéb okuk is van, nem csak valamiféle fizikálisan kimutatható, épp ezért most értetlenül és elkeseredetten szemlélem ezt a helyzetet. Vajon mit csinálhatnék jobban, hogy megóvjam, vajon nincs e komolyabb baja, miért történik ez, hogy tudnám megelőzni...stb. Féltem nagyon...

Nagymamás nap

Ma Dorkám az ideje nagy részét anyukámmal, azaz a nagymamájával töltötte.
Mama reggel 9re érkezett, én elmentem dolgozni, fél kettő körül hazaértem, akkor együtt voltunk, majd jött az asztalos, vele tárgyaltam, ő szintén mamázott addig, majd elmentem egy találkozóra olyan barátokkal akiket egy éve nem láttam. Azért persze előtte beiktattunk egy kiadós szopizást.
Hazaérve egy éppen pancsoló, jókedvű, röhögős babát találtam, aki láthatóan élvezte a napot, és akinek csak akkor jutott eszébe az anyukája, amikor meglátta.
Nem mondom, azért akkor nem palástolta nagy örömét, ami szintén jó esett.
Élvezem, hogy babácskám ennyire nyitott, jól érzi magát másokkal, nevetős, barátságos. Ebből is látom, hogy szépen alakul közöttünk a bizalmi kötelék, hiszen tudja, ha nem lát pár órát, akkor is mindig visszajövök, megkapja imádott cicijét,. és remélem imádott anyukáját.
Jó sok puszit, dajkálást kapott elalvás előtt, és amíg én dédelgettem apa mesélt neki a gyereknapra kapott mesekönyvéből.

Betegsége szerencsére javuló félben van, még köhög, de már nem lázas. A felső foga nagyon nehezen jön, reggelre teljesen felhólyagosodik a helye és szinte véraláfutásos. Gondolom szenved tőle nagyon..:((((( Legszívesebben minden fájdalmát elvenném, és inkább én kínlódnék.
Imádom!!!

Lááááz!!!!

Nagyon aggódom, mert Dorka ismét lázas. Nem értem, három hete náthát, múlt pénteken reggel hirtelen belázasodott, irány az orvos. Orvos szerint vírus és a foga együtt. Egy kúp és egy gyógyszer levitte a lázát, azóta orrfolyás, majd egy kis köhögés. A köhögésre vettem neki homeopátiás szirupot, a vírusos dologra semmit nem adott az orvos, azt mondta a lázat kell csillapítani ha van. A kedve mindig jó volt és az étvágya is.
Erre ma délután csavarogtunk vele, elaludt a kocsiban, majd ébredés után melegnek éreztem, fürdés előtt mértük, ismét 38,6C. Nem tudom ez mi lehet, de nagyon nem tetszik nekem. Féltem...És persze valószínű, hogy semmiség, csak túlaggódom, de ez a tehetetlenség, bizonytalanság iszonyú érzés. Azt gondoltam az anyatej, illetve az anyja majd mindentől megvédi. Rossz szembesülni azzal, hogy ez nem így van. És félek, lesznek még ilyen szembesüléseim. Na, addig is edződöm, szoptatok, és reménykedek,hogy nincs nagy baj, csak előjött belőlem para-anya.
Nem bírnám ki, ha baj érné.....

9 hónap

Drága Kislányom!
Éppen ma 9 hónapja, hogy világra jöttél, holnap már elmondhatjuk, hogy több időt töltöttél idekinn, mint a hasamban. Mindig újraélem a születésedet ilyenkor főleg, és mindig és mindig nagyon jó érzések öntenek el, amikor felidézem hogy születtél, hogy lettél egy igazi emberke és hogy tettél minket szülővé. Egyszerűen ez egy csoda. Néha még ma is simogatom a hasam, mintha benne lennél. Apukáddal azon mosolyogtunk, amikor a pocakomban voltál, és automatikusan mindig simogattam a hasam, hogy megmarad-e ez a szokás, miután kibújtál. Hát most a hasam helyett inkább téged simogatlak, de amikor nosztalgiázom a 9 hónapról, amíg odabenn voltál, jön a régi mozdulat is.
Gyönyörű közelség, közösség az amit ketten alkottunk, és csoda, hogy ez most is megvan közöttünk. Ahogy egyre jobban ki tudod fejezni az érzéseidet, úgy látom én is, hogy ez milyen édes, drága kapocs. Ahogy megöleled a nyakamat, ahogy simogatod egy-egy hajszálamat, ahogy puszisat játszunk és bekapod az egész arcomat, ahogy sírás közben a karomban veszlek és nagy sóhajtással megnyugszol, ahogy megtalálod az anyatej forrását, és örülsz ennek, ahogy ilyenkor összeolvadunk....soha nem hittem volna, hogy lehet valakihez ilyen közel lenni.
Néha ambivalens érzéseim is vannak persze, fáradt vagyok, szívesen lennék kicsit egyedül, de amikor elmegyek itthonról csak te jársz a fejemben.
A mai napunk sajnos lázasan kezdődött, rohantam veled a doktornéninkhez, aki lázcsillapítót írt. Talán a fogad és egy kis vírus okozta a bajt, remélem semmi komoly. Hála az Égnek, a jókedvedet még a láz sem tudja elvenni, bízom benne, hogy ez így is marad.
Büszke vagyok rá, hogy milyen szépen fejlődsz, ma apukád arra tanított, hogyan kell lemászni az ágyról, hogy ne esés legyen a vége. Nagyon ügyes voltál, és amikor sikerült a mutatvány nagy ovációt kaptál tőlünk. Na az ilyesmit nagyon szereted, ünnepled és ünnepelteted magad. Nagyokat visítottál örömödben.
Most békésen alszol egy finom esti összebújás után, innen is puszillak, szeretlek, imádlak kis 9 hónapos Tündérem!

Május :)

Elkezdődött a május, és gyorsan az elején átéltem az első olyan Anyák Napját, ahol már nemcsak én köszöntök, hanem engem is köszöntenek. Dorka az apukája segítségével finom csokival lepett meg, én cserébe sok-sok puszit adtam minkettőjüknek.
Ismét megjártuk Veszprémet és Várpalotát, Petra elballagott, ez volt a látogatás apropója. Furcsa volt hazamenni Dorkával anyuékhoz, most voltunk másodszor, nagypapája ki sem jött a szobájából, ez nekem nagyon rosszul esett, de Dorka nem értett és nem érzékelte a helyzetet. Nagymamája finomakat főzött a jeles napra, és kedvességével, szeretetével elhalmozott minket és az összes unokáját, ez azért kárpótolt a papa érdektelenségéért.
Most hétvégén meglátogattak minket Petráék, a soproni nagyszülők nagybácsistól és Kósa Ádámék a fiúkkal. A srácok nagyon élénkek voltak, ami Dorkának nagyon tetszett, élvezte, hogy zajlik az élet nagy lendülettel. Imádja, ha történnek a dolgok körülötte, szeret mindenben részt venni, ugyanakkor a szemlélődés sem áll tőle távol.

Továbbra is rohamléptekkel fejlődik, nagyon gyorsan mozog, hatalmas sebességgel mászik, ha kezét fogjuk lépeget.
A felső fogínye úgy méz ki, mintha egyszerre akarna jönni 4 foga. Lehet ezért van a kínlódás, de most három napja kétszer kel fel éjszaka és felsír, nemcsak megébred.
Ez elég fárasztó, főleg, hogy én elkezdtem a Gyerekházban vele dolgozni, így időben kell kelni, apukája beteg...szóval nem vagyok épp kipihent.
Kicsit aggasztó az is, hogy ismét napok óta kicsit náthás és hőemelkedése van. A kedélyállapota nagyon jó, úgyhogy remélem nincs baj.

Ami még nagyon fejlett Dorkánál az a kommunikáció, mindent megtesz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, képes a buszon mellette álló emberek ruháit piszkálni hogy rá figyeljenek. És persze, hogy mindenki azonnal elolvad a mosolyától...

Tapsi

A tegnapi nap új tudománya a tapsolás. Eddig verte a kanapét, az asztalt, az én tenyeremet tapsolás címén, tegnap rájött hogy tudja ő maga a két tenyerét összeütni. Nagyon aranyosan csinálja. Két napja kezdett nekem kurjongatni valami aaajjjjaaaaa félét, amit tudom kis jóindulattal de én anyának értelmezek. Áll a kiságyban és addig kiabálja, míg oda nem megyek.
Tegnap reggel nagyon jó fej volt, mi már felkeltünk apukájával, kávéztuk és beszélgettünk a hálóban. Akkor hallottam, hogy elkezdett mocorogni Babácska. Apukája már ment, volna, kértem, hogy várjon egy picit. a hálónk egybenyílik a szobájával, az ajtó az ágy mellett van. Dorka felállt az ágyban és kinyitotta a háló ajtaját, és kukucskált be. Ezt csinálja mostanában.
Lehetséges, hogy májustól dolgozom egy Gyerekházban 4 órában beugrósként, Dorkával együtt mehetünk, majd meglátjuk milyen lesz, ha lesz, egyelőre nem teljesen biztos. A legnagyobb közös feladatunk ezzel kapcsolatban időben felkelni, elkészülni és elindulni reggel. Most gyakorolunk:)
Sokat járunk játszótérre mostanában, mert az idő nagyon szép, Dorka szeret hintázni, így azt sem hagyjuk ki. Még mindig imádja, ha zsong körülötte az élet, érdeklődéssel figyeli a babkocsiból, amiből újabban útközben ki akar szállni, és ezért feláll. Nem ez a kedvenc mutatványom tőle.
:)

Ismét uszi

A múlt heti csalódott távozásunk után úgy gondoltam megpróbáljuk újra, és, hogy a próba nehezített legyen, most apuka nélkül mentünk babúszásra.
Nem mondom, hogy a víz olyan nagyon meleg lett volna, mindenesetre a múltkorinál jobb volt a helyzet.
Dorka rengeteget merült, teljesen, mint a profik. Elsőként, amikor az oktató bevitte, már akkor lemerítette, aztán én is vettem a bátorságot, így hatalmas merülős közös pancsolásban volt részünk, melyet Dorka végig kacagott, kurjongatott. Nagyon jól éreztük magunkat, örülök, hogy elmentünk.
Holnapra vendégeket várunk, jönnek az unokatesók és a keresztszülők, Gergőkének tegnap volt a szülinapja, így itt is kap egy fini epres tortát, azt kérte, bár egyelőre még csak a lapja van kész.

Dorka nagyon jókedvű mostanában, két nap átaludta az éjszakát, aztán tegnap, vagyis ma hajnalban háromkor evett. Érdekes, amikor végigalussza az éjszakát, és sokkal rosszabbul alszom, most, hogy felkelt, nagyon kipihenten ébredtem. Lehet, hogy nekem van szeparációs szorongásom:)

Az utcán továbbra is mindenki megállít minket, Dorka mindenkinek kurjongat, kiabál, mindenkivel felveszi a szemkontaktust, hihetetlen, milyen nyitott baba.
Pont olyan mindenben, amilyenről mindig is álmodtam.:)

:))))))

Drága Kislányom!

Elmúltál 8 hónapos, és szinte minden időmet és energiámat lekötöd. Nem tudsz nyugton maradni egy pillanatra sem, olyan, mintha az egész világot szeretnéd felfedezni két perc alatt. Minden érdekel, mindennek meg akarod ismerni az ízét legyen az újságpapír, műanyagflakon vagy épp a reggeli kávém. Nyitott vagy mindenre és mindenkire, és úgy sugárzik rólad a boldogság, hogy senki nem tud elmenni melletted a nélkül, hogy fel ne derüljön az arca, szóljon hozzád néhány szót, vagy egész egyszerűen csak ellágyuljon a tekintete. Annyira büszke vagyok rá, hogy ilyen lányom van, remélem sikerül ezt a jókedvet megőrizned. Úgy szeretnélek mindig boldognak látni, szeretném ha mindig mosolyognál, nevetnél, örülnél a világnak, bármi is történik.

Rengeteg mosolyod van, nem is tudom ki tudnám-e választani a kedvencemet. Imádom, amikor ébredés után bemegyek hozzád, és rám nevetsz a karod nyújtva felém, imádom (kicsit talán önző módon) amikor pityeregve ébredsz, de meglátsz és a szemed csillogni kezd, amikor huncutkodni készülsz, amikor egyszerűen csak megajándékozol a nevetéseddel, amikor a szoptatás közben rám nézel...szóval sok-sok imádnivaló arcod van. És ezek még csak a mosolygósan voltak.
Van még a szájjal berregős, a duzzogó, a fintorgós, az orrfelhúzva-szuszogós....Felsorolhatatlan. Ezek is tükrözik, hogy mennyire színes egyéniség vagy.

Boldog vagyok, hogy ilyen imádni-valóan tökéletes gyerekkel ajándékozott meg a Sors!
Nagyon szeretlek!

8 hónapos

No, elég régen jegyeztem le mi minden történik velünk mostanában, talán Sopronban írtam utoljára. Gondoltam kicsit összeszedem magamnak mit is tud már a Tüdérkém.
A mozgás hihetetlenül fejlett, az elfogultságom mellett látom az összehasonlítást más, vele egykorúakkal is. Szóval, hónapja már feláll, kb egy hét kellett neki, hogy leülni is megtanuljon, de már az is megy, kisebb nagyobb esésekkel tarkítva néha. Bárhol képes felkapaszkodni, a kanapéba kapaszkodva pedig araszolgatva elmegy az egyik végétől a másikig.
Kb egy hete hogy több percig is képes stabilan és önállóan ülni, és úgy játszadozni.
Persze, ha valami nagyon leköti, csak akkor, mert egyébként fél percet sem tölt egy helyben az alváson kívül. Állandóan megy, kapaszkodik, mászik, ül, forog, tapogat, rágcsál, aztán mindezt újra előröl...nem egyszerű követni.
Mivel a lakás még nincs teljesen berendezve a baleset-mentesítést sem tudjuk teljesen megoldani, de most rendeltem egy járókát, remélem abban ellesz majd egy keveset, és tudok mellette főzni, mosogatni...egyéb hétköznapi dolgokat végezni.
Ma vettem észre, hogy megérti, és az esetek kb felében eleget tesz bizonyos utasításoknak, ami sajnos főképp abban merül ki, hogy "Dorka, nem szabad, gyere ide..."Ezt általában akkor alkalmazom, amikor számára veszélyes dolgot akar csinálni, vagy mondjuk épp a szobanövényeimből készülne magának salátát gyártani, és azt elfogyasztani.
Sokat gagyog, néha vélek benne értelmet felfedezni, de lehet, hogy ez tényleg az anyai elfogultság már.

A napirend mint olyan továbbra is csak nyomokban létező fogalom nálunk, igyekszem-igyekszem, de még várat magára az eredmény.

Már sokmindent eszik, gyümölcsökből amit eddig kapott: körte, alma, banán, meggy, bébiételben őszibarack. Zöldségekből: krumpli, répa, sütőtök, cékla, cukkíni, zöldborsó, spenót...asszem ennyi. Ezeket keverem, variálom csirkehússal, és a zöldségeket egymással.
Nagyon jó étvágya van, eddig minden ízlett neki, talán az általam készített zöldborsót kivéve. Az esetek 90%ában az általam megfőzött dolgokat kapja, kivételes esetben jön a bébiétel.
És ami a legfontosabb, még mindig szopik, és anyatejem is van megfelelő mennyiségben. Nem adok neki tejpépeket, ha kap vizet, akkor pohárból issza, szóval igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy minél tovább tartson a szoptatás.
És bizony 2 nap, és betölti a 8. hónapot a Drágám. Szinte hihetetlen...

Sopronban először

Dorkával együtt Sopronba utaztunk tegnap. Úgy gondoltuk ott ünnepeljük együtt a Húsvétot a nagyszülőkkel és a nagybácsival. Egy újabb vonatúton vagyunk túl, ami majdnem 3 órán keresztül tartott. Természetesen Dorkának sikerült elbűvölni a körülöttünk ülő embereket, korra, nemre való tekintet nélkül mindenki odavolt tőle. Ő cserébe jókat mosolygott, gügyögött, kiabált, gurgulázott, ami még csak tetézte a csodálatot irányába. Az úton úgy döntött kiélvezi a tündöklést, így az alvás elmaradt, a vonatról leszállva azonban beájult a babkocsiba, így sétáltunk hazáig, ő pedig szundikált.
Odaérkeztünk, épp akkor ébredt fel, nagyon örült mamának, papának és bátyjának, ők nemkülönben.
Megebédeltünk, majd mama és papa elvitte egy kétórás sétára.
Az esti fürdetés is simán ment, de éjszaka kicsit zaklatottan aludt, gondolom az új hely kicsit megzavarta. Reggel 7 előtt ébredt, de később kicsit visszaaludt.
A Húsvéti ünnepet még nem nagyon érti, de azért a Nyuszi neki is hozott ajándékot, pirostojást, mamáéktól könyvet, játékokat, a mi Nyuszinktól szintén könyvet kapott, minden nagyon tetszett neki.
Itt is bemutatta tudományát, simán feláll mindenütt, oldalazva lépeget az ágyba, fotelba kapaszkodva, rengeteg hangot ad ki, mamama, papapap, grrrrgrrrr, és újabban csetteg a nyelvével. Az itt lévő utazó ágyába kapaszkodva már a felülés is sikerült.
Ügyesen iszik pohárból, persze segítséggel, és szépen elfogadja a kanállal adott ételeket, egyáltalán nem válogat. Ma cukkinit főztem neki répával, rizzsel és csirkemellel.
Holnap étterembe hívott meg minek Csabi bátyja, ez egy újabb kalandunk lesz együtt, ilyen még nem volt.:)
Nagyon jól érzi Sopronban magát, sokat nevet, beszélget, játszik, és persze itt is mindenki imádja, mint ahogy én is:).

Tavaszodik :)

Végre, itt a jó idő, kimozdulhatunk a falak közül. Dorka nagyon élvezi a kinti mászkálást, nézelődik, büszkén üldögél a babakocsiban. Úgy tűnik számomra, hogy élénk érdeklődését, nyitottságát a mi társaságunk már nem elégíti ki, minden újra kíváncsi, mindent ki akar próbálni. A lehetőségekhez képes igyekszem neki megengedni a felfedező utakat, apukája már bátortalanabb és bizonytalanabb e tekintetben. Pénteken elmentünk egy Ringató foglalkozásra a szomszédos művelődési házba, mondhatom mindketten nagyon élveztük. Dorka kiszúrta magának a foglalkozás vezetőjét, nagy lendülettel odamászott, felállt az ölébe, és onnantól rajta mutatták be a játékokat. Kettős érzések kavarogtak bennem, egyrészről büszke voltam a bátor, mozgékony, ügyes, nyitott kislányomra, másrészről megéltem, hogy távolodik tőlem, és fedezi fel a kettőn ki körén kívül eső világot. Persze ott voltam háttérországnak, és láttam, hogy azért szüksége van rá, hogy a közelében legyek, úgyhogy nincs minden veszve:))))
Szombaton együtt piacoztunk, vettem neki egy csomó biozöldséget, és elkészítettem vagy 30 adag főzeléket a mélyhűtőbe, hogy ezzel is több időnk maradjon a közös csavargásokra.
Sajna usziba nem mentünk, mert még mindig náthás szegénykém és nem szerettem volna kockáztatni, hogy betegebb legyen.
Csütörtökön meglátogat minket anyukám, szombaton pedig utazunk Sopronba vonattal. Remélem jól bírjuk majd az utazást, de mamáék már nagyon várnak minket. Terveink szerint szerdáig maradunk.
Ez lesz Dorka első Húsvétja, és talán az első olyan ünnep, amit már valóban élvezni tud. Mamáéknál van kert is, sokat tud levegőzni, és biztos vagyok benne, hogy agyonra kényeztetik, és ő ezt majd nagyon élvezi. De ez a jó, ez a dolga egy nagymamának és egy nagypapának. Örülök, hogy Dorkának van mamája és papája is kettő, sőt dédimamája és dédipapája is. Remélem ők is meglátogatnak minket Húsvétkor.
Most alszik a kis Drágám, de így gondolatban is megölelgetem és megpuszilgatom.

Kis betegség

Dorka már egy hete kissé náthás volt, ezért úgy döntöttem pénteken megmutatjuk a Doktornéninek. Mivel apukája épp hazaérkezett élményekkel és fényképekkel teli Barcelonából, ő is eljött velünk. Szegény elég kókadt volt, mivel csak pár órát aludt, és a repülőn sem sikerült pihennie, de hősiesen vette az akadályokat, még sétálni is hajlandó volt velünk, cserébe aztán délután 3 órát aludt.
Dorkának szerencsére nincs semmi komoly baja, az orvos azt mondta, a tüdeje, légzése tiszt, és a pici megfázás lehet a fogától is.
Menjünk a levegőre sokat, és igyon sok folyadékot.
Szombaton...azaz a ebéd után felkerekedtünk együtt (apukája inkább lógott az iskolából) és elmentünk etetőszék-vadászatra. Sikerült lőnünk egy jó példányt, így végre az uzsonnát már egy asztalnál fogyasztotta kis családunk, nagyon jó volt.
A nagy kalandban azonban Dorka elég keveset aludt, este aztán nehezen eldönthető volt, hogy a fáradtságtól vagy a fogfájástól sír.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszakánk, tegnap egykor és hatkor etettem, majd negyed kilencig aludt, jókedvűen ébredt.
Jó lenne, ha újra átaludná az éjszakát, rám férne, hogy végre kialudjam magam.
Jó lenne a régi formát is visszanyerni, ezért nem vacsizom mostanában, alakul a dolog. Szeretnék szép anyukája lenni az én gyönyörűséges kislányomnak, hogy olyan büszke lehessen majd rám, mint amilyen én vagyok őrá. Mert én nagyon az vagyok!

Kettesben

Ma Dorka apukája elutazott Barcelonába, hogy részt vegyen azon a BL meccsen, amire jegyet kapott a 30 születésnapjára. Így Dorkával kettesben maradtunk itthon. Várható a felmelegedés, ezért sajna tegnap este óta fáj a fejem, így sajnos (bocs Kislányom)Dorkával is kissé türelmetlen vagyok. Pedig tudom, hogy ő is érzi a frontokat, jön a foga, egyfolytában menne és mindent fel akar fedezni, mégis nehezek ezek a napok számomra.
Nehéz, hogy nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni, mert azonnal feláll valamibe kapaszkodva, mai még nem is lenne baj, de a visszaereszkedést még nem tanulta meg, ezért marad a leesés, koppanás, azt meg ugye egyikőnk sem szeretné.
Hihetetlen, hogy milyen aktív, még szoptatás közben is a zokniját húzkodja, forog, tekereg, de azért rendesen eszik ennek örülök.
Ma tököt főztem neki is és magunknak, ez is ízlett neki, örömmel megette.
....kissé megszakítottam az írást, mert a 7kor álombaszenderült kisbabám, szokásával ellentétben kért még egy kis ébrenlétet...háromnegyed 9 van, most sikerült visszaaltatni. Úgy látszik ő is érzi, hogy apa nincs itthon, mert ilyenkor, ha felsír, ő szokott bemenni hozzá.

Várjuk a pénteket, amikor újra együtt leszünk hárman, csók Drágám, puszi Apuci, jó szurkolást, siess haza, nagyon várunk!!!

Hét hónap

Drága Kislányom!
Az első fogad kibújása után éppen két héttel kibújt a második fogad is alul, bal oldalon. Ma meglátogattak minket Sopronból a mamáék, és ő vette észre. Talán a tegnapi kissé nyugtalan hajnalunk ezt az újabb változást jelezte előre.
Szinte minden nap történik velünk valami újdonság, aminek nagyon örülök, hiszen azt mutatja, szépen fejlődsz. Már felállsz a kanapéba, fotelba vagy éppen a lábunkba kapaszkodva, ma már húst is ettél, és nagyon ízlett, és túl vagy a 70 centin. Büszkeséggel tölt el minden új tudományod, ugyanakkor azt is eszembe juttatja, mennyire repül az idő. Holnap lesz 7 hónapja, hogy világra jöttél, és mivel hajnal volt, épp mostanhoz visszaszámolva 7 hónappal kezdődtek meg a fájások, melyek jöveteledet jelezték. Ekkor már pár órája ott voltunka kórházban, a magzatvíz elfolyt, kaptam valami gyógyszert, és vártunk apukáddal egymás kezét fogva a szülőágyon.
Vártunk valamit, valakit, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ami nemsokára megtörténik velünk, az a boldogság semmihez nem hasonlítható. Vártunk valakit, akiről tudtuk, hogy nagyon fogjuk szeretni, óvni, félteni, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ilyen mély, tiszta érzések vannak bennünk, melyeket a jöveteled felszínre hozott.
Tudtuk, hogy az életünk innentől más lesz, de azt nem gondoltuk, hogy ennyi színt hozol a napjainkba. Mielőtt megérkeztél volna nem is sejtettük, hogy képesek vagyunk ilyen lelkesen örülni egy önfeledt mosolynak, egy apró kis mozdulatnak, egy éppen kibújó fogacskának. Ahhoz, hogy ezeket átéljük az kellett, hogy te megszüless, velünk legyél. Igen, hét hónappal ezelőtt fájdalom járta át a testem, ott álltam valami előtt amitől nagyon féltem. Aztán történtek a dolgok, tudtam, éreztem, hogy minden fájdalommal közelebb jutok ahhoz, hogy megláthassalak, és furcsa mód a fájdalommal együtt valami gyönyörűség is jött.
Nagyon összehangolódtunk, figyeltünk egymásra, éreztem, hogy mit szeretnél, tudtuk mindketten, hogy itt az idő, és minden nagyszerűen ment. Kibújtál hajnalban a hasamból, apukád is ringatott egy kicsit, megetettelek, békésen szenderegtél a karomban, és tudtam, éreztem, hogy ez tényleg csoda. Remélem te is átéled majd ezt egyszer.

Hétköznapok

Már jó régen írtam, pedig igazán eseménydús napjaink voltak. Szombaton , egy hónap kihagyás után ismét elmentünk babúszásra. Szuper volt, Dorka apukájával úszkált, én pedig a partról gyönyörködtem bennük. Az óra végén az oktató minden babától elbúcsúzik, odament Dorkához is, megforgatta a vízben, majd egyszer csak alámerítette. Háááát, gúvadt a szermünk rendesen, Dorka kicsit köhögött, picit nyafogott, mi meg persze agyonra dícsértük, hogy mennyire ügyes, így hamar feledésbe merült a köhögés.
Hétfőn délután együtt mentem vele a szoptatós csoportba, apukája hazahozta, és mikor én is hazaértem megkaptuk a szép nőnapi ajándékunkat, virág, képeslap, csoki, szóval minden ami kell.
Kedden meglátogatott minket anyukám, ma ment el. Jó volt, hogy itt volt, ilyenkor egyfolytában foglalkozik Dorkával, aki ezt nagyon élvez, Így le tudtunk egy kicsit lépni az apukájával, és vettünk egy szép, kovácsoltvas fogast az előszobába.
A tegnap éjszaka kissé furán alakult. Megfigyeltem, ha Dorka hajnal kettő előtt felkel enni, akkor biztosan még egyszer felkel hajnalban. Tegnap is ez történt, 1 óra előtt felkelt, apukája megpróbálta visszaaltatni, de nem ment, így jött a szopizás, ami mint altató is mindig beválik, most is bejött. Aztán keltünk negyed 5kor, újra egy kis kaja, de ez után Dorka úgy döntött, hogy nappal van, és nem akart visszaaludni. Egy óránkba telt, míg elaludt, pedig mindent bevetettünk, végül már az ágyunkba raktam, de ott is beszélgetett és játszott, ahogy reggelente szokott. Negyed hatkor elaludt, majd negyed kilenckor kelt.
Kíváncsi vagyok a mai éjszakára.....

Ja, és Dorkánk újabb tudománya, hogy feláll a kanapéba kapaszkodva. A rosszabb a dologban, hogy így magasabbról pottyan le. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez bizony a "nagyság átka", hogy mennyire ügyes, de ezzel bizony nagyobb koppanások járnak, és, hogy abban bízhatunk, hogy megéri azért felfelé kapaszkodni...figyelt, hüppögött még párat, aztán egy perc múlva ismét a felállásnál tartott....Szóval asszem megértett:)

Aktívan

Dorka ma felállt a kiságyban. Hihetetlen módon mocorog, csúszik, mászik, kapaszkodik fel mindenre. Legkedveltebb szórakozása a virágom tépkedése, amit én annyira nem díjazok, de amikor rászólok, hogy nem szabad és elviszem onnan, csak mosolyog. Na erre én mit csináljak?! Hát vele kell mosolyognom, mert annyira édes.
Tegnap aludt kétszer másfél órát, és teljesen magától aludt el. Már kezdem örülni, hogy akkor ez mostantól így lesz, de örömöm az első mai alvásig tartott...
..Már nem ment egyedül, az időtartam pedig épp fele a tegnapinak.:(

Beszélgetős

Dorka három nappal ezelőtt nagyon beszédessé vált. Épp etettem vele az almát, amikor határozottan elkezdett kiabálni, hogy mámámámámámámááááá. Rögtön hívtam az apukáját, és jót nevettünk, mert akkora koncentrálással üvöltözött. Jó volt persze azt gondolni, hogy ez most éppen az ennivaló megnevezése, de azért tudjuk, hogy itt még nem tartunk.
Azóta bővült a szókincs: mamamamamam, bababababa....kb ennyi, azt hiszem.
Tárgya észrevételeim szerint nincs a szavainak, de annyira édes, ahogy gagyog, majd megeszem. Valahogy épp a fogának a kibújásával egy időben kezdődött, nem tudom van-e köze a kettőnek egymáshoz.
Már alig várom az újabb szavakat....

Fog

Ma kibújt Dorka első foga. Az erre utaló jelek, rágás, nyálzás, stb...már tart egy ideje, de néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy fehéredik is az ínye alul. Aztán tegnap kezdődően -apa "nagy örömére" - szaporodni kezdetek a pelenkában lévő meglepetés-csomagok.
Este aztán fürdésnél, amikor az esti fürdésnél az ölemben feküdt, láttam, hogy valami megváltozott, megkocogtattam az ínyét kanállal, és meghallottam a kis kocogó hangot. Nagyon megörültünk, össze vissza puszilgattam, ő meg pörgött forgott a kezemben, nem tudta minek örülünk az apukájával, de azért velünk nevetett. Majd egy gyors fordulással a kezemben úgy döntött, hogy itt a fürdőkádban megkezdi az esti szopizást ennek örömére. Nagyokat nevettünk, apa felöltöztette pici lányát, és evés után álomba szenderült a Drágám.

Illatod

Drága Kislányom!
Tegnap, amikor hazaértünk Veszprémből azon gondolkodtam, hogy fogok emlékezni a kicsi Dorkára pár év múlva. Az unokatesódiról sokat beszélgettünk most, feljöttek az emlékek abból az időből, amikor még Ők voltak ilyen picik, és bizony halványodnak ezek az emlékek. Néztem a fotókat, és így felidéződtek, de pár mozzanat, történés mindössze.
Én imádom a fényképeket, rengeteget készítek, főleg rólad, és azokat gyakran megnézem. Gyártom a videókat is, így a mozgásod, hangod, kacagásod is megmarad, hogy mindig újra elővegyem.
Egy valami van, amit nagyon szeretnék megőrizni, de nem tudok, az az illatod. Egyszerűen imádom...Beleszagolok a nyakadba, te mosolyogsz, és pedig próbálom elraktározni a kis molekulákat, hogy mindig emlékezzek rá.
Ahogy játszunk, és kiveszem a számmal szádból a cumit, nagyon közel hajoluk egymáshoz, nevetünk mindketten, és meg csak csodálom azt a fantasztikus baba-illatodat, ami számomra csak neked van. Amikor fűrdéshez készülődünk, vetkőztetlek, agyonra puszilgatlak közben, és érzem a tappancsaidat...Csak remélem, hogy ezeket sem felejtem el akkor sem, ha csak a fejemben, az orromban van róluk lenyomat.
Azt hiszem valami hasonlót érezhetsz te is, mert a legmegnyugtatóbb számodra, amikor sírsz, hogy megmarkolod a hajam, a szádba nyomod és úgy szívod, mint a cumit.
Nagyon szeretlek Életem!

Utazás

Múlt héten szerdán, azaz február 17.-én megvolt az első vonatos utazásunk Veszprémbe. Nagyon aggódtam a két órás úttó, ismerve a vonatok állapotát, a késéseket...stb, de szerencsére minden simán ment, Dorka játszadozott a babakocsijában, és miután fülkés volt a vonat szerencsére, így szoptatni is tudtam.
Szabolcs várt minket a pályaudvaron, otthon meg a tesóm, és a három izgatott unokatesó, Fanni, Kata és Gergő. Nagyon örültünk egymásnak, és a változások ellenére Dorka ismét végigaludta az éjszakát úgy, hogy este fél nyolckor elaludt, és reggel 7kor kelt. Ezek a végigaludt éjszakák persze nem azt jelentik, hogy meg sem ébred, csak mondjuk nem kér enni, csak pici simogatásra, nyugtatásra, cumira vágyik.
Ottlétünk alatt sokat játszottak vele a gyerekek, nagyon édesek voltak, énekeltek, verest mondtak neki, húzkodták ide-oda, Ő pedig boldogan tűrte a "megpróbáltatásokat". Hiába, na a nagycsalád gyönyörűségei...
Tegnap érkeztünk haza, a visszaút is simán ment.
Dorka "tudományai" mostanában: hatalmas sebességgel kúszik, főleg a parkettát imádja, fekvőtámaszokat nyom:), gurul mindenfelé, kóstolgatná a virágaimat, a konvektort, a parkettát, a szőnyeget, szóval minden nem ajánlott dolgot, rengeteget gagyog, és van egy tündéri arckifejezése, amikor megpróbál beszélgeti csücsörített szájából kidugja a nyelvét, és rettenetesen erőlködik, hogy valami hangot kiadjon, Ezt leginkább akkor csinálja, ha beszélünk hozzá, vagy énekelünk.
Eszik már almát, banánt, zabpelyhet együtt, krumplit, répát, almát főzve főzeléknek, hétvégén pedig húslevesben főtt répát kapott krumplival. Egyelőre minden ízlik neki, de ami a legjobb sokszor szopik.
Foga még nem bújt ki, de a sok rágáson és nyálzáson kívül más jelet nem látok, nem nyűglődik tőle.
Napközben nem alszik túl sokat egyhuzamban, de igazán ez nagyon változó, viszont este fürdés evés után mindigd elalszik, legfeljebb kicsit nyugtalan éjjel.
ja...és egy Tündér természetesen.

Fél év

Drága Kislányom!
Éppen ma fél éve, hogy megszülettél és én anyává váltam általad. Hihetetlen, hogy repül az idő, hogy már ennyi ideje tarthatlak a karomban, szeretgethetlek, puszilgathatlak, ölelhetlek babusgathatlak.
Most már nyiladozik a személyiséged, látszik, hogy kitartó vagy, megküzdesz azért amit szeretnél elérni, jókedvű vagy, mosolygós, bárkit képes vagy levenni a lábáról...
Vannak nehezebb napok, mikor Éned ébredezését nehezen viselem, de ez nem a te hibád. Sokkal inkább a hideg idő, a bezártság, a fáradtságom az oka, de néha türelmetlenebb vagyok veled, mint szeretnék. Ilyenkor persze bocsánatot kérek, és a gyönyörű mosolyodban látom, hogy "oké Anya, semmi gond".
Nagyon sokat bújunk egymáshoz, gyakran szükségünk van egymás közelségére, az érintésre, puszira, neked épp úgy, mint nekem. Már jól ismerem a jeleidet, tudom egy egy nyekkenés mit takar, épp mit szeretnél, és igyekszem annak eleget tenni.
Napunk egyik legszebb része, amikor Apa végre hazaér, ennek mindketten együtt örülünk.
köszönöm Drágám ezt a fél évet veled, remélem még sok-sok ilyen együtt töltött fél évünk lesz, köszönöm, hogy megszülettél nagy örömömre és boldogságomra.
Nagyon szeretlek!

Energiabomba

Dorkám talán valami energia italt tölt magába titokban, mert szinte egész nap pörög. Kúszik, mászik, kiabál, sikongat, a nyálát fújkálja, utánam kurjongat....szóval nem unalmasak a napjaink.
És itt van ez a rengeteg hó, ami miatt a babakocsit sem tudjuk kitolni, így alig vagyunk odakinn. Vasárnap Katiékhoz vittem el, tegnap baba-mama csoport, muszáj valamit kitalálni, mert ez a bezártság teljesen lefáraszt.
Múlt héten volt apukájának a 30. születésnapja, amire baráti segítséggel hatalmas meglepi-bulit szerveztünk, ami tényleg meglepetés tudott maradni. Sütöttem, főztem, készülődtem, szervezkedtem, miközben elsősorban gyerekeztem, nem volt egyszerű.
És ráadásul Dorka megbetegedett szerdán. Nem volt szerencsére komoly, egy átázott pelusnak köszönhetően egy napig köhögött és lázas volt. Vagy lehet, hogy erről már írtam....? Mondtam, fáradok:)
Sajnos a hétvégénk, ami egy kis feltöltődési lehetőség, kurtára sikerült. Apuci szombaton heverte az előző napi bulit, itt voltak a tesómék délutánig, vasárnap pedig Robi meccset játszott, éjszaka jött haza.
Ismét elég szörnyű álmaim voltak, nem részletezem.
Na megyek énekelni, csiklandozni, verset mondani, dödörögni, fújkálni......

Betegség

Velünk is megtörtént amitől tartottam, Dorka megbetegedett. No nem nagyon, éppen csak egy kis megfázás, kicsi láz és köhögés, mindenesetre nekem elég volt ahhoz, hogy megdőljön az az illúzióm, hogy az én gyermekem soha nem lehet beteg. No, nem gondoltam én ezt teljesen komolyan, mégis valahogy úgy éreztem, ha szoptatom, vigyázok rá, akkor ezt elkerüljük. Persze ez elég gyerekes elgondolás, hiszen a legtöbb anya vigyáz babácskájára, szeretgeti, óvja, és a betegség mégis bekopogtat. Így jártunk mi is. Éjszaka sikerült annyi pisit összehozni, hogy átázott Dorka pelusa, és ez elég is volt a megfázáshoz. Szerencsére egy nap, és túl is vagyunk rajta. Tegnap kapott teát, este kúpot, és egész nap rengeteg gyengédséget, összebújást, babusgatást. Úgy tűnik bevált a terápia, most már csak én vagyok beteg, de ezt jobban viselem, mint az övét.

Szerencsére még egy holmi kis betegség sem volt elég ahhoz, hogy elvegye Tündérkém jó hangulatát sokat mosolygott és dumálgatott tegnap és ma is. Új szokása, hogy a nyálát berregetve fújja kifelé, nagyon édi, mintha valamit mondani akarna vele.
Egész nap mozog, meg sem áll, bejárja az egész szobát. Minden, a saját környezetéből kilógó tárgy érdekli, legyen az a bőrönd cipzárja, vagy éppen anyukája füle, kényszert érez rá, hogy megfogja.
Ha kinéz valamit a szobába addig pörög, forog, amíg el nem éri, lassan pakolásznom kell. Szerintem hamarosan mászni fog, már négykézlábra állva hintázik nagyon ügyesen, mint egy kiskutya.

Apukája ma volt 30 éves, kapott szép tortácskát a többit majd később...

Uszi 2

Megtörtént a 2. babaúszás. Az első, számomra nem túl jó élmények után kicsit szorongtam, hogy mi lesz, de tudtam, újra el kell menni, akárhogy is lesz, egyrészt, mert Dorka nagyon élvezte, másrészt, mert nem szeretnék rossz érzéseket őrizgetni, tartogatni magamban. Arra gondoltam, ha most sem tudunk feloldódni, akkor újragondoljuk úszásos terveinket.
Aznap reggelre kb fél méter hó esett, és megfordult mindkettőnk fejében, hogy maradjunk itthon, de mégis elmentünk. Az utakat még nem takarították le, a járdákon hatalmas hó volt, de magamra kötöttem Dorkát, és apukájával együtt átküzdöttük magunkat a hótengeren. Most szombati napon mentünk, és a mai oktató sokkal szimpatikusabb volt mint a vasárnapi.
A másik változás az volt, hogy én most a partról figyeltem az eseményeket, persze fürdőruhában, hátha be kell menni valamiért. (nem kellett)
Nagyon jó volt látni innen apját és lányát együtt lubickolni. Pár perc után nyugalom töltött el, mert elfogadtam, elhittem, hogy a kislányom jó kezekben van. Nem tudom más anyáknak mennyire megy ez könnyen, úgy látszik nekem a gyerekvállalásban ez is egy nagy tanulásom...hogy képes legyek elengedni. Most sikerült, boldog voltam, és a kislányom, a férjem is. Jó volt nagyon.

Fáradságos

Dorka napjai, és így az enyémek is nagyon rendezetlenek mostanában. Valahogy folyamatosan igényli a társaságomat, hogy szórakoztassam, ölbe vegyem...stb, és mindehhez napközben nagyon kevés alvás társul mondjuk 2X 20 perc. A lakás szalad, semmit nem tudok csinálni napközben, szóval nem vagyok túl kipihent.

Tegnap elkezdtem Dorkának ismét almát adni, nagyon ízlett neki, és az előző próbálkozással ellentétben simán tudta enni. Ezért aztán, meg mert annyira izlett neki nem foglalkoztam a fokozatosság elvével, és majd egy fél almát megetettem vele. Kicsit jártak a szelek este és reggel a pelenka tájékán, de egyébként más gond nem volt, így ma ismét megismételtük az almás akciónkat. Ismét nagy tetszést aratott, nagyon ízlik neki. Izgalmas kísérletek ezek, hipp-hopp és már velünk együtt vacsorázik. Hihetetlen, hogy szalad az idő.
Furcsa érzés, hogy eddig csak szopott, és most majd valami más is csillapíthatja az éhségét. Szeretném sokáig szoptatni, mert nagyon jó érzés, hogy én táplálom. kedvenc hangom, amikor szoptatás előtt meglátja a cicim és kacarászni kezd örömében. Hihetetlenül édes ilyenkor. Imádom!

Uszi

Tegnap Dorkával és apukájával babaúszáson voltunk. A nap elég nyűgösen kezdődött, valahogy a kialakult rendszerünk ismét felborulni látszik. Nem tudtam eldönteni, hogy Babácska mikor éhes, álmos, nyűgös...stb, és eléggé izgultam az úszás miatt.
Végül elmentünk, végigbömbölte a negyedórás utat. Ott a medencében azonban minden megváltozott, úgy láttam élvezi nagyon a pancsolást.
Mi apukájával nem voltunk túl nagy összhangban, vitatkoztunk, morogtunk egymásra. Én nagyon féltettem Dorkát, és állítólag nagyon csúnyán néztem az apukájára mikor nála volta a baba. Ő pedig megsértődött, így nekünk nem volt túl jó hangulatunk az úszás alatt. Aztán jött utána a rohanva öltözködés, fél kézzel pakolás...stb, szóval nem akarom kiszínezni a dolgot, nem éreztem túl jól magam.
Este aztán próbáltam elmondani, hogy mi volt a baj szerintem és megbeszéltük, hogy megpróbálunk jobban összehangolódni, és igyekszünk mi is élvezni az együttlétet.
Szóval, ha minden igaz, szombaton újra megpróbáljuk, reméljük számunkra is élvezetesebb lesz.

Ami még történt, hogy szombaton meglátogattak minket Sopronból a nagyszülők, hát...ez sem a kedvenc napjaim egyike volt.

Szorongások

Drága Kislányom!
Pár napja furcsa gondolatok raktak fészket a fejemben és a szívemben, melyektől nahezen szabadulok. Elém jött egy kép hirtelen, amikor lehunytam a szemem, és olyan helyzetben láttalak, amilyenben soha nem akarlak látni a valóságban, nem éltél. Tudom, ez így nagyon durván hangzik, de egyszerűen nem tudom honnan úszott ez a kép elém. Azonnal elkapott a sírás, felkeltem és alvás helyett elkezdtem olvasni, hogy eltereljem a gondolataimat, de két óra elteltével, amikor ismét lefeküdtem, újra kezdődött.
Olyan erős bennem a félelem, hogy elveszíthetlek, hogy ez ilyen fájdalmas formában jelentkezik. Apukád próbált megnyugtatni, bementem a szobádba, néztelek, láttam, hogy minden rendben van, de csak folytak a könnyeim.
Beszélgettem másokkal erről, akik megerősítettek abban, hogy ilyen érzések minden anyában feljönnek, és az anyai szeretet velejárói...
Nagyon szeretlek, és nem hiszem, hogy túlélném, ha valami bajod esne. Igyekszem rád nagyon vigyázni, és kérlek te is vigyázz magadra.

Látogatókra várva

Tegnap éppen arról írtam, hogy Dorka nem alussza át az éjszakát, erre most 12 órát aludt egyhuzamban. pedig egész nap úgy éreztem, talán a hajnali szoptatás miatt, hogy kevés a tejem, de ezek szerint ez nem így volt.
Most meg azon kezdtem aggódni, hogy a fél 8as kelésnek köszönhetően hogyan fog megfelelő mennyiséget enni. Szerencsére azonban Dorka okosabb, mint én,ma evett fél 8kor, 10kor, f12kor, fél2kor, szóval ma is meglesz a hat kaja. Jobban tudja ő mi kell neki, mint bárki.
Tegnap a négykézlábra állast gyakorolta, hihetetlen a rengeteg mozgása és a rendíthetetlen kitartása. Ha valamit el akar érni a szó minden értelmében, addig küzd a maga módszereivel, amíg el nem éri. Rendkívül kitartó, büszke vagyok rá.

Éjszakák

Dorka most ismét nem alussza át az éjszakát, pedig kb 5 hetes kora óta megtette. Szerintem a sok mozgás és a fejlődés miatt nem elegendő már neki a tej, amit napközben kap, és ezt pótolja ki az éjszakai kajával. Mindegy, ezért nem akarom elkezdeni a főzelékezést, inkább kelek hozzá hajnalban, aztán majdcsak beáll a régi rend.
Rengeteget mozog, kúszik, pörög, és a szája jár egyfolytában. Hétvégén jönnek a soproni nagyszülők, és a nagypapa segítségével leengedjük a kiságyat, mert tartok tőle, hogy egyszer csak kibucskázik belőle, azt nem akarom megvárni.
A foga még nem bújt ki, de szerintem hamarosan várható, mert patakokban folyik Dorka nyála.
Vasárnap, ha minden igaz, elmegyünk babaúszásra. Már elkezdtük az itthoni előkészületeket, öntögetjük a fejére a vizet és hűtjük a fürdővizét. Ennek, vagy másnak köszönhetően, de tegnapelőtt óta elkezdett olyan hevesen hancúrozni a vízben, hogy fürdés után fel kellett mosni. Nagyon édes volt.
Megnéztünk a babúszásról pár videót, hááát...azért a víz alá merítéshez még össze kell még szedni a bátorságunkat.

Kapcsolatok

Drága Kislányom!
Ma kaptam egy levelet, amiben egy régi ismerősöm írt, akinek van egy 17 éves fia. A kisfiú nagyon közel állt hozzám 6 éves koráig, és most az anyukája leírta, hogy milyen nehéz napokat élnek meg, hatalmas veszekedésekkel, amelynek végén Andris elköltözött a nagymamájához.
Eddig is sokat gondolkoztam azon, hogy hol szakadhat meg ez a gyönyörű egység ami köztünk van, de ez a levél újra felébresztette bennem ezeket a kérdéseket.
Rád nézek és érzem, belőlem vagy, és legszívesebben úgy ölelnélek, hogy soha ne legyen vége. És ami a legszebb az egészben, hogy ugyanezeket az érzéseket látom tükröződni a szemedben. Ez valami csoda. Sokan mondják, hogy az első időszak mennyire nehéz. Én egyszerűen élvezem, kihasználom ezt az időt arra, hogy annyit öleljelek, pusziljalak, dajkáljalak, amennyit csak tudlak. Tudom, eljön az idő, amikor már nem erre lesz szükséged, de addig is igyekszem minden pillanatát megélni ennek a gyönyörűségnek.
Persze nem akarok mindent rózsaszínre festeni, vannak nehezebb percek, van amikor türelmetlen vagyok, de igyekszem, hogy ez a lehető legkevesebbszer forduljon elő.
Most már egyre jobban okosodsz,nyúlsz a tárgyak felé, és tegnap, amikor más ölében voltál felém nyújtottad a két karod. Teljesen meghatódtam, láttam rajtad, hogy az a vágyad, hogy a közelemben légy. Persze átvettelek és össze vissza öleltelek, pusziltalak. Annyira édes vagy és szép, ölelni-, puszilni-való kis tünemény.
Tusom, ez a kapcsolat nem lesz mindig ilyen szoros, de nagyon szeretném, ha mindig tudnád, hogy melletted vagyok, bárhová is mész majd, hazavárlak, bármit is teszel, szeretlek, és ez a szeretet olyan mélyen van a szívemben, hogy azt onnan senki, ki nem szedheti.

Kika-túra

Ma hármasban nyakunkba vettük a várost és lementünk a Kikába franciaágy-nézőbe. A régi ágyunkban valszeg eltörött a rugó, és annyira nyikorog, hogy alig lehet bírni. Leteszem Dorkát, szundikál, és bemegyek, hogy lefeküdjek és felébred a nyikorgásra.
Végül nem találtunk megfelelőt, de azt hiszem nem is tudjuk igazán mit akarunk és mennyiért. Azért Dorkának vettünk egy lámpát a szobájába és tapétaragasztót a bordűr felhelyezéséhez.
Sajna a lakás berendezésében semmi nem halad mióta beköltöztünk, igyekszem, hogy legalább az ő szobája szépüljön.
Egyébként a csavargást nagyon jól bírta, asz első ciklusban fenn volt és végig figyelt. Szerencsére a Kikában is van külön szoptatós helyiség, így meg tudtam etetni és pelenkázni, ami fontos is volt, mert tiszta pisi volt a ruhája, így át is öltöztettük.
ezt követően elszenderedett, majd aludt a villamoson is és séta közben is.
Jókedvűen értünk haza, most egyfolytában magyaráz.
Megyek és jól megdögönyözöm...

:)))

Dorkával tegnap megkóstoltattam a reszelt almát, nagyon ízlett neki, cuppogott, úgy ette. Elvileg csak a levéből kaphatott volna 2-3 kanállal, de én adtam neki al alma húsából is, nem lett baja.
Most ismét össze-vissza alszik. Tegnap elaludt fél 8kor, 11kor felkelt enni, majd visszaaludt. Aztán ébredés 6kor, és ami a legfárasztóbb volt, csak fél 8kor aludt vissza, amikor újra adtam neki kaját. Igaz, hogy így fél 11ig aludt. Ki tudja ezt követni.
Ma piacozni voltunk hármasban, mert elhatároztam, hogy jobban odafigyelek a vitaminbevitelre, és több zöldséget, gyümölcsöt eszem, illetve kipróbálok eddig mellőzött zöldségeket, hátha valóban bírja Dorka, és nem fájdul meg tőle a hasa. Így ma brokkolikrém levest csináltam, várom a fejleményeket.
Olyan jó, amikor Dorka apukája is itthon van, akkor sokkal jobban telnek a napok, jó érzés, hogy más is van, nem csak nekem kell mindenért ugrálnom. Kissé kifárasztott az elmúlt öt hónap, de talán ez a tervezett vitaminbevitel majd helyrerázza a fittségemet.
Dorka nagyon ügyes már, egyfolytában rágcsálja a lábujját és a kezét. A lábát leginkább fürdés előtt szereti eszegetni, mert a meztelen lábujjak mégiscsak finomabbak, mint a zoknisak. Be nem áll a szája, szint csak akkor hallgat, ha alszik. Kiabál, morog, mérgelődik, sikkantgat, cuppog egyfolytában nekünk vagy a játékainak. Olyannyira, hogy ma, amikor sétáltunk a babakocsiból is kikiabált. Nagyon Édes.

Új Év

Drága Kislányom!

Elkezdődött hát az első olyan év, amelyben az első pillanattól az utolsóig anya vagyok, és velem vagy. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már tudtam, hogy ott vagy a hasamban, mégis elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd a karomban tarthatlak. Most meg az az elképzelhetetlen, hogy előtted is volt Élet.
Igazán nem mondhatom, hogy egyhangúak, unalmasak és semmilyenek lettek volna a napjaim, mielőtt megszülettél volna, azt azonban mindig tudtam, hogy nem szeretnék gyerek nélkül meghalni. Előtted sokat dolgoztam, de szerencsére olyan munkám volt mindig, amit nagyon szerettem és élveztem. Iskolákat végeztem el, de azok is számomra sok újat adtak és élvezetesek voltak. utaztam, buliztam, moziba, színházba jártam, soha nem unatkoztam.
Szóval nem mondhatnám, hogy azért szerettem volna gyereket szülni, hogy kitöltsem valakivel üres óráimat, mert ilyenek nem voltak.
Amikor apukádat megismertem, még nem tudtam, hogy ő lesz az az ember, akivel közösen gyereket vállalunk. Amikor az esküvőnkről kezdtünk beszélni, akkor vált egyértelművé számomra, ha gyermekem születik, annak csak ő lehet az apja. És a legszebb az egészben az volt, hogy ő is úgy gondolta, hogy tőlem szeretne gyereket.
De én nagyon féltem. azt mondom, és úgy is éreztem, hogy maga a szülés az ami ilyen hatalmas félelmet keltett bennem, de annál tájékozottabb vagyok, hogy azt higgyem ez ilyen egyszerű. Most úgy gondolom azok az érzések bujkáltak bennem jó mélyen, amiket most érzek, csak most már meg tudom fogalmazni. Félek, hogy jó anya vagyok-, leszek-e, félek, hogy látlak-e téged felnőni, félek, hogy képes leszek-e téged jól szeretni, félek, hogy egyszer elveszítelek, félek, hogy megbetegszel, félek, hogy tudok-e rád megfelelően vigyázni...és még sok-sok egyéb félelem.
De mindezek a félelmek eltörpülnek a mellett a hatalmas, szívemet teljesen kitöltő, feltétel nélküli szeretet mellett, amit irántad érzek. Furcsa, ellentétes érzések kavarognak bennem, félek a haláltól, mert akkor nem láthatnálak többé, de az életemet is odaadnám érted.
Szeretlek