Drága Kislányom!
Ma, hajnali 1 óra 20 perckor betöltötted az első évedet.
Elmondhatatlan, felfoghatatlan leírhatatlan gyönyörűség számomra, hogy
az életembe megérkeztél és jelen vagy. Napok óta csak a születésed járt a
fejemben, azok a csodás órák, amikor éreztem, hogy nemsokára
megláthatlak. Azt már tudod mennyire féltem a szüléstől, de emlékszem,
amikor elfolyt a magzatvizem, amikor már biztos volt, hogy soha több nem
leszek nélküled, valami hihetetlen vidámság szállt meg. Apukáddal épp
arról nosztalgiáztunk, hogy mennyit nevettünk a kórházba menet a
taxiban.
Szóval nagy öröm, hogy megszülettél, hogy vagy, és, hogy már ekkor
nagylány vagy. Repül az idő, és most, hogy velünk vagy ezt különösen jól
érzékelem.
A szeretetem napról napra erősödik irántad, és ez nagyon nagyon
felemelő érzés. Örökké felelős leszek érted, és az a szép mindebben,
hogy ez mégis egy csodás feladat számomra.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomaszt annak a gondolata,
hogy egészséges maradjak, hogy lássak felnőni, lássalak tizenévesnek,
menyasszonynak, anyának...Ezen sokat szoktam gondolkodni. Főképp azért,
hogy elegendő szeretet tudjak neked adni, hogy kitartson egész életedre.
Nagyon szeretlek, te vagy az életem Csillaga, Napfénye, Boldogsága,
Tüneménye, légy mindig ilyen boldog, kedves, mosolygós, minta amilyen
eddig voltál. Ölel, Csókol
Anyukád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése