Uszi 2

Megtörtént a 2. babaúszás. Az első, számomra nem túl jó élmények után kicsit szorongtam, hogy mi lesz, de tudtam, újra el kell menni, akárhogy is lesz, egyrészt, mert Dorka nagyon élvezte, másrészt, mert nem szeretnék rossz érzéseket őrizgetni, tartogatni magamban. Arra gondoltam, ha most sem tudunk feloldódni, akkor újragondoljuk úszásos terveinket.
Aznap reggelre kb fél méter hó esett, és megfordult mindkettőnk fejében, hogy maradjunk itthon, de mégis elmentünk. Az utakat még nem takarították le, a járdákon hatalmas hó volt, de magamra kötöttem Dorkát, és apukájával együtt átküzdöttük magunkat a hótengeren. Most szombati napon mentünk, és a mai oktató sokkal szimpatikusabb volt mint a vasárnapi.
A másik változás az volt, hogy én most a partról figyeltem az eseményeket, persze fürdőruhában, hátha be kell menni valamiért. (nem kellett)
Nagyon jó volt látni innen apját és lányát együtt lubickolni. Pár perc után nyugalom töltött el, mert elfogadtam, elhittem, hogy a kislányom jó kezekben van. Nem tudom más anyáknak mennyire megy ez könnyen, úgy látszik nekem a gyerekvállalásban ez is egy nagy tanulásom...hogy képes legyek elengedni. Most sikerült, boldog voltam, és a kislányom, a férjem is. Jó volt nagyon.