Drága Kislányom!
15 hónappal ezelőtt ilyenkor már 8 és fél órája ismerkedtél ezzel a
Világgal. Sajnos akkor elég kimerült voltam, így az első éjszakát külön
töltöttük. Nem lett volna erőm ahhoz sem, hogy felemeljelek, mégis azóta
bánt a lelkiismeret e miatt. Most el sem tudnám képzelni, hogy
megengedjem, hogy egy ilyen helyzetben ne legyünk egymás mellett, de
akkor fáradt voltam, és kissé kiszolgáltatott. Az a tudat nyugtat, hogy
azóta sem telt el úgy egyetlen éjszaka sem, hogy ne lettünk volna egy
lakásban, sőt hajnaltájtól számítva egy ágyban.
Mostanában egyre nyugodtabb vagy éjszakánként, úgy tűnik egyelőre
megelégszel a 12 fogaddal, megvárod talán, míg ezek rendesen megnőnek és
csak utána növesztesz újakat, így ez nem zavar a nyugalmadban.
Én nem tudok túl jól aludni, ezért gyakran hallom nyugodt
szuszogásodat, átmegyek betakargatlak, de reggelre elég fáradt vagyok.
Ma azzal jutalmaztál meg, hogy fél7ig aludtál, akkor átvittelek
szopizni, majd összebújva tovább aludtunk fél10ig. Így sokkal pihentebb
voltam, mert érdekes módon veled összebújva már ment az alvás:):)
Délelőtt kicsit játszótereztünk, és képzeld volt vagy 18 fok. Gyönyörű
idén az ősz, remélem a tél is szép lesz sok hóval, hogy nagyokat
szánkózhassunk.
Ma délután aztán ismét aludtál egy hatalmasat, én olvasgattam
melletted, majd átöleltelek és még szundítottunk együtt. Olyan meghittek
ezek az összebújások. Imádom, ahogy szopi után hátat fordítasz neke,
(persze én oldalt vagyok), majd a kis popódat addig riszálod, mozgatod,
amíg ki nem alakul a számodra legkényelmesebb kis kifli-nagy kifli
pozíció. Képes vagy úgy befészekelődni az ölembe, hogy olyan, mintha még
mindig a hasamban lennél. Máskor meg, szintén ebben a helyzetben a
kinyújtott karomon alszol el. Van, hogy viszonylag hosszú idő kell, hogy
elaludj, többször eléneklem az Este jó-t, a Bóbitát, és amit újabban
nagyon szeretsz, elmondom az Altatót. Szóval, van, hogy ez több, mint
fél óra, de ahogy elalszol nem tudok egyszerűen kijönni mellőled, ott
kell még, hogy maradjak és élvezzem ezt a meghitt pár percet. És nagyon
élvezem, már 15 hónapja.
És élvezem az okosságodat a szépségedet, a nyitottságodat, a
barátságosságodat, a huncutságodat is. Jó ez utóbbi nem ritkán az
őrületbe is tud kergetni.
Okos vagy nagyon, mindent értesz és mindent megértetsz, amit akarsz.
Huncut vagy, mert hiába érted, van, hogy (látom a szemeden, ne
tagadd:):):)) kizárólag a bosszantásom miatt csinálod másképp. Nyitott
és barátságos vagy, nagyon szereted az embereket, mert ha meglátsz
valakit szembe jönni integetsz neki, ha valaki tetszik látványosan
örülsz neki, szívesen játszol olyan emberekkel, akikről látod, hogy mi
szeretjük, még akkor is, ha nagyon régen láttad. A legutóbbi szó amit
kimondtál, az az volt, hogy autó. Olyan édesen mondod, hogy apukáddal
csak ismételtettük veled. Sok jelet is ismersz már, és ami érdekes egyre
inkább használod is őket.
És mindezekkel a szépségekkel, jóságokkal, boldog napokkal, percekkel,
pillanatokkal már 15 hónapja megajándékozol bennünket. Van, hogy fáradt
vagyok, van, hogy még kiabálok is veled a saját türelmetlenségem és
tehetetlenségem miatt, van, hogy elmegyek itthonról és apukáddal hagylak
kettesben, élvezem, hogy apával szombatonként elmentek úszni és van
néhány szabad órám...de azt tudom, hogy mindezek ellenére nem bírnám
nélküled elképzelni az életemet. A legnagyobb ajándék vagy, amit a
Sorstól kaphattam, a legnagyobb és legörömtelibb feladat és kihívás amit
elém állított az élet, és a legnagyobb érzelem amit valaha is éreztem
az a mérhetetlen és leírhatatlan szerelem amit irántad érzek. Ugye ezt
is tudod és érzed ki Tündérem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése