Még nyílnak a völgyben...:), na de félre a tréfát, nagyon régen írtam
már, pedig Drágaságom nap, mint nap produkál valami új dolgot. Ezeknek
általában nagyon örülök, csodálom, hogy mi mindent ért, mire képes, néha
azonban a falra mászom. Ez legtöbbször nem a tett függvénye, sokkal
inkább a lelkiállapotomé, amit igencsak befolyásol a szoptatás melletti
hormonális hullámvasút.
No, de inkább a jó dolgokról. Dorkának már 9 foga van, és úgy sejtem,
holnapra talán meg lesz a 10. Nagyon érdekesen alakul, mert felül megvan
a négy metszőfog, alul viszont csak három sikeredett. Ellenben a bal
oldalon előbb felül, majd alul kijött egy-egy örlő fog, és most
készülődik a jobb oldalon is egy felső.
A legnagyobb fejlődés amit e beszédben produkál, illetve a megértésben.
Pl szólok, hogy hozz a cipőjét, megy érte, odahozza az egyiket, mondom,
hogy a másik is kell, vissza megy érte. Szinte mindent utánoz, ezt
igyekszem is kihasználni, próbálom neki tanítani a jelnyelvet, egyelőre a
lámpa, anya, apa szavaknál tartunk.
Egyfolytában beszélget, mindent megnevez, mindent megértet velem amit
akar a maga sajátos nyelvén. Elkezd fújkálni, és mutogat a
buborékfújóra, beül a babakocsiba és mondja, mutatja, hogy pápá, mutogat
a vizes palackra és mondja, hogy iszszisisz. Ha megkérdezem kié a cici
két tenyerével ütögeti a mellkasát, jelezve, hogy az övé. De ez az
"enyémes" ütögetés akkor a legédesebb, amikor spontán csinálja.
Az elalvások egy kissé nehézkesek mostanában, és persze átaludt éjszaka
is a múlt zenéje, de mindegy, ez van. Igazából, ha én jól vagyok, nem
vagyok fáradt, szinte már várom, hogy éjszaka mikor hozhatom át, és
szuszoghat tovább mellettem. Az nehéz, amikor nem tud elaludni, és
forgolódik, mert akkor én sem alszom, de annyira szeretem a puha bőrét, a
szuszogását, az ölelését, a pusziját, ahogy rám fekszik, odabújik és
simogatja az oldalam, hogy ez azért megéri.
Nagyon szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése