Egy kis helyzetjelentés: Dorka most már kimondhatom, biztosan megy,
totyorog, szalad...szóval elindult úgy, hogy most már inkább sétál, mint
mászik. Nagyon aranyos, ma szoknyát adtam rá, hogy lássam hogy
illeg-billeg benne, hát meg kellett zabálni, olyan édes volt. Most már 7
foga kinn van, 4 felül, és kibújt alul is a harmadik, szinte
észrevétlenül.
Voltunk tegnap védőnőnél, súlya 9580 gr, hossza 79 cm.
Már megmutatja hol a lámpa, hol az okos feje, a pocakja, és kisebb
kéréseknek eleget tesz (vagyis megérti, ez látszik, és ha kedve van
megteszi:))ha kérek tőle dolgokat odanyújtja, hangulattól függően oda is
adja, de inkább huncutkodik velem. A legtöbbször rajtam fekve alszik
el, úgy, hogy egymást átöleljük. Összeizzadjuk egymást és magunkat, de
azért nem cserélném el semmiért ezt az érzést, és úgy érzem ő sem. Egyre
több módon képes kimutatni a szeretetét, amitől az apjával együtt
elolvadunk. Az ölelése ereje, intenzitása, a csimpaszkodása nagyon jó
érzés, olyankor mindig még jobban elönt a szeretet felé.
Az unokatesók itt voltak nálunk tegnapig, Dorkára az nagyon motiváló
volt, ennek köszönhető, hogy elindult, hogy rengeteget kurjongat.
Mindannyian nagyon élveztük az együttlétet, hihetetlen volt látni, hogy
még a 7 éves Gergő is milyen nagyszerűen bánik Dorkával, rengetegszer
biztatta, ha egyet lépett már dicsérte, hogy milyen ügyes, játszott
vele, hagyta, hogy Dorka gyömöszölje. Katával nagyon gyorsan egymásra
hangolódtak, érezhető, hogy sok a hasonlóság közöttük, Fanni pedig ismét
nagyon gondoskodó volt, képes volt Dorkával fél órán keresztül
csúzdázni, figyelni rá, homokozni vele, beszélni hozzá...szóval
tüneményes kis aprónép van körülöttünk.
Mindet nagyon szeretem, jó, hogy így alakul a családunk:)
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése