16. hónap

Drága Kislányom!
5 napja töltötted a 16. hónapját az életednek. Egyrészről nagyon hosszú idő, rengeteg történés, esemény, fordulat, másrészről meg csak egy pillanat, annyira elszaladt. Holnap lesz két éve pontosan, amikor doktorunk először mondta azt, hogy van egy petezsák a hasamban, és most már több tesztet ne vegyek, de menjek vissza hozzá az ünnepek között.
Akkorra már eléggé bizonytalan voltam, mert egy másik orvos azt mondta, hogy cisztám van, és nem látott semmi rád utaló jelet. De gondolom ez mind azért volt, hogy eljussunk Burik dokihoz, aki végigkísért minket 9 hónapon keresztül, és a világra segített téged. Szóval, mire eljutottam hozzá (Patricia kísért )addigra tényleg nem tudtam mi van, pozitív teszt, barátnői biztatás, ciszta a diagnózisban, szóval volt bennem keveredés. Mielőtt megfogantál, elhatároztam magamban, hogy valami romantikus együttlét keretében fogom apukádnak megmondani, hogy beköltöztél a hasamba, de ez a kavarodás miatt sajnos nem sikerült.
Szóval nem nagyon tudtunk mit kezdeni mindezekkel, örültünk apával együtt, hogy szülőkké teszel minket, de mindez olyan hihetetlen volt. Aztán ez a hitetlenség persze végigkísérte az egész 9 hónapot, és néha még most is hihetetlen számomra, hogy vagy, hogy a mi gyermekünk vagy, aki ennyire szép, okos, tökéletes. Pedig ez így van 16 hónapja. ha mégis elbizonytalanodnék, akkor millió és millió huncutsággal emlékeztetsz rá, hogy bizony vagy nagyon is!! És huncutságaid tárháza mostanában kifogyhatatlan. Kedvenced az asztalra mászás, mindenféle dolgok szétpakolása, kiszórása.
Táncolsz a türelmem szálain, és bizony néha elszakad a cérna, hangosabban szólo, ezért ne haragudj. Tudom, több türelemre lenn szükségem, de néhány nehéz és intenzív éjszaka után nehezebben bírom a nappali menetet. Pl ma éjszaka is óránként felkiáltottál valamiért, ott voltál mellettünk, nem tudom mi lehetett veled, talán rosszat álmodtál, vagy jön a fogad, ez nem derült ki.
És persze az energiáid szerencsére kifogyhatatlanok. Ma lefekvés előtt segítettél nekem porszívózni, vagyis amíg én takarítottam, t kirohangáltál az előszobába, és mindig másik sapkát tettél a fejedre kissé csálén, szóval gondoskodtál a szórakoztatásomról.
Aztán jött a nehezebb része, az altatás, ez valahogy nagyon nehezen megy mostanában, főleg esténként. Volt egy jó hetünk, mikor szépen aludtál éjszaka,de most már ez is a múlt. (Kérnélek, hogy térj vissza az átaludt éjszakákhoz, nagyon hálás lennék!)
Most egy kicsit náthás vagy, és annyira de annyira ügyesen kifújod az orrod, csak csodálkozom rajta. Új kedvtelésed a rajzolás, már felfedezted, hogy a ceruza fog a járólapra és a falra is. Én próbállak a füzetedhez visszaterelgetni, nem mindig sikerül.
Már nagyon várjuk közösen a karácsonyt, a Jézuskát, most a Pepe Mama és a Pepe is velünk szeretnék tölteni a Karácsonyt, hogy lássák az örömödet, így többen leszünk Szentesete. Már én is nagyon várom.
Nagyon szeretlek Kicsinyem, nagy boldogság, hogy vagy!!!