ÁTALUDTA!!

....az éjszakát, persze. És nem mondom,hogy nem volt ilyen eddig, de akkor picikém még kb 5 hetes vol, ami ugye már nagyon rég volt. Azóta az éjszaka átalvása mindössze 2X fordult elő, egy kimerítően élvezetes unokatesós állatkertezést követően, és két nappal ezelőtt, akkor fél 7kor kelt. De ma...újra aludtunk reggelig egyhuzamban! Háromnegyed nyolckor ébredt, és még együtt ejtőztünk hárman az ágyikóban, apa, Dorka és én. Ja, és ami még fontos, saját ágyában volt egész éjjel. Ez ugye nagy ok az örömködésre, de azért be kell, hogy valljam, hajnal felé nagyon hiányzott a Kicsikém szuszogása, szóval én azért nem aludtam át az éjszakát. Persze simán lehet, sőt elég nagy az esély arra, hogy ebből még nem lesz rendszer, de azért úgy döntöttem örömködök egy kicsit a történteken. Na és a többi hihetetlen mutatványán. Tegnap kapott egy állatos könyvet, két-három elmondás után megmutatja melyik a bárány, a kutya, a szamár, a cica. Ha elkezdjük énekelni neki az "A part alatt.." c dalt, buzgón mutogat fel a polcra, ahová feltettem a könyvet, amiben ez a vers benne van, ugyanis meg kell ragasztani. A mamájával töltött hétvégén sok időt, mikor mama mesélte, hogy lovakat simogattak elment a műanyag lováért és odahozta. Tud szappanbuborékot fújni, és már fújkál, ha a buborékfújóját vagy a szélforgóját meglátja. Tud puszit adni, küldeni, külön cuppogni (együtt még nem megy:))Berreg, ha felül a nyuszis bringájára, vagy valami gurulós szerkezetet tologat.Integet, kiabál és mosolyog az emberekre, ha zenét hall rögtön táncolni kezd, ha kérni akar valamit előrenyújtja a két kezét, mondja, hogy "tééé", és úgy néz, hogy ember legyen a talpán, aki képes megtagadni a kívánságát.
Ha elesik, megbotlik, tetszik neki valami, vagy egyszerűen csak valamit akar hangosan "Ó"zik, berreg, morrog, szóval folyamatosan be nem áll a szája. Utánozza az oroszlán hangját, a kutyáét, a cicáét és a szamárét most tanulja, és a bárány bégetése is jól alakul.
Megy, fut, botlik, esik, de feláll, szinte sosem sír, ha mégis, akkor tudom, hogy tényleg baja van.
Imádja a barackot, a szőlőt, a sütőtököt, és szerencsére a főztömet is.
Annyira szeretni- babusgatni-való kis tünemény, egyszerűen imádom. A kedvencem amikor csak úgy spontán megölel, megpuszil (szerencsére nem ritka), amikor összebújva mesélek neki, és gondol egyet, a hasamra mászik és öleli a nyakamat. Nem tudom van-e ennél jobb érzés,de ez valami csoda....
Szeretlek Tündére....vagy ma már mondtam..?Tényleg...De csak 617-szer nem?
:)