Lassan beáll a délutáni alvás rendszere. Hazajövünk a Gyerekházból,
Dorka megkapja az ebédet, és én is általában vele ebédelek.
Pelenkacsere, redőny lehúzása, ringatás éneklés, alvás.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok "okos" ember nyilatkozik arról,
hogy hogyan kell elérni, hogy a baba magától elaludjon, különböző
praktikákról olvastam, mert felmerült bennem halványan, hogy lehet, hogy
valamit rosszul csinálok, hogy nem kellene, ringatni, altatni,...stb.
Aztán ma fogtam a kezemben a félhomályos szobájában, énekelgettem neki,
ringattam, simogattam...közben beszívtam a bőre illatát, éreztem a kis
meleg testének a puhaságát, néztem a lecsukódni készülő pilláit, az
elsimult, nyugodt békés arcocskáját, és ez annyira jó volt. És láttam,
hogy neki is az. Nagyon hamar elérkezik az idő, amikor már sokkal
kevésbé igényli, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz, simogassam babusgassam. Nagyon szeretném a mai napnak, napoknak az örömét kihasználni, megélni vele, hiszen gyorsan repül az idő.
Úgy döntöttem, nem foglalkozom semmiféle okoskodással, hagyatkozom az
érzéseimre, maik azt diktálják, hogy szeressem, öleljem, dédelgessem,
babusgassam ameddig csak lehet. Szóval így teszek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése