Tüneményem :):):)

Drága Kislányom!
Már elég régen írtam neked, pedig sok-sok dolog van, rengeteg minden történik velük, amik igen múlékonyak, és amiket mégsem szeretném, ha elfelejtenénk. Ezért is írok. Nézem a képeket, és emlékezem az első napokra, az első lépésekre, az első mosolyra, és ahogy a képek előtt merengek még a bőröd illatát, az kezed melegségét is érzem. Szeretnék minden pillanatot bezárni egy kis üvegbe, majd elővenni amikor kedvem tartja, nézegetni, élvezni, gyönyörködni benne...csak úgy.
Egyszerűen fantasztikus amiket velünk művelsz nap, mint nap.
Az esti rituáléink csodásak, ahogy hármasban megbeszéljük az ágyban a nap történéseit, ahogy apa megkapja a pár darab búcsú-jóéjszakát pusziját (köztük egy-két cuppanósat), ahogy kedves pápázással elköszönünk tőle, ahogy összebújunk, és iszod a finom meleg tejecskémet, ahogy utána megölelsz, hallgatod ahogy énekelek és mesélek neked, majd ahogy nehezedő szempilláidat figyelem amint álomba merülsz.
Ez sokáig mindn este így volt, míg nem pár hete apucival is elaludtál, és a héten ezt kétsze is megismételted. Jó volt kicsit kimozdulnom, és látni a barátaimat, és az is jó volt,hogy apukád is részesülhet ebben az esti összebújásban. Fontosak vagytok egymásnak, ez nagyon látszik , és az is, hogy mélyül a szerelem kettőtök között. Várod haza, amikor csörren a kulcsa a zárban, már tapsolsz, izgalmadban azt sem tudod mit csinálj, aztán mikor belép, huncutul elfutsz előle-nagyon édes kis játék.
Mostanában gyors tempójú okosodásodra csodálkozunk rá minden nap. Felismered az állatokat a könyvedben, minden tárgyat azon kívül is, megmutogatod a testrészeidet, tudod merre indulj, amikor mondom, hogy pelenkát cserélünk, mondod, illetve igyekszel mondani a különböző szavakat, vagyis azoknak az első szótagját. Próbállak tanítgatni a jelbeszédre, nagyon szeretném, ha majd a papával és a mamával is zökkenőmentesen tudnál kommunikálni. Sajnos apa ebben nem sokat segít, de remélem hamar bekapcsolódik, neki mégis csak könnyebb lenne. Már tudod mutatni az apát, anyát, lámpát, mámát. Nagyon ügyes vagy, ragad rád minden tudás.
Imádod a játszóteret, a homokozót, a csúszdát, oda-oda mész gyerekekhez, de inkább csak megvizsgálod őket, ha úgy tetszik nevetsz nagyokat, de játszani még egyedül, vagy velünk szeretsz.
Ma is nagyon okosan viselkedtél a játszón, mindig megálltál, ha megkértelek, odafigyeltél rám, nagyon büszke voltam a tündérkémre.
Kiválóan ki tudod magad fejezni, én legalábbis mindig megértelek (remélem ez mindig így lesz. Szinte mindenkivel kedves vagy, integetsz, mosolyogsz puszit dobálsz pl a pénztárosnak is a boltban. Hát csoda, hogy mindenki elolvad tőled?
Rólam nem is beszélve.
Rád nézek, és odavagyok a gyönyörűségtől. El sem tudom hinni, hogy minden kis sejted belőlem, belőlünk van.
Tudod nem túl sok az önbizalmam, de mióta vagy, azóta tudom, hogy valami jónak lennie kell bennem, ha képes voltam egy ilyen gyermek megszülésére. És azt a jót, ami bennem van, mind odaadtam neked, és úgy, hogy ettől magam is jobb és szebb lettem. Ezt néha elfelejtem, de ilyenkor elég csak rád néznem és elönt a büszkeség.
Miénk vagy, még kapaszkodsz belénk, figyelsz ránk, nem hagynál el minket, de tudom, ez nem lesz mindig így. Épp ezért igyekszem minden puszidat, ölelésedet, kedves gesztusodat, szeretetedet, ragaszkodásodat kiélvezni addig amíg önként adod, és amíg mindketten maximálisan örömünket leljük benne. Aztán ezeket elraktározom azokra az időkre, amikor el kell majd engedjelek, mert a saját utadat járod. Szóval addig örömködök, szeretlek, puszillak, ölellek, mert te vagy a MINDENEM.Köszönöm, hogy megkaphattalak, megszülettél, hogy olyan vagy amilyen, hogy olyan vagy, amilyenre mindig is vágytam, hogy tökéletes vagy.
Nagyon szeretlek Kincsem, kicsi Kucorgóm, Pocikám...