Nem BÍ-ROM!

Tudom ennyi idő tán nem szép egy ilyen negatív hangú bejegyzéssel beköszönni, de olyan szinten kimerülök éjszakánként Dorka mutatványaitól, hogy mégis kikívánkoznak belőlem ezek a dolgok.
Nem tudom hányadik napja tart már, hogy Dorka éjjel, hajnalban megébred, akkor megszoptatom, és innentől 1-2,5 óra(hogy épp mennyi az változó) ébren van, rugdal, forgolódik, nyűglődik...stb. Nagyon sajnálom őt ilyenkor, de a fáradtságtól annyira kivagyok, hogy nagyon erőteljesen szólok rá, hogy aludjon már, ettől persze meg bűntudatom van....szóval ördögi kör.
Már nagyjából hozzászoktam, hogy az éjszakáim mindig megszakadnak, ha ez nem lenne, talán kicsit hiányozna is, hiszen a kiságyában alszik el a Picikém, és amikor megébred akkor viszem át magam mellé. azonban az, hogy hajnal fél3tól 4ig ébren kell lennem, illetve képtelenség elaludnom a folyamatos nyűglődés miatt, az egyelőre megszokhatatlan számomra.
Lehet, hogy a 12 fogának kibújása bántja, lehet, hogy éppen nehéz korban van, lehet, hogy az őszi frontok, és biztos, hogy ő is megszenvedi ezt a helyzetet. És abban is biztos vagyok, hogy pár hét múlva majd ez sem tűnik ilyen tragikusnak, hiszen mennyi-mennyi minden mögöttünk van már, ami éppen az idejében nehezen megélhető volt.
Azonban most nagyon-nagyon fáradt vagyok, és nagyon nagyon elegem van.
Ettől függetlenül imádom a Kincsemet, csak igen, vannak ilyen nehéz napok....