Betegség

Velünk is megtörtént amitől tartottam, Dorka megbetegedett. No nem nagyon, éppen csak egy kis megfázás, kicsi láz és köhögés, mindenesetre nekem elég volt ahhoz, hogy megdőljön az az illúzióm, hogy az én gyermekem soha nem lehet beteg. No, nem gondoltam én ezt teljesen komolyan, mégis valahogy úgy éreztem, ha szoptatom, vigyázok rá, akkor ezt elkerüljük. Persze ez elég gyerekes elgondolás, hiszen a legtöbb anya vigyáz babácskájára, szeretgeti, óvja, és a betegség mégis bekopogtat. Így jártunk mi is. Éjszaka sikerült annyi pisit összehozni, hogy átázott Dorka pelusa, és ez elég is volt a megfázáshoz. Szerencsére egy nap, és túl is vagyunk rajta. Tegnap kapott teát, este kúpot, és egész nap rengeteg gyengédséget, összebújást, babusgatást. Úgy tűnik bevált a terápia, most már csak én vagyok beteg, de ezt jobban viselem, mint az övét.

Szerencsére még egy holmi kis betegség sem volt elég ahhoz, hogy elvegye Tündérkém jó hangulatát sokat mosolygott és dumálgatott tegnap és ma is. Új szokása, hogy a nyálát berregetve fújja kifelé, nagyon édi, mintha valamit mondani akarna vele.
Egész nap mozog, meg sem áll, bejárja az egész szobát. Minden, a saját környezetéből kilógó tárgy érdekli, legyen az a bőrönd cipzárja, vagy éppen anyukája füle, kényszert érez rá, hogy megfogja.
Ha kinéz valamit a szobába addig pörög, forog, amíg el nem éri, lassan pakolásznom kell. Szerintem hamarosan mászni fog, már négykézlábra állva hintázik nagyon ügyesen, mint egy kiskutya.

Apukája ma volt 30 éves, kapott szép tortácskát a többit majd később...