November 21.

Ma közösen bementünk a Belvárosba, hogy megnézzük a szép nagy karácsonyfát és a vásárt a Vörösmarty téren. Jók ezek az alkalmak, mert így közösen szépen lassan ráhangolódunk az ünnepre. Egész más így várni a Mikulást és a Jézuskát. Én azt várom a legjobban, amikor Dorkám meglátja majd a díszbe öltöztetett fát, az ajándékokat. Már most is annyira tud örülni mindennek, még akkor is ujjong, ha csak egy általa már ismert, de kedvelt játékot levesz a polcról, vagy ha kérek tőle valamit és megtalálja. Nagyon aranyos ilyenkor,mintha valami kincset lelne meg, jön az "ÓÓÓÓÓÓ", meg az "ÁÁÁÁÁ", és mindhez az örömtelien csodálkozó tekintet.
Meglátogattuk Marika nénit is, jól éreztük magunkat. Dorka őt is folyamatosan foglalkoztatja, és akár hányszor megyünk, mindig vár rá némi apróság, ma kapott kis könyvecskét, kutyás kulcstartót, macis kéztörlőt.

Ma este nem akart mellettem elaludni, aztán 40 perc forgolódás, éneklés, verselés, puszilgatás,nevetgélés után hívtam apukáját, aki aztán 5 perc alatt elaltatta. Nem tudom miért csinálja ezt velem, de ugyanez van a délutáni alvásnál is. Pedig ma igazán türelmes voltam, bár ez nem mindig sikerül.
Nagyon kedves az esti "családi elköszönésünk". Fürdés, öltöztetés után apukája behozza a hálóba, ott kicsit beszélgetünk a napunkról. aztán apa kéri a pusziját, az integetését és kimegy. Aztán jön a cici, összebújás...
Néha, amikor nem akar apának még puszit adni, olyankor én adok apának előbb puszit. Ezt jól megfigyelte, és ma ugyan adott apukájának puszit, de utána elkezdett engem apukája felé tolni, jelezve, hogy adjunk egymásnak pusit apukájával. Jót nevettünk, és persze puszilkodtunk egyet, majd a gyermek ösztönzésére még egyet és még egyet. Hát így ápolja a mi házasságunk boldogságát a kis 15 hónapos és 6 napos kis boldogság-gombócunk. Imádjuk is nagyon!!!