Ellenpont

Nem illett össze a két mondanivalóm, ezért külön írom őket.A nehézségeim mellett mindenképp szeretném legalább címszavakban említeni, hogy hol is tart Dorkám.
Beszéde egyszerűen tündéri, mindent, de mindent próbál mondani. Általában ezek a szavak egy szótagból állnak, de fantasztikus megélnem, hogy ennyire megértem, hogy mit mond, mit szeretne.
Eszter meglátogatott minket, és az ő nevét is mondta, úgy hogy nem csak én értettem:). Ez nagyon aranyos volt, mert a két szótag nehéz még neki, de mégis ment.
Fogja a telefont, járkál vele és folyamatosan kurjongat bele, teljesen, mint egy üzletasszony, nagyon vicces:)
Az állatok közül nagyon sokat felismer képről és utánozza a hangjukat (oroszlán, kutya, kígyó, macska, szamár, elefánt, bárány, malac...)
Rengeteg pusit osztogat, főleg, ha kérünk, de van, hogy ilyenkor abba sem akarja hagyni. Megleli a nyakamat, odafut a kitárt karunkba, viccelődik, huncutkodik, imád kukucskálni, a lakásban rohangálni, újabban pedig felmászni a székre, onnan az asztalra, majd onnan megszerezni amit éppen kinézett magának.
A kommunikációja bővült a sikongatással, ami elég iszonyatos, próbáljuk neki mondogatni, ha így szól akkor nem értjük...egyelőre a siker elenyésző...
Mindent, de mindent megért, helyére viszi a cipőit sétálás után, odahoz szinte bármit amit kérek tőle(leginkább így lehet lefoglalni, ha valamit csinálni akarok épp), megmutatja, hogy mi micsoda, beül a tv elé távirányítóval, bekapcsolja, majd mikor szólok, hogy nyomja meg a piros gombot megteszi és odahozza a távirányítót. (Előtte és vele nagyon ritkán tévézünk, nem tudom ezeket honnan szedte, mindenesetre tanulság, hogy ami olyan dolog, azt néhány megfigyelés után is meg tudja tenni.)
A fogai jönnek rendületlenül, felül , alul és elöl 4-4, a két oldalon rágófogak, bal oldalon 2 jobboldalon egy felül és most jön az alsó, ezt nagyon megszenvedi.
Az étvágya általában jó, mindent nagyon szívesen eszik.
Múlt héten Péter levitt minket a Dédiékhez, akik szerencsére jól vannak, és unokázhattak egy kicsit. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt, nem is gondoltam volna, de megérte, hogy láthattuk őket.
Annyira örülök, hogy a lányomnak még dédszülei is vannak, remélem még sokáig így lesz.Édes volt, ahogy puszilta őket, mondta nekik, hogy Dédi, ahogy a papával ment kecskéket etetni, szóval elbűvölték egymást kölcsönösen.
Imádom Őt! (és most indulok kicsit dolgozni, míg ős szunyókál tovább apukájával, kipihenvén a hajnali műsort)