Tegnap volt kicsi lányom épp 13 hónapos. Kibújt a 8. foga, hátul, ami
elég fura nekem. Nem viselte meg túlzottan, csak nagyon ment a hasa.
Estére sajna elég türelmetlen voltam vele, most, hogy egyre inkább
nyiladozik az egoja, nehezen viselem. Persze mindig ilyen gyerekre
vágytam, ilyen önálló gondolkodású kis egyéniségre, csak hát a
mindennapok nem mindig egyszerűek. Bár azt is észrevettem, hogy ez akkor
nehezebb számomra, ha fáradt, kialvatlan vagyok. Este persze bocsánatot
kértem tőle a közös fürdőzés során, kicsit kérette magát, de
megbocsátott.:)
A mia napunk eddig nagyon jó volt, itthon tevékenykedtünk, főztünk,
porszívóztunk. Perszer mindent szétpakolt és 5 percenként
felkéredzkedett az ölembe, de türelemmel fordultam hozzá, így
mindkettőnknek nagyon jó kedve volt. Egyszerűen tünemény, ahogy utánoz.
Pl törölgettem a tévét papírtörlővel, kiléptem a konyhába, mire
visszajöttem a kukájából kihalászott popsitörlővel törölgette ő is a
tévét:):):) Még szerencse, hogy csak pisi után használtuk előtte a
popsitörlőt.
Nagyon sokat beszél már, leginkább még mindig az első szótagokat
mondja, és ami még érdekesebb, hogy tényleg mindent megért. Nagyon okos,
nagyon szép, egyszerűen tökéletek.
Imádlak kis 13 hónapos Hercegnőm!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. szeptember 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése