Drága Kislányom!
Éppen ma 9 hónapja, hogy világra jöttél, holnap már elmondhatjuk, hogy
több időt töltöttél idekinn, mint a hasamban. Mindig újraélem a
születésedet ilyenkor főleg, és mindig és mindig nagyon jó érzések
öntenek el, amikor felidézem hogy születtél, hogy lettél egy igazi
emberke és hogy tettél minket szülővé. Egyszerűen ez egy csoda. Néha még
ma is simogatom a hasam, mintha benne lennél. Apukáddal azon
mosolyogtunk, amikor a pocakomban voltál, és automatikusan mindig
simogattam a hasam, hogy megmarad-e ez a szokás, miután kibújtál. Hát
most a hasam helyett inkább téged simogatlak, de amikor nosztalgiázom a 9
hónapról, amíg odabenn voltál, jön a régi mozdulat is.
Gyönyörű közelség, közösség az amit ketten alkottunk, és csoda, hogy ez
most is megvan közöttünk. Ahogy egyre jobban ki tudod fejezni az
érzéseidet, úgy látom én is, hogy ez milyen édes, drága kapocs. Ahogy
megöleled a nyakamat, ahogy simogatod egy-egy hajszálamat, ahogy
puszisat játszunk és bekapod az egész arcomat, ahogy sírás közben a
karomban veszlek és nagy sóhajtással megnyugszol, ahogy megtalálod az
anyatej forrását, és örülsz ennek, ahogy ilyenkor összeolvadunk....soha
nem hittem volna, hogy lehet valakihez ilyen közel lenni.
Néha ambivalens érzéseim is vannak persze, fáradt vagyok, szívesen
lennék kicsit egyedül, de amikor elmegyek itthonról csak te jársz a
fejemben.
A mai napunk sajnos lázasan kezdődött, rohantam veled a
doktornéninkhez, aki lázcsillapítót írt. Talán a fogad és egy kis vírus
okozta a bajt, remélem semmi komoly. Hála az Égnek, a jókedvedet még a
láz sem tudja elvenni, bízom benne, hogy ez így is marad.
Büszke vagyok rá, hogy milyen szépen fejlődsz, ma apukád arra tanított,
hogyan kell lemászni az ágyról, hogy ne esés legyen a vége. Nagyon
ügyes voltál, és amikor sikerült a mutatvány nagy ovációt kaptál tőlünk.
Na az ilyesmit nagyon szereted, ünnepled és ünnepelteted magad.
Nagyokat visítottál örömödben.
Most békésen alszol egy finom esti összebújás után, innen is puszillak, szeretlek, imádlak kis 9 hónapos Tündérem!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. május 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése