2010. február 15., hétfő

Fél év

Drága Kislányom!
Éppen ma fél éve, hogy megszülettél és én anyává váltam általad. Hihetetlen, hogy repül az idő, hogy már ennyi ideje tarthatlak a karomban, szeretgethetlek, puszilgathatlak, ölelhetlek babusgathatlak.
Most már nyiladozik a személyiséged, látszik, hogy kitartó vagy, megküzdesz azért amit szeretnél elérni, jókedvű vagy, mosolygós, bárkit képes vagy levenni a lábáról...
Vannak nehezebb napok, mikor Éned ébredezését nehezen viselem, de ez nem a te hibád. Sokkal inkább a hideg idő, a bezártság, a fáradtságom az oka, de néha türelmetlenebb vagyok veled, mint szeretnék. Ilyenkor persze bocsánatot kérek, és a gyönyörű mosolyodban látom, hogy "oké Anya, semmi gond".
Nagyon sokat bújunk egymáshoz, gyakran szükségünk van egymás közelségére, az érintésre, puszira, neked épp úgy, mint nekem. Már jól ismerem a jeleidet, tudom egy egy nyekkenés mit takar, épp mit szeretnél, és igyekszem annak eleget tenni.
Napunk egyik legszebb része, amikor Apa végre hazaér, ennek mindketten együtt örülünk.
köszönöm Drágám ezt a fél évet veled, remélem még sok-sok ilyen együtt töltött fél évünk lesz, köszönöm, hogy megszülettél nagy örömömre és boldogságomra.
Nagyon szeretlek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése