Drága Kislányom!
Éppen ma fél éve, hogy megszülettél és én anyává váltam általad.
Hihetetlen, hogy repül az idő, hogy már ennyi ideje tarthatlak a
karomban, szeretgethetlek, puszilgathatlak, ölelhetlek babusgathatlak.
Most már nyiladozik a személyiséged, látszik, hogy kitartó vagy,
megküzdesz azért amit szeretnél elérni, jókedvű vagy, mosolygós, bárkit
képes vagy levenni a lábáról...
Vannak nehezebb napok, mikor Éned ébredezését nehezen viselem, de ez
nem a te hibád. Sokkal inkább a hideg idő, a bezártság, a fáradtságom az
oka, de néha türelmetlenebb vagyok veled, mint szeretnék. Ilyenkor
persze bocsánatot kérek, és a gyönyörű mosolyodban látom, hogy "oké
Anya, semmi gond".
Nagyon sokat bújunk egymáshoz, gyakran szükségünk van egymás
közelségére, az érintésre, puszira, neked épp úgy, mint nekem. Már jól
ismerem a jeleidet, tudom egy egy nyekkenés mit takar, épp mit
szeretnél, és igyekszem annak eleget tenni.
Napunk egyik legszebb része, amikor Apa végre hazaér, ennek mindketten együtt örülünk.
köszönöm Drágám ezt a fél évet veled, remélem még sok-sok ilyen együtt
töltött fél évünk lesz, köszönöm, hogy megszülettél nagy örömömre és
boldogságomra.
Nagyon szeretlek!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. február 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése