Hét hónap

Drága Kislányom!
Az első fogad kibújása után éppen két héttel kibújt a második fogad is alul, bal oldalon. Ma meglátogattak minket Sopronból a mamáék, és ő vette észre. Talán a tegnapi kissé nyugtalan hajnalunk ezt az újabb változást jelezte előre.
Szinte minden nap történik velünk valami újdonság, aminek nagyon örülök, hiszen azt mutatja, szépen fejlődsz. Már felállsz a kanapéba, fotelba vagy éppen a lábunkba kapaszkodva, ma már húst is ettél, és nagyon ízlett, és túl vagy a 70 centin. Büszkeséggel tölt el minden új tudományod, ugyanakkor azt is eszembe juttatja, mennyire repül az idő. Holnap lesz 7 hónapja, hogy világra jöttél, és mivel hajnal volt, épp mostanhoz visszaszámolva 7 hónappal kezdődtek meg a fájások, melyek jöveteledet jelezték. Ekkor már pár órája ott voltunka kórházban, a magzatvíz elfolyt, kaptam valami gyógyszert, és vártunk apukáddal egymás kezét fogva a szülőágyon.
Vártunk valamit, valakit, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ami nemsokára megtörténik velünk, az a boldogság semmihez nem hasonlítható. Vártunk valakit, akiről tudtuk, hogy nagyon fogjuk szeretni, óvni, félteni, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ilyen mély, tiszta érzések vannak bennünk, melyeket a jöveteled felszínre hozott.
Tudtuk, hogy az életünk innentől más lesz, de azt nem gondoltuk, hogy ennyi színt hozol a napjainkba. Mielőtt megérkeztél volna nem is sejtettük, hogy képesek vagyunk ilyen lelkesen örülni egy önfeledt mosolynak, egy apró kis mozdulatnak, egy éppen kibújó fogacskának. Ahhoz, hogy ezeket átéljük az kellett, hogy te megszüless, velünk legyél. Igen, hét hónappal ezelőtt fájdalom járta át a testem, ott álltam valami előtt amitől nagyon féltem. Aztán történtek a dolgok, tudtam, éreztem, hogy minden fájdalommal közelebb jutok ahhoz, hogy megláthassalak, és furcsa mód a fájdalommal együtt valami gyönyörűség is jött.
Nagyon összehangolódtunk, figyeltünk egymásra, éreztem, hogy mit szeretnél, tudtuk mindketten, hogy itt az idő, és minden nagyszerűen ment. Kibújtál hajnalban a hasamból, apukád is ringatott egy kicsit, megetettelek, békésen szenderegtél a karomban, és tudtam, éreztem, hogy ez tényleg csoda. Remélem te is átéled majd ezt egyszer.