Manó torna

Kicsikémmel ma tornaórán voltunk:):):) Nagyon szereti, ha pörög körülötte a világ, ha zajlik az élet, és valahogy én is jobban érzem magam, mint a 4 fal közé szorítva. Mert persze csodás ez az anyaság, meg minden hasonló, de mikor azt érzem, hogy a 35 évig képviselt énem egy az egyben kikerül a sufniba, akkor meg kell tanulni élvezni ezt az új szerepet. Ezt persze nem panaszként mondom ó,mert nem cserélném el Dorkát semmire és senkire, csak ugyanúgy, mint bármilyen más kapcsolatért ezért is dolgozni kell, hogy minél jobb és jobb legyen. Nekem erre az egyik módszerem - ami önzőnek tűnhet, de szerintem nem az - hogy igyekszem olyan elfoglaltságokat találni, amit én is élvezek. Abból indulok ki ilyenkor, hogy jól úgyis abban a helyzetben érezzük magunkat, ami mindkettőnknek jó, és semmi- de semmiképpen nem akarok mártír lenni. Ilyet már sokat láttam, tapasztaltam, és számomra ez az egyik olyan dolog, ami igazán megmérgezheti egy gyerek életét. Ezt pedig semmiképpen nem szeretném. Úgyhogy megyünk ringatózni, tornázni, és apukája viszi Dorkát úszni, amíg én itthon lazulok hetente 3 órát. (kivéve, ha nem nagytakarítok ez idő alatt).
MI így csináljuk:)Ugye kislányom? És szerintem egész jól megy:):):) Nagyon szeretlek!