Drága Kislányom!
Pár napja furcsa gondolatok raktak fészket a fejemben és a szívemben,
melyektől nahezen szabadulok. Elém jött egy kép hirtelen, amikor
lehunytam a szemem, és olyan helyzetben láttalak, amilyenben soha nem
akarlak látni a valóságban, nem éltél. Tudom, ez így nagyon durván
hangzik, de egyszerűen nem tudom honnan úszott ez a kép elém. Azonnal
elkapott a sírás, felkeltem és alvás helyett elkezdtem olvasni, hogy
eltereljem a gondolataimat, de két óra elteltével, amikor ismét
lefeküdtem, újra kezdődött.
Olyan erős bennem a félelem, hogy elveszíthetlek, hogy ez ilyen
fájdalmas formában jelentkezik. Apukád próbált megnyugtatni, bementem a
szobádba, néztelek, láttam, hogy minden rendben van, de csak folytak a
könnyeim.
Beszélgettem másokkal erről, akik megerősítettek abban, hogy ilyen
érzések minden anyában feljönnek, és az anyai szeretet velejárói...
Nagyon szeretlek, és nem hiszem, hogy túlélném, ha valami bajod esne.
Igyekszem rád nagyon vigyázni, és kérlek te is vigyázz magadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése