Drága Kislányom!
Itt, a nagy lázasság közepette megfeledkeztem róla, hogy épp 15 jegyezzek fel neked valamit, remélem nem haragszol.
Nagyon megijedtem attól, hogy szinte minden ok nélkül lázas letté, a
lehető legrosszabb gondolataim támadtak azzal kapcsolatosan, hogy mi
bajod is lehet. Úgy éreztem, hogy Apukáddal együtt szinte lélegzetünket
visszafojtva várjuk, hogy mi lesz, tanácstalanul csak pislogtunk
egymásra azzal a kérdéssel szemünkben, amire egyikőnk sem tudta a
választ: "Mi lehet a baja??"
Nagyon féltettünk, aggódtunk, és együtt végre megnyugodtunk, maikor
kiderült, hogy egy egyszerű gyerekbetegség, a háromnapos láz az ami
utolért téged is.
Elbizonytalanodtam saját magamban is, mit ronthatok el, mit kellene
másképp tennem, ahhoz, hogy megóvjalak a bajoktól. Erre most sem tudom a
választ, talán nincs is válasz.
Sajnos az energiáim fogynak,nem vagyok mindig olyan türelmes,
odafigyelő, derűs, mint amilyen szeretnék lenni. Megviselnek az
éjszakák, amit együtt nem alszunk végig, azt hiszem mindkettőnknek jobb
lenne, ha ez változna....majd meglátjuk.
Egyébként hihetetlen élmény figyelni a mindennapi fejlődésedet, nézzük
csak hol is tartasz: Úgy mászol, hogy nem bírunk utolérni, mászásból
felülsz, és ami a legújabb felállsz, és képes vagy kapaszkodás nélkül
álldogálni egy kicsit. Ez leginkább akkor megy jól, amikor valami van a
kezedbe, mintha abba kapaszkodnál. Hatalmasakat csevegünk a saját
nyelveden, már egyre több mindent megértek. Imádsz dumálni, egyelőre a
hangerőddel és a hangszíneddel igyekszel kifejezni magad. Remekül
közvetíted az érzelmeidet, ami az esetek nagy részében a szeretet. Múlt
héten, amikor megjöttek a soproni mamádék, szinte csüngtél rajt, annyira
odabújtál hozzá. Mondanom sem kell, ettől mindenki elolvad.
Nyújtod a kezed,ha szeretnél, hogy odamenjünk, felvegyünk, ha valamit akarsz nyitogatod az ujjaid, mintha integetnél.
Három fogad kibújt, és már látszik a negyedik hegy, ami a felső bal oldali lesz hamarosan.
Az étvágyad a betegség miatt nem túl jó, de ezt leszámítva mindent
szívesen megeszel amivel megkínállak, brokkoli, répa, cukkini, banán,
ezeket különösen kedveled. Nemsoká érik az őszibarack, szerintem azt is
nagyon fogod szeretni.
Szóval van egy 10 hónapos, mozgékony, okos, ügyes, gyönyörű nagylányom akit imádok és akire nagyon büszke vagyok!
Köszönöm, hogy megszülettél Drágám, nagyon szeretlek!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. június 16., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése