12.31.

Holnap elkezdődik az első olyan évünk, melyben Dorka már minden nap mellettünk lesz. A múlt évben ilyenkor már tudtam, hogy a hasamban van, de most, hogy már közöttünk van ez egészen más érzés.
sosem hittem volna, de tényleg igaz, hogy eszembe jut néha, mivel is töltöttem az időm, a gondolataim, az érzéseim hol voltak, mielőtt még ő megszületett volna. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet.
Mostanában sokat vagyok fáradt és kimerült, de persze ehhez az is hozzájárul, hogy Dorka napjai csak nem akarnak visszaállni a megszokott rendszerbe. Ennek egyik legbarátságtalanabb "tünete" az alvás össze-visszasága. Ma pl felkelt hajnal 5-kor, így ismét borult a nap, délelőtt már Robi levitte, de séta közben is minimálisat aludt, most épp az erkélyen "tároljuk", ott alszik.
Még mindig csak anyatejet kap, de ismét zaklatottan eszik.
Csodás, hogy egyre többet kacag, nevet, bohóckodik, és én is vele. Nagyon huncut. amióta fog és nyúl a tárgyakért, és azokat a szájába rakja elkezdődött a hajam, arcom orrom, bőröm mindenem tépése, csípése, ami néha olyan fájdalmas, hogy eéggé türelmetlenné válok miatta.
Mondjuk mikor hajnal ötkor álomittsan kiveszem a nyüglődő gyemekem a kiságyból és ő teljes erejéből egyik kezével a számba mar, másikkal a hajamat tépi,...szóval hamar kimegy az álom a szememből.
Tudom, hogy így fedezi fel a világot...na mindegy.
Ennek folyományaként tegnap levágattam a hajam, ami kb a hátam közepéig ért, most az államig ér. Szívem szerint a nullás gépet kértem volna a fodrásztól, de győzött a józan ész és a kinti mínuszok.
Az új frizurámat Dorka ugyanolyan lendülettel képes tépni, szóval nem sok értelme volt. Na mindegy legalább hamarabb megszárad:)

Új tudománya ezen kívül a köpködés és a különböző nyálhabok gyártása. Egyre profibban űzi a dolgot, pár napja sikerült az apját láthatóan szándékosan és célozva leköpnie. Szóval itt tartunk.
BUÉK

Ünnepek után

24-én hármasban voltunk, nagyon jól sikerült a nap. A fa gyönyörű lett, együtt énekeltünk a fa alatt saját karácsonyi dalunkat, majd megosztottuk egymással az ajándékokat, játszottunk, ettünk, szóval jó volt. Dorka gyönyörködött egy kicsit a fában, majd megkóstolta az újonnan kapott mindeféléjét, úgymint rágókák.
25.-én átjöttek Tamásék, és Dorka megkapta egyik kedvenc ajándékát, Fülest, amit azóta igyekszik elfogyasztani, egyelőre sikertelenül. Aztán 26án jöttek Tesómék a gyerekekkel, ez is nagyon jó nap volt. Hihetetlen volt, hogy Fanni, Kata és Gergő milyen kedvesen rajongják körül unokatesójukat, aki persze gyönyörködött udvartartásában. Társasoztunk, mi felnőttek a gyerekek karácsonyi ajándékával, míg ők Dorkáztak.
27-én jöttek anyuék, azaz Anya, Petra és Laci. Apu persze nem jött el, de hát mit is várnék...
Itt is jó kis ajándékokat zsebelt be a kisasszony, remek kis takarót, amiből majd megpróbálunk falvédőt gyártani.
Ma apósom és sógorom voltak itt, Dorka szintén boldog volt a vendégek miatt. Anyósom sajnos megbetegedett, így nem tudott jönni.
Holnapra pedig várjuk Szilvit, Mírát és Petit. Szóval nem unatkozunk, és nagyon jó, hogy ennyi embernek vagyunk annyira fontosak, hogy eljönnek hozzánk, hogy együtt is ünnepeljünk egy kicsit. Mindig fontosnak tartottam, hogy Dorka sok embert lásson maga körül, mert azt gondolom ettől lesz majd nyitott és barátkozó. Egyelőre bejött, mert mindenkit elbűvöl mosolygásával, gőgicsélésével.
A jól kialakult napirendünk azonban szépen felborult a nagy járkálásban, de üsse kő, majd visszaáll. Ebben a legkellemetlenebb, hogy Dorka baba két éjszaka egymás után arra ébredt, hogy bekakilt, de úgy, hogy ruhacserére volt szükség, ezt követően pedig meg kellett etetni, hogy nyugodtan elaludjon.
Ma volt az első eset, hogy fürdés előtt Dorka bekapta a lábujjait, és élvezetesen elkezdte szopogatni őket. Nagyon édes volt. Imádom...

December

Már elég régen jegyeztem le bármit is, de az ünnepi készülődés engem is elsodort. Tegnap Kati, Péter és Eszter voltak karácsonyi látogatóba, így az Ő Jézuskájuk által hozott ajándékokat kapta meg Dorka először. Sok minden jutott neki, és minden szépen meg is kóstolt,a sapkától a rágókés fülű elefánton át a plüss nyuszi ikeás címkéjéig.
Élvezte a vendégeskedés, mikor nagyon fáradt volt elaldudt Eszternél, majd felébredve éberen figyelte a beszélgetés fonalát. Szerencsére nagyon nyitott és barátságos mindenkivel, sokat mosolyog, és ha azzal nem éri el, hogy körülötte forogjon a világ beveti egyéb figyelemfelkeltő praktikáit, úgymint: kiabálás, sírás, forgás, gügyögés...stb. Be kell valljam, valamelyik mindig beválik:).
A tegnapi vendégfogadás után kissé fáradt voltam, Dorka kelt fél nyolckor (nagyon baráti), majd kaja után elszenderedtünk egymás mellett. Én csak pihengettem, de nagyon jó volt magamhoz ölelni ezt a szuszogó kis gombócot. Háromnegyed órára ismét eggyé váltunk, és a kissé nyűgös reggeli ébredésből egy mosolygós nap lett.
Nagyon várom már az első igazi karácsonyt együtt. Mivel az ünnepről nincsenek túl jó emlékeim, így nem is nagyon szerettem eddig a Karácsonyt, de most nagyon izgulok, hogy szép legyen. Már egy éneket is költöttem, már megvan a fa, a menü, szóval nagy bennem a készülődés. Igyekszem magam az ünnepre hangolni, és Dorkával ez már sokkal könnyebben megy.
Kapott egy csodaszép ünnepi masnit a hajába, hogy így várjuk a Jézuskát.
Már csak kettőt kell aludni...

2009. december

Dorka baba minden nap produkál valami újdonságot, hihetetlen. Persze ezek a dolgok valószínűleg nekünk nagyon izgalmasak csak, de ez valami fantasztikus.
Pénteken feljött a Petra a barátjával Lacival. Petrát sajna elég ritkán látjuk, kb. havonta, de Dorka mintha érezné, hogy mennyire szeretem Pepét , vagy hogy Petra mennyire szeret minket, egyszerűen imádja őt. Petra még meg sem szólal, Dorka már mosolyod. A kedvéért tartogatott egy új mutatványt szombatra: a nyelvének körülbelül mellkas középig :) történő kinyújtogatását. Nagyon édi, jókat nevetünk rajta.
Tegnap még egy nagyon jó dolog történt, ami csak közvetve kapcsolódik Dorkához, megszületett kati Konrád nevű kifia, 3480gr, 53 cm. Hihetetlen, de mindössze 1 cm és 30 gr köztük a különbség, amúgy mindketten pont a kiírt napon születtek. kati már este 8kor hívott. Nagyon örültem.
dodóka 3 napja magától ébred fél8-háromnegyed8 körül. Tegnap este kb 10kor már aludt. Ma reggel kaja után játszadoztunk vele az ágyunkban, és addig nem nyugodott, míg mindenféle kapaszkodással átfordult a hátáról a hasára. Aztán együtt örültünk vele az újabb ügyességének. Rendkívül kitartó, ha valamit el akar érni és nagyon ügyes.
Ma leesett az első hó, Dorkával együtt gyönyörködtünk a hóesésben és a cinegék ugrándozásában.

Döntés

Drága Kislányom!
Már leírtam Neked, hogy hogy zajlott a megszületésed, de az ezzel kapcsolatos érzéseimet most szeretném veled megosztani.
ott kezdem, hogy én nagyon féltem a szüléstől már akkor is, amikor híre hamva sem volt annak, hogy anya legyek. Sétáltam az utcán, megláttam egy terhes nőt és az járt a fejemben, hogy hogy lehet, hogy nem retteg? Még az is felmerült bennem, mondtam is apukádnak, hogy inkább örökbe kellene fogadnunk gyerekeket, mert olyan nagy bennem a félelem. Nem tudom megmagyarázni, hogy ez az érzés honnan jött, de megvolt, ez biztos.
Aztán szép lassan elhittem apukádnak, hogy ő valóban szeretne gyereket, és én vagyok az a nő, akitől szeretne. Ehhez nekem időre volt szükségem. Aztán nyár közepén döntésre jutottunk, és a sorsra bíztuk, hogy mit szán nekünk e téren. Közben nagy erőkkel szerveztük az esküvőnket, nagy volt a készülődés.
A lakodalom fergetegesre sikerült, és a nászéjszakánkon már végképp döntésre jutottunk, hogy nyitottak vagyunk egy kisbaba jövetelére.

Augusztus 13-14-15.

Drága Kislányom!
Amikor először úgy mentem el az orvoshoz, hogy már be tudták jósolni a szülés időpontját, már akkor is azt mondták, hogy augusztus 15. Keresztanyád 14én született és nagyon drukkolt, hogy te legyél a szülinapi ajándéka. Én is szerettem volna, ha időben érkezel, mert tudtam, hogy Betti a szülésznőnk 20án két hét szabadságra megy és külföldre utazik. Tehát szerettelek volna már látni, de valahogy nem voltam még kész. 13-án csütörtökön voltam CTG vizsgálaton, az orvos is megnézett, de semmi jel nem mutatott arra, hogy igyekeznél világra jönni. A vizsgálat után beszélgettem kicsit Bettivel, aki több gyakorlati tanács mellett azt javasolta, hogy próbáljalak meg lelkileg elengedni magamtól. Azt hiszem nekem minden más mellett ez volt a leghasznosabb.
Keresztanyád szeretett volna nálunk lenni, amikor szülök, de lebeszéltem róla. Azért Andi barátnőjével feljöttek 13án, kis előszülinap -képpen. Sokat sétáltunk még este, egész jól bírtam.
Másnap, 14én reggel felkeltem, elmentem boltba, és elhatároztam, hogy apukád kedvencét fogom főzni, rakott krumpli lesz ebédre. Megvettem a hozzávalóket, megfőztem, majd pihentem egy kicsit.
Fél öt után pár perccel éreztem valami kis furcsa görcsöt, majd kicsit később ismét. Akkor már elég éhes voltam, de meg akartam várni apukádat az ebéddel. A görcsöcske után azonban úgy döntöttem eszek, hátha az a baj. 17 órára fejeztem be az ebédet, akkor megjött apukád, és ő is enni kezdett, majd beszélgettünk. Ő arról panaszkodott viccesen, hogy a munkahelyén már úton- útfélen mindenki azzal állítja meg, hogy "van-e már valami".
Aztán én kimentem a mosdóba (ekkor volt fél 6) és éreztem, hogy folyik a magzatvizem. Akkor persze még nem tudtam, hogy erről van szó, de elfogott az izgalom. Szóltam apukádnak, és felhívtam Bettit, aki aznap ügyeletes volt 7ig. Azt mondta menjünk be. hívtunk egy taxit, de előtte apu még lezuhanyozott, megborotválkozott, hogy mégiscsak megfelelő ábrázattal lássa őt először a kislánya.
elindultunk a már rég összekészített bőröndünkkel a kórházba.
Betti mosolyogva fogadott minket, Magyar doktor megvizsgált, és megerősítette, hogy elkezdődött a születésed. át kellett öltöznöm, majd kaptam valami gyógyszert, amivel két órát kellett feküdni, mert nem indult el a tágulás egyáltalán.
Bementünk apukáddal a szülőszobára, értesítettük a rokonokat, barátokat, hogy kezdhetnek drukkolni, és beszélgettünk. Ekkor még nem volt egyáltalán fájásom. Betti adagolta nekem a homeopátiás bogyókat, hogy segítse a tágulást.
Mikor lejárt a két óra, ő vizsgált meg, nem nagyon indult meg a tágulás. 9 órakor játr le a két óra, akkor megkaptam a beöntést, és akkor elkezdődtek a fájások. Nagyon féltem, de teljesen viselhető volt minden. Beültem egy labdára a zuhany alá, előtte Betti olajjal átmasszírozta a hasamat és a hátamat, leült velem szemben és beszélgettünk mindenféléről. Amikor jött a fájás, akkor kicsit elhallgattam, aztán folytattunk tovább.
Fél 11kor megérkezett Burik doki, ő is megvizsgált, beszélgettünk. Éjfélkor megkaptam az érzéstelenítőt, és a doki azt mondta elmegy pihenni, de azért előtte még megnéz. Hihetetlen volt számára is, hogy milyen jól reagál a szervezetem mindenre, és felgyorsultak az események.
Én éreztem, hogy egyre erősebben görcsölök az epidurális érzéstelenítés ellenére is, de nem gondoltam, hogy már ennyire előre tartunk. Csak azt láttam, hogy Betti már készíti elő az eszközöket az érkezésedhez, törölköző, pléd, hősugárzó...stb. akkor kezdtem kapizsgálni, hogy hamarosan anya leszek. Aztán megkérdezték apukádat, hogy megnézi-e, hogy már látszik a fejed? Ő persze megnézte, és akkor megnyugodott, hogy már nem sok van hátra. És így is volt, kb 3 fájás alatt megszülettél. Hihetetlen érzés volt, amikor kicsúsztál, és én láttalak. Apa vágta el a köldökzsinórt, és a kezemben fogtalak, valami csoda volt. 3450gr, 52 cm, 2009. 08. 15. 1 óra 20 perc.

Dédiék

Péntek óta Dorkának hihetetlen jó napjai vannak, és ezáltal nekünk is. Nem mintha ezt megelőzően okunk lehetett volna panyszra, de most különösen édes a kislányunk. Szombaton meglátogattak minket a rokonok, konkrétan Dorka dédszülei, és nagyszülei Pápáról és Sopronból. Már amikor meglátta őket vigyorgott, pedig Dédiéket most látta először, és szerencsére jókedve azóta is tart. Dédipapával, nagypapával, nagymamával és apukájával egy nagyot sétáltak délután, aztán a család hazautazott. Nagyon örültem, hogy eljöttek, hiszen 80hoz közel már nem olyan egyszerű egy ilyen utat megtenni.
Vasárnap aztán jött a Mikulás, vagyis részünkről ez nem jött össze, ugyanis elfelejtettük Dorkát bejelenteni a Mikuláshoz, így a mi Mikunk, az idei ajándékot is majd jövőre hozza el Dorkának.
Hétfőn egész nap jókat aludt Dorka, majd este, amikor letettük, még édesebb volt, mint máskor. Hason alszik, most kiemelte magát jó magasra, hogy kilásson az ágyból, és kukucskált át a szobánkba, miközben folyamatosan járt a szája. Azt hittem menten megeszem...Aztán kértem az apukáját, hogy csukja be az ajtót, és Dorkababa magától szépen elaludt, reggel negyed 9kor ébresztettem.
Ma folytatódott ez a jó hangulat, sokat tornászik, pörög, forog, már gyakran fordul hasról hátra. Nagyon szépen tartja magát. ha elé tartjuk a játékot nyúl érte, megfogja, és igyekszik a szájába gyömöszölni több-kevesebb sikerrel.

Súlyponti kérdések

A tegnapi nap elég fárasztó volt, valahogy mindannyian összezavarodtunk ami a kajálást, az alvást és egyebeket illet. Már délelőtt nyűgös volt Dorka, nagyot sétáltunk akkor nyugi volt, és aludt, aztán ismét nyüglődés következett. Nem tudom mi lehetett a baj, de este apukája eltudta altatni, bár 11 körül. Aztán ma reggel mentem kelteni 8 után (keltem, mert legyen meg a 6 evés naponta minimum..brrr)és nagyon álmos volt. Kitettem a pelenkázóra, még akkor is aludt. Megsajnáltam, visszaraktam az ágyába, negyed 10kor kelt fel. Akkor evett, majd bennem ismét jött az aggódás, hogy lesz így meg a napi 6 kaja. Patricia javasolta, hogy adjak neki pl almát vagy egyéb mást kanállal, kóstoltathatok vele már ilyeneket, én kicsit bátortalan vagyok még, azt hiszem a 4 hónapos kort mindenképp megvárom.
Jövő héten megyünk ortopédiára, akkor megnézi a gyerekorvos is, megmérjük, és kiderül hogy hízik.
Remélem elegendő a tej. Amúgy szerintem jó húsban van, kedden volt 5530 gr a szomszédék mérlegén. Ha ahhoz a méréshez nézem, amit ezen mértünk két hete, akkor 25 dekát hízott, ha a védőnőshöz akkor 15öt, ami kevés. Azért várom a jövő heti mérlegelést.

Az első hónap vége

Az első hónap nagy nyugalmát azért megzavarta egy vérvétel, amit Dorka 2 hetes korában kellett elvégezni, ez volt a PKU teszt, ami a kórházban nem sikerült. Én tanúbizonyságot tettem gyengeségemről, konkrétan a folyosón sírtam végig a beavatkozást, apukája pedig bátorságáról, aki ez idő alatt tartotta kislányát. Kemény volt.
Na de nézzük, mi is történt velünk a első hónapban végén...
Dorka más 6-7 órákat alszik éjszaka, csak még kicsit össze-vissza. Még nem volt egy hónapos, amikor már rengeteget gügyögött a kiságyban lévő plüss játékoknak.Kialakult, hogy amikor apukája itthon van, mindig ő pelenkázza be Dorkát. Hihetetlen, hogy milyen gyakorlatra tett szert, ahhoz képest, hogy előtte sosem csinálta.
Szeptember 13.-án volt az első házassági évfordulónk, gyönyörű idő volt aznap, csakúgy, mint az esküvőnkön. Én kaptam egy szép láncot, Robinak pedig írtam egy levelet, amin nagyon meghatódott.
Aztán felkerekedtünk, és felültünk a kisföldalattira, kimentünk a Városligetbe sétálni. Ez volt az első közös kirándulásunk. Aggódva nézegettük Dorkát a metrón, magunkban elátkoztunk minden hangos megállót, utast, ajtó-nyitást, -csukást, huzatot, meleget, hideget...miközben Dorka békésen aludt a kocsijában.
Az első hónapot két franciakrémessel ünnepeltük, nagyon szép nap volt.

Dorka

Dorka most éppen békésen alszik, úgy tűnik kezd beállni a napirendünk. Tegnap is egy tündér volt egész nap, de este nagyon élénkké válik. Sikerült felszerelni a kamerát a számítógépre, így a nagyszülők is megnézhették az unokát.
Dodó baba felfedezte a kezét kb két hete, azóta az a legfőbb szórakozása, hogy azt a szájába tömködje. Gyakran sikerül öklendezési fejlesztenie mutatványát, de az sem nagyon zavarja. A nyála literszámla ömlik, egyfolytában előke van rajt, amit ha ébren van, 10 percenként cserélünk. Rengeteget mosolyog apukájára és rám is, már reggel úgy ébred, ez nagyon jó érzés.
Még mindig csak anyatejet kap, szerencsére a múlt heti hullámvölgy után ismét elegendő neki.
Tisztábatevésnél nagyon élénk, alig lehet becsomagolni. Imádja a babusgatást, simogatást, puszilgatást, ezt mindig meg is kapja, mert én is imádom.
Nagyon szereti a fürdést, két napja velem lubickolt a nagy kádban. A kiskádból kiiktattuk a fürdetőhálót, nagyokat pancsol, és végig mosolyog a fürdetés alatt. Mikor az elején levetkőztetem kap egy finom masszírozást, hason, háton, amit szintén végig mosolyog.
Egy tündér..ez van:)

Babavárás

Drága Kislányom!
Ott tartottam, hogy eljött a terhesség 14.hete...Igazából nem volt könnyű áthangolódnom, még mindig hihetetlen volt számomra, hogy van valaki a hasamban, aki hamarosan meg fog születni. Érdekes volt, amikor elkezdtél mocorogni. először csak én éreztem, bár nehezen tudtam eldönteni, hogy te üdvözölsz odabentről, vagy valami más történik.
Aztán kicsivel később már apukád is érezni kezdte a mozgolódást. Főleg reggel voltál aktív, az ébredésem után, talán te is akkor keltél.
Szerencsére minden orvosi vizsgálat rendben volt, bár az is igaz, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy bármi bajod is lehetne. Volt bennem egy kis izgalom, amikor pl. az AFP eredményre vártam, de semmi több. A 18 hetes ultrahangon modták először, hogy kislány vagy. Én elmondhatatlanul örültem a hírnek
Egy nagyon jó élmény volt az, amikor a 27. héten elmentünk egy 4Ds ultrahangra a Pólus Centerbe.
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az ultrahangot végző átkapcsolta a gépet és megláttunk téged...Elállt a szavunk apával. Azt hiszem bennem akkor tudatosult igazán, hogy lesz egy kisbabánk, meghatódtam. Simogattam a hasam egyfolytában. ezen a vizsgálaton végképp megerősítették, hogy kislány vagy, ennek bizonyítékát le is fotózták.
Nagyon vártunk téged, és a jöveteled híre sok mindenben előre lendített minket. Eldöntöttük, hogy veszünk egy lakást, meg is tettük a megfelelő lépéseket, és megvásároltuk ezt a lakást, amiben most is lakunk a Távíró utcában. Teljesen fel kellett újítani, és mivel hitelből vásároltunk annak intézése is sok időt, energiát felemésztett.
Én május végéig dolgoztam, nem volt könnyű elszakadni a munkatársaimtól.
Elhatároztam, hogy veled a pocakomban is igyekszem aktív életet élni, amíg lehet, így is történt. Többen azon viccelődtek, hogy majd egy barkácsáruházban fogsz a világra jönni, szerencsére nem így történt...

Hol is tartottunk... az első hetek

Dorka most 3 és fél hónapos, megpróbálom összeszedni mi minden tartozik produkciói közé, és mindezeket mikor kezdte...
Dorka már a kórházban is nagyon jó baba volt, 30 gr-ot szopott két naposan. Azzal fenyegettek, hogy a jósága és a nyugodtsága majd elmúlik, ha hazamegyünk. Szerencsére nem volt igaza a károgóknak, azóta sem romlott el az én Tündérem.
Szabolcs hozott minket haza a kórházból, kb 40 fok volt,a kocsiban 50. Dorkáról dőlt a víz, közben békésen aludt. Az utca túloldaláról kellett áthurcolni a babát és a cuccokat a felújítási munkák miatt. Fanni és Tesóm már nagyon izgatottan vártak minket. Épp, hogy leültünk, csengett Ági a védőnő. Feljött, Tesóm vállalta, hogy tisztába teszi Dorkát, aki rögtön fosott egy félmétereset, kis szerencsének köszönhető, hogy mindenki lőtávolságon kívül volt.
Ez volt az első jel arra, hogy van tehetsége dolgokhoz, ezt a mutatványt kb két hétig játszotta, napi 2X cseréltünk lepedőt, amikor nem volt tiszta, titokban letakartuk a foltot. Két heti komoly megfigyelés eredményeként rájöttünk a "lövés" előzményeire, úgymint: ébredezés, mocorgás, rotyogás minimum háromszor, megkönnyebbült mosoly a hadművelet végeztével. Megkönnyítendő hasról hátra fordítottuk amikor megkezdődött a gyakorlat.
Dorka 18 napos volt, amikor már 6 órát aludt éjszaka egyhuzamban aztán 5 hetes korától mondhatni átalussza az éjszakát.
Két hetes volt amikor apukája fürdette először,és amikor először sétálni mentünk.
Az első hónapban már megfordult hasról hátra, gügyög, mosolyog, egyszerűen imádni való. A kórházból való hazaérkezést követő hetet Fanni is velünk töltötte, nagyon jó volt, hogy ő is ott volt.

A terhesség első hetei

Drága Kislányom!

Ott tartottam, hogy végre volt egy fényképem arról a kis petezsákról, amiben elkezdődött az életed. Amikor még nem voltál a hasamban, mindenféle romantikus terveim voltak arra vonatkozóan, hogy majd, hogy mondom el az apukádnak, hogy babát várunk. Aztán ez a teszt körüli őrület, vagy-e már, vagy mégsem, persze teljesen tönkretette az egészet, de így legalább együtt bizonytalankodtunk, ez is nagyon jó volt.
Karácsonykor kezdtem kissé rosszul viselni a babavárást, sokat volt hányingerem, nem volt étvágyam, még a munkából is kimaradtam kicsit. Azt hiszem így akartad jelezni nekem, hogy ideje lassítanom a tempón, de miivel a munkámat is nagyon szeretem és téged is nagyon vártalak, nem volt ez túl egyszerű.
Néha csak bambultam magam elé, és elő kellett vennem az UH képet, hogy valóban elhiggyem ami történik velem. Közben folytak a vizsgálatok, és szerencsére minden rendben volt. A 12 heti ultrahangon már teljesen baba formád volt, gyönyörű voltál már akkor is, apuval csak csodáltuk a fényképedet.
És mikor vége volt az első 14 hétnek eltűntek a rosszulléteim, és kezdett kicsit formálódni a pocakom...

Hétköznapok

Tegnap Dorkával végre a hétköznapokat éltük, nyugiban, semmi ugrándozás, vendégeskedés, csak ő és én. Robi délután jött haza és megvette neki a játszószőnyeget, mindenféle plüssökkel, hát volt nagy öröm. Bár túl sokáig nem köti le. A legjobban azt élvezi, ha kézben van puszilgatva, dögönyözve. Én egyfolytában énekelek neki, pedig nálam rosszabb hangja már csak az apjának van, de úgy tűnik a lányunknak ez a legszebb, és most ez a fontos. (bár sok mindenkit nem hallott még énekelni..:))
Tegnap estére rámtört egy migrénes roham, hányással és kómával, ahogy az kell, beájulva szoptattam, aztán Robi fülelt, hogy Dorka rendben alszik-e. Én smmit nem hallottam a külvilágból.
Reggelre jobb volt, csak kicsit nyúzott voltam.
Dorka ma nagyon jókedvű volt, sokat játszottunk. Mintha...de nem akarom elkiabálni..valamiféle rendszerke próbálna beállni. Úgy döntöttem nem keltem fel reggel 7kor, aludjon, ameddig akar. Alszik kb negyed9ig, de szerencsére 10kor így is enni kér, és 10 után újra alszik. Tegnap 4!!órát, ma kettőt. Aztán 1 körül ismét kaja, majd séta, kisebb alvással.
Szóval alakul.

Álmok

Drága Kislányom!
Most éppen alszol, de a tegnapi este nagyon aktív voltál. Apuval már nem tudtuk mit tegyünk, hogy elaludj, nehezen sikerült éjjel fél 1re. Mi teljesen kifáradtunk, biztosan ennek köszönhetem kesze-kusza rossz álmomat.
Álmomban megtudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, és szembesültem azzal, hogy nem foglak látni téged felnőni. Riasztó volt, fel is ébredtem, és csak törölgettem a könnyeimet és megnéztem hogyan alszol. Maga a gondolata annak, hogy nem lehetek melletted a szívembe hasított, és most, amikor erre visszagondolok, csak folynak a könnyeim. Olyan érzéseket csalt elő belőlem az, hogy megszülettél, amiről nem is gondoltam, hogy léteznek. Olyan mértékű szeretet, aggódás, boldogság amit érzek, amit születésed előtt sosem. Mérhetetlenül szeretlek, és mérhetetlenül aggódom, hogy minden rendben legyen, te pedig minden szeretetmorzsát sokszorosan visszaadsz. Az, amikor reggel a kiságyadhoz megyek, hogy köszöntselek, és azonnal mosolyogni kezdesz, a legjobb kezdete a napnak, amit el tudok képzelni. Nagyon szeretlek Kicsim!

Fáradtan

Tegnap Dorka végül fél 1kor aludt el, mindhárman nagyon fáradtak voltunk már. Szerintem fájt a hasa, mert nagyon híg volt a széklete, és ez így van 3 napja. Felhívtam a védőnőt, javaslatára lenullázom a tejtermékek fogyasztását, ha a széklete így sem rendeződik meglátogatjuk a doktornőt. Remélem nem lesz rá szükség.

Megőrülős...

Ma itt voltak Sopronból a nagyszülők és Csabi, sétáltak Dorkával, én addig főztem, mostam, takarítottam...stb.Estére hulla lettem, Dorka pedig most éjfél környékén is kukorékol, míg apukája a kenguruban sétálgat vele fel-le a lakásban....
Új szokásokból még mindig nagyon édes az ÁÁÁÁ-zás és a nyál nyelvvel történő turmixolása, habosítása cuppogtatása.

Kirándulás

Ma Dorkával meglátogattuk Patríciáékat Nógrádban. Eszterrel mentünk kocsival és Babácska nagyon jól viselte az utazást, egy kis bealvás, egy kis játék...stb. Megnéztük Ábel babát, aki fél éves, hatalmas, aranyos, de ma nem volt jó napja sokat nyűgölődött. Dorka kipróbálta Ábel játszóhídját, most már biztosan beruházunk egyre, mert teljesen el volt vele.
Holnap jönnek nagymamáék Sopronból, Dorkának kényeztetés, kedvesség, öröm, nekem főzés, vendéglátás...stb. Várjuk Őket. (De azért én is elbírnék már egy kicsit az elsőkből:)

Kiderül a turpisság

Dorka- jól emlékszem- 2009 november 19én reggel fogant. Azért emlékszem a dátumra, mert Patricia barátnőm, akinek akkor a hasában ott volt Ábel, kiszámolta az ideális időpontot, hogy mikor a legoptimálisabb a fogantatás. Jókat nevettünk, én eleve kihúztam ezt az időpontot, hivatkozva kedvenc sorozatunkra (Dr House), de valamiért mégis egymás felé fordultunk Robival reggel, és ekkor történt meg ez a csoda.
Sokan mondják, hogy meg lehet érezni, mikor egy nő megfogan, hát én semmi különöset nem éreztem, olyannyira, hogy rá pár napra Tamás szülinapján jókat koccintgattam az ünnepelttel.
Az első kicsit gyanús esemény az volt, amikor december elején színházba mentünk, a Pesti Színházban az erkélyen ültünk Patriciával, én azt hittem megfulladok, alig vártam, hogy vége legyen a darabnak.
Aztán 5én nem jött meg a menstruációm, gyorsan vettem pár tesztet -egy teszt nem teszt jeligére- amik pozitív eredményt mutattak...vagyis kicsit pozitívat. Ott volt a csík, ott volt, de nem annyira. Ekkor jött a tapasztalt barátnők teszt-fényképpel ellátott megkeresése (Patricia, Bogi), akik megerősítették a pozitív eredményt, mondván: kicsit terhes nem létezik, nyugodtan örüljek, baba van a hasban. De ugye mégis valami orvos féle kéne ezt megerősítse, elmentem az Sztk-ba, ultrahang, eredmény: ciszta. Kissé lelombozva hívtam Robit, korai volt az öröm, cisztám van, kontroll január közepén, majd hívtam a barátnőket, hogy rossz volt a diagnózis.
De ők csak kötötték az ebet a karóhoz, annyira, hogy Pat elvitt a nőgyógyászához a Margit Kórházba. (Azóta is áldom a nevét...köszi Pat). Burik doki azt mondta látja a petezsákot, de még nem írhatja le, hogy terhesség, valami orvosi protokoll miatt. Azért az újabb tesztek vásárlásáról lebeszélt. Kontroll december 21. Itt már fotót is kaptam a petezsákról. Ez bekerült az esküvői albumunk végére, melyet ajándékba adtunk a szülőknek és a tesóméknak Karácsonyra. Hát, volt nagy örömködés...

Kezdek...

Még soha nem csináltam ilyen dolgot... Persze három hónappal ezelőttig gyereket sem szültem még. 15én volt Dorka 3 hónapos, és szeretném, ha vissza tudná majd olvasni mi minden történt velünk, vele. És persze bennem is rengeteg a gondolat, a kétség, melyeket papírra is vetettem, míg nem fértem az Internethez, ez után majd ilyen formában elmélkedek. Szépen lassan visszapörgetem az elmúlt három hónapot is, hogy ne maradjon ki semmi. A szülést, a hazajövetelt, az első napokat...mert ezek egyszerűen fantasztikusak voltak. Egyelőre ennyi...