Dorka- jól emlékszem- 2009 november 19én reggel fogant. Azért emlékszem a
dátumra, mert Patricia barátnőm, akinek akkor a hasában ott volt Ábel,
kiszámolta az ideális időpontot, hogy mikor a legoptimálisabb a
fogantatás. Jókat nevettünk, én eleve kihúztam ezt az időpontot,
hivatkozva kedvenc sorozatunkra (Dr House), de valamiért mégis egymás
felé fordultunk Robival reggel, és ekkor történt meg ez a csoda.
Sokan mondják, hogy meg lehet érezni, mikor egy nő megfogan, hát én
semmi különöset nem éreztem, olyannyira, hogy rá pár napra Tamás
szülinapján jókat koccintgattam az ünnepelttel.
Az első kicsit gyanús esemény az volt, amikor december elején színházba
mentünk, a Pesti Színházban az erkélyen ültünk Patriciával, én azt
hittem megfulladok, alig vártam, hogy vége legyen a darabnak.
Aztán 5én nem jött meg a menstruációm, gyorsan vettem pár tesztet -egy
teszt nem teszt jeligére- amik pozitív eredményt mutattak...vagyis
kicsit pozitívat. Ott volt a csík, ott volt, de nem annyira. Ekkor jött a
tapasztalt barátnők teszt-fényképpel ellátott megkeresése (Patricia,
Bogi), akik megerősítették a pozitív eredményt, mondván: kicsit terhes
nem létezik, nyugodtan örüljek, baba van a hasban. De ugye mégis valami
orvos féle kéne ezt megerősítse, elmentem az Sztk-ba, ultrahang,
eredmény: ciszta. Kissé lelombozva hívtam Robit, korai volt az öröm,
cisztám van, kontroll január közepén, majd hívtam a barátnőket, hogy
rossz volt a diagnózis.
De ők csak kötötték az ebet a karóhoz, annyira, hogy Pat elvitt a
nőgyógyászához a Margit Kórházba. (Azóta is áldom a nevét...köszi Pat).
Burik doki azt mondta látja a petezsákot, de még nem írhatja le, hogy
terhesség, valami orvosi protokoll miatt. Azért az újabb tesztek
vásárlásáról lebeszélt. Kontroll december 21. Itt már fotót is kaptam a
petezsákról. Ez bekerült az esküvői albumunk végére, melyet ajándékba
adtunk a szülőknek és a tesóméknak Karácsonyra. Hát, volt nagy
örömködés...
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése