Már leírtam Neked, hogy hogy zajlott a megszületésed, de az ezzel kapcsolatos érzéseimet most szeretném veled megosztani.
ott kezdem, hogy én nagyon féltem a szüléstől már akkor is, amikor híre hamva sem volt annak, hogy anya legyek. Sétáltam az utcán, megláttam egy terhes nőt és az járt a fejemben, hogy hogy lehet, hogy nem retteg? Még az is felmerült bennem, mondtam is apukádnak, hogy inkább örökbe kellene fogadnunk gyerekeket, mert olyan nagy bennem a félelem. Nem tudom megmagyarázni, hogy ez az érzés honnan jött, de megvolt, ez biztos.
Aztán szép lassan elhittem apukádnak, hogy ő valóban szeretne gyereket, és én vagyok az a nő, akitől szeretne. Ehhez nekem időre volt szükségem. Aztán nyár közepén döntésre jutottunk, és a sorsra bíztuk, hogy mit szán nekünk e téren. Közben nagy erőkkel szerveztük az esküvőnket, nagy volt a készülődés.
A lakodalom fergetegesre sikerült, és a nászéjszakánkon már végképp döntésre jutottunk, hogy nyitottak vagyunk egy kisbaba jövetelére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése