Dorka most 3 és fél hónapos, megpróbálom összeszedni mi minden tartozik produkciói közé, és mindezeket mikor kezdte...
Dorka már a kórházban is nagyon jó baba volt, 30 gr-ot szopott két
naposan. Azzal fenyegettek, hogy a jósága és a nyugodtsága majd elmúlik,
ha hazamegyünk. Szerencsére nem volt igaza a károgóknak, azóta sem
romlott el az én Tündérem.
Szabolcs hozott minket haza a kórházból, kb 40 fok volt,a kocsiban 50.
Dorkáról dőlt a víz, közben békésen aludt. Az utca túloldaláról kellett
áthurcolni a babát és a cuccokat a felújítási munkák miatt. Fanni és
Tesóm már nagyon izgatottan vártak minket. Épp, hogy leültünk, csengett
Ági a védőnő. Feljött, Tesóm vállalta, hogy tisztába teszi Dorkát, aki
rögtön fosott egy félmétereset, kis szerencsének köszönhető, hogy
mindenki lőtávolságon kívül volt.
Ez volt az első jel arra, hogy van tehetsége dolgokhoz, ezt a
mutatványt kb két hétig játszotta, napi 2X cseréltünk lepedőt, amikor
nem volt tiszta, titokban letakartuk a foltot. Két heti komoly
megfigyelés eredményeként rájöttünk a "lövés" előzményeire, úgymint:
ébredezés, mocorgás, rotyogás minimum háromszor, megkönnyebbült mosoly a
hadművelet végeztével. Megkönnyítendő hasról hátra fordítottuk amikor
megkezdődött a gyakorlat.
Dorka 18 napos volt, amikor már 6 órát aludt éjszaka egyhuzamban aztán 5 hetes korától mondhatni átalussza az éjszakát.
Két hetes volt amikor apukája fürdette először,és amikor először sétálni mentünk.
Az első hónapban már megfordult hasról hátra, gügyög, mosolyog,
egyszerűen imádni való. A kórházból való hazaérkezést követő hetet Fanni
is velünk töltötte, nagyon jó volt, hogy ő is ott volt.
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése