Drága Kislányom!
Ott tartottam, hogy végre volt egy fényképem arról a kis petezsákról,
amiben elkezdődött az életed. Amikor még nem voltál a hasamban,
mindenféle romantikus terveim voltak arra vonatkozóan, hogy majd, hogy
mondom el az apukádnak, hogy babát várunk. Aztán ez a teszt körüli
őrület, vagy-e már, vagy mégsem, persze teljesen tönkretette az egészet,
de így legalább együtt bizonytalankodtunk, ez is nagyon jó volt.
Karácsonykor kezdtem kissé rosszul viselni a babavárást, sokat volt
hányingerem, nem volt étvágyam, még a munkából is kimaradtam kicsit. Azt
hiszem így akartad jelezni nekem, hogy ideje lassítanom a tempón, de
miivel a munkámat is nagyon szeretem és téged is nagyon vártalak, nem
volt ez túl egyszerű.
Néha csak bambultam magam elé, és elő kellett vennem az UH képet, hogy
valóban elhiggyem ami történik velem. Közben folytak a vizsgálatok, és
szerencsére minden rendben volt. A 12 heti ultrahangon már teljesen baba
formád volt, gyönyörű voltál már akkor is, apuval csak csodáltuk a
fényképedet.
És mikor vége volt az első 14 hétnek eltűntek a rosszulléteim, és kezdett kicsit formálódni a pocakom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése