Drága Kislányom!
Amikor először úgy mentem el az orvoshoz, hogy már be tudták jósolni a
szülés időpontját, már akkor is azt mondták, hogy augusztus 15.
Keresztanyád 14én született és nagyon drukkolt, hogy te legyél a
szülinapi ajándéka. Én is szerettem volna, ha időben érkezel, mert
tudtam, hogy Betti a szülésznőnk 20án két hét szabadságra megy és
külföldre utazik. Tehát szerettelek volna már látni, de valahogy nem
voltam még kész. 13-án csütörtökön voltam CTG vizsgálaton, az orvos is megnézett, de semmi jel nem mutatott arra,
hogy igyekeznél világra jönni. A vizsgálat után beszélgettem kicsit
Bettivel, aki több gyakorlati tanács mellett azt javasolta, hogy
próbáljalak meg lelkileg elengedni magamtól. Azt hiszem nekem minden más
mellett ez volt a leghasznosabb.
Keresztanyád szeretett volna nálunk lenni, amikor szülök, de
lebeszéltem róla. Azért Andi barátnőjével feljöttek 13án, kis
előszülinap -képpen. Sokat sétáltunk még este, egész jól bírtam.
Másnap, 14én reggel felkeltem, elmentem boltba, és elhatároztam, hogy
apukád kedvencét fogom főzni, rakott krumpli lesz ebédre. Megvettem a
hozzávalóket, megfőztem, majd pihentem egy kicsit.
Fél öt után pár perccel éreztem valami kis furcsa görcsöt, majd kicsit
később ismét. Akkor már elég éhes voltam, de meg akartam várni apukádat
az ebéddel. A görcsöcske után azonban úgy döntöttem eszek, hátha az a
baj. 17 órára fejeztem be az ebédet, akkor megjött apukád, és ő is enni
kezdett, majd beszélgettünk. Ő arról panaszkodott viccesen, hogy a
munkahelyén már úton- útfélen mindenki azzal állítja meg, hogy "van-e
már valami".
Aztán én kimentem a mosdóba (ekkor volt fél 6) és éreztem, hogy folyik a
magzatvizem. Akkor persze még nem tudtam, hogy erről van szó, de
elfogott az izgalom. Szóltam apukádnak, és felhívtam Bettit, aki aznap
ügyeletes volt 7ig. Azt mondta menjünk be. hívtunk egy taxit, de előtte
apu még lezuhanyozott, megborotválkozott, hogy mégiscsak megfelelő
ábrázattal lássa őt először a kislánya.
elindultunk a már rég összekészített bőröndünkkel a kórházba.
Betti mosolyogva fogadott minket, Magyar doktor megvizsgált, és
megerősítette, hogy elkezdődött a születésed. át kellett öltöznöm, majd
kaptam valami gyógyszert, amivel két órát kellett feküdni, mert nem
indult el a tágulás egyáltalán.
Bementünk apukáddal a szülőszobára, értesítettük a rokonokat,
barátokat, hogy kezdhetnek drukkolni, és beszélgettünk. Ekkor még nem
volt egyáltalán fájásom. Betti adagolta nekem a homeopátiás bogyókat,
hogy segítse a tágulást.
Mikor lejárt a két óra, ő vizsgált meg, nem nagyon indult meg a
tágulás. 9 órakor játr le a két óra, akkor megkaptam a beöntést, és
akkor elkezdődtek a fájások. Nagyon féltem, de teljesen viselhető volt
minden. Beültem egy labdára a zuhany alá, előtte Betti olajjal
átmasszírozta a hasamat és a hátamat, leült velem szemben és
beszélgettünk mindenféléről. Amikor jött a fájás, akkor kicsit
elhallgattam, aztán folytattunk tovább.
Fél 11kor megérkezett Burik doki, ő is megvizsgált, beszélgettünk.
Éjfélkor megkaptam az érzéstelenítőt, és a doki azt mondta elmegy
pihenni, de azért előtte még megnéz. Hihetetlen volt számára is, hogy
milyen jól reagál a szervezetem mindenre, és felgyorsultak az események.
Én éreztem, hogy egyre erősebben görcsölök az epidurális érzéstelenítés
ellenére is, de nem gondoltam, hogy már ennyire előre tartunk. Csak azt
láttam, hogy Betti már készíti elő az eszközöket az érkezésedhez,
törölköző, pléd, hősugárzó...stb. akkor kezdtem kapizsgálni, hogy
hamarosan anya leszek. Aztán megkérdezték apukádat, hogy megnézi-e, hogy
már látszik a fejed? Ő persze megnézte, és akkor megnyugodott, hogy már
nem sok van hátra. És így is volt, kb 3 fájás alatt megszülettél.
Hihetetlen érzés volt, amikor kicsúsztál, és én láttalak. Apa vágta el a
köldökzsinórt, és a kezemben fogtalak, valami csoda volt. 3450gr, 52
cm, 2009. 08. 15. 1 óra 20 perc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése