Álmok

Drága Kislányom!
Most éppen alszol, de a tegnapi este nagyon aktív voltál. Apuval már nem tudtuk mit tegyünk, hogy elaludj, nehezen sikerült éjjel fél 1re. Mi teljesen kifáradtunk, biztosan ennek köszönhetem kesze-kusza rossz álmomat.
Álmomban megtudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, és szembesültem azzal, hogy nem foglak látni téged felnőni. Riasztó volt, fel is ébredtem, és csak törölgettem a könnyeimet és megnéztem hogyan alszol. Maga a gondolata annak, hogy nem lehetek melletted a szívembe hasított, és most, amikor erre visszagondolok, csak folynak a könnyeim. Olyan érzéseket csalt elő belőlem az, hogy megszülettél, amiről nem is gondoltam, hogy léteznek. Olyan mértékű szeretet, aggódás, boldogság amit érzek, amit születésed előtt sosem. Mérhetetlenül szeretlek, és mérhetetlenül aggódom, hogy minden rendben legyen, te pedig minden szeretetmorzsát sokszorosan visszaadsz. Az, amikor reggel a kiságyadhoz megyek, hogy köszöntselek, és azonnal mosolyogni kezdesz, a legjobb kezdete a napnak, amit el tudok képzelni. Nagyon szeretlek Kicsim!