2009. december 31., csütörtök

12.31.

Holnap elkezdődik az első olyan évünk, melyben Dorka már minden nap mellettünk lesz. A múlt évben ilyenkor már tudtam, hogy a hasamban van, de most, hogy már közöttünk van ez egészen más érzés.
sosem hittem volna, de tényleg igaz, hogy eszembe jut néha, mivel is töltöttem az időm, a gondolataim, az érzéseim hol voltak, mielőtt még ő megszületett volna. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet.
Mostanában sokat vagyok fáradt és kimerült, de persze ehhez az is hozzájárul, hogy Dorka napjai csak nem akarnak visszaállni a megszokott rendszerbe. Ennek egyik legbarátságtalanabb "tünete" az alvás össze-visszasága. Ma pl felkelt hajnal 5-kor, így ismét borult a nap, délelőtt már Robi levitte, de séta közben is minimálisat aludt, most épp az erkélyen "tároljuk", ott alszik.
Még mindig csak anyatejet kap, de ismét zaklatottan eszik.
Csodás, hogy egyre többet kacag, nevet, bohóckodik, és én is vele. Nagyon huncut. amióta fog és nyúl a tárgyakért, és azokat a szájába rakja elkezdődött a hajam, arcom orrom, bőröm mindenem tépése, csípése, ami néha olyan fájdalmas, hogy eéggé türelmetlenné válok miatta.
Mondjuk mikor hajnal ötkor álomittsan kiveszem a nyüglődő gyemekem a kiságyból és ő teljes erejéből egyik kezével a számba mar, másikkal a hajamat tépi,...szóval hamar kimegy az álom a szememből.
Tudom, hogy így fedezi fel a világot...na mindegy.
Ennek folyományaként tegnap levágattam a hajam, ami kb a hátam közepéig ért, most az államig ér. Szívem szerint a nullás gépet kértem volna a fodrásztól, de győzött a józan ész és a kinti mínuszok.
Az új frizurámat Dorka ugyanolyan lendülettel képes tépni, szóval nem sok értelme volt. Na mindegy legalább hamarabb megszárad:)

Új tudománya ezen kívül a köpködés és a különböző nyálhabok gyártása. Egyre profibban űzi a dolgot, pár napja sikerült az apját láthatóan szándékosan és célozva leköpnie. Szóval itt tartunk.
BUÉK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése