Dédiék

Péntek óta Dorkának hihetetlen jó napjai vannak, és ezáltal nekünk is. Nem mintha ezt megelőzően okunk lehetett volna panyszra, de most különösen édes a kislányunk. Szombaton meglátogattak minket a rokonok, konkrétan Dorka dédszülei, és nagyszülei Pápáról és Sopronból. Már amikor meglátta őket vigyorgott, pedig Dédiéket most látta először, és szerencsére jókedve azóta is tart. Dédipapával, nagypapával, nagymamával és apukájával egy nagyot sétáltak délután, aztán a család hazautazott. Nagyon örültem, hogy eljöttek, hiszen 80hoz közel már nem olyan egyszerű egy ilyen utat megtenni.
Vasárnap aztán jött a Mikulás, vagyis részünkről ez nem jött össze, ugyanis elfelejtettük Dorkát bejelenteni a Mikuláshoz, így a mi Mikunk, az idei ajándékot is majd jövőre hozza el Dorkának.
Hétfőn egész nap jókat aludt Dorka, majd este, amikor letettük, még édesebb volt, mint máskor. Hason alszik, most kiemelte magát jó magasra, hogy kilásson az ágyból, és kukucskált át a szobánkba, miközben folyamatosan járt a szája. Azt hittem menten megeszem...Aztán kértem az apukáját, hogy csukja be az ajtót, és Dorkababa magától szépen elaludt, reggel negyed 9kor ébresztettem.
Ma folytatódott ez a jó hangulat, sokat tornászik, pörög, forog, már gyakran fordul hasról hátra. Nagyon szépen tartja magát. ha elé tartjuk a játékot nyúl érte, megfogja, és igyekszik a szájába gyömöszölni több-kevesebb sikerrel.